Nagy bölcsesség kell ahhoz, hogy megértsük: melyik korlátnak, „műanyag gallérnak” van értelme, és melyek azok, amelyek öncélúak, és csak megkötik, kínozzák az embert. Biztos, hogy nem kell minden értelmetlen és embertelen szabályt megtartani – fogalmaz publicisztikájában Hegedűs Attila, aki…
Apa vagyok, többé-kevésbé felnőtt fiakkal. És tanár vagyok, aki olyasmit tanít, amiből nagyon kevesen akarnak érettségizni, ezért – és a tantárgy jellegéből fakadóan – van esély és idő olyan kérdéseket feltenni, amelyek az élet egészével foglalkoznak. Épp ezért ajánlották sokan a figyelmembe a…
Van egy ősrégi PlayStationünk itthon. Ahogy növekednek a fiaim, egyre kevesebbet használják, de időnként azért elő-előveszik a konzolt. Nemrég szereztek egy új játékot, de amikor örömmel beletették a készülékbe, kiderült, hogy nem tudják használni: a régi gépnek kevés volt hozzá a memóriája, kellett…
Lehet, hogy ezzel sok lelkészkollégát magamra haragítok, de akkor is kimondom: nem tudok mit kezdeni egyházi esztendőnknek mostani három (böjtelő-szerk.) vasárnapjával . Pedig magát az egyházi esztendő fogalmát zseniálisnak tartom. Adventi csönd, karácsonyi öröm, ami a vízkereszt utáni féktelen…
Pár éve hallottam először ezt a – címben olvasható – kifejezést. Azt jelzi, amikor két ember, férfi és nő között elindul a bizsergés, a vonzódás, a közös hang, az egymásra találás. És nem mindig lehet eldönteni, hogy mi miatt történik. Miért van, hogy valaki mellett közömbösen megyek el, máson meg…
Gondolom, mindannyian hallottatok a gyíkok különös képességéről. Ha megfogják őket (akár egy ragadozó madár, akár egy kíváncsi kiránduló) a farkuknál fogva, elméletileg három dolgot tehetnének.Szerző: Hegedűs Attila | Fotó: Freepik.com
Nagy ajándékot kaptam: egy énekkari fellépés ürügyén pár napot a tengerparton tölthettem. Nagyon ritkán jutok el a tengerhez, ráadásul életemben most először láttam úgy igazából, teljes nagyságában. Emlékeim szerint eddig csak öblökkel, szigetekkel és félszigetekkel szabdalt tengerpartot láttam, de…
A tesóim közötti gyerekviszályokat leszámítva soha nem verekedtem. Illetve egyszer igen: a legjobb barátom egy ízléstelen poénnal cukkolt az osztályban, én haragomban nekimentem – ő nagyobb volt, én dühösebb, kiegyenlített volt a küzdelem, két pofon után véget is ért. Tizenegy-tizenkét évesek…
Bizony az! Én például éveken keresztül vacak voltam benne (majdnem másik szót használtam), és elmúltam negyven, amikor számomra is meglepő módon képes voltam határozott döntést hozni. Persze korábban is hoztam döntéseket, de azok vagy egyértelműek voltak (hova megyek egyetemre, ki lesz a párom),…
Kacatjaimat pakolva kezembe került egy nyomtatott papírdarab. Jobban megnéztem: egy igehirdetésem utolsó oldala volt. Átolvastam, majd elsápadtam: hiszen ez egy régebbi, talán egy évvel ezelőtti ballagási prédikációm. És ami riasztó, szinte pont ugyanaz a tartalma, mint az ideinek! Szerencsére nem…
Nem kevertem össze, tudom, hogy idén nem a Balatonnál van a Szélrózsa. Más miatt került egymás mellé a két szó: igazából csak bennem kapcsolódik össze, úgyhogy ez a cikk alapvetően egy nagyon személyes, benső vallomás lesz.
Szöveg: Hegedűs Attila | Fotók: Balla Mária, Szélrózsa
Hát ezt elszúrtuk. Mindannyian tudjuk, hogy nem jól sikerült. Még azt is tudjuk, hogy ki a leginkább felelős ezért a helyzetért, rá is lehetne sütni a bélyeget: „Te rontottad el!” Ismerős a helyzet? Voltatok már így?Szöveg: Hegedűs Attila | Fotó: Unsplash.com és Fortepan
