Kötőszó

Csodákra, avagy tragédiák elkerülésére is képes egy kellő időben, alkalmas helyzetben elhangzó szó – legyen az egy „bocsánat” vagy épp egy „igen”. Ez a kulcsgondolata A kripli című előadásnak. Martin McDonagh, a fekete humorú ír sztárszerző ebben a drámájában a nyomor és a lelki mélység legsötétebb bugyrait megjelenítve mutat rá arra, hogy egy jó cselekedet életeket változtathat meg, vagy éppen tragédiától mentheti meg embertársunkat.

Szöveg: Kézdi Beáta | Fotó: Blikk/Zsolnai Péter
Egyetlen színdarab van, amelyet pontosan tucatszor láttam eddig színházban – és minden évben újranézném: Martin McDonagh A kripli című drámája. Az 1996-os színmű Inishmaan szigetén játszódik, egy távoli ír faluban, ahol a születése óta mozgássérült Billy Claven él a nagynénjeivel. A történet elsőre nem tűnhet érdekfeszítőnek, hiszen az eldugott kis település nélkülöző lakói nagyjából egymás szekálásával töltik mindennapjaikat. Az ingerszegény és gazdaságilag sem virágzó élet a testeken és a lelkekben is nyomot hagyott már. Ezért is végtelenül találó, hogy torzult életükhöz torzított nyelvet kapnak. Varró Dániel mesteri fordításának köszönhető nyelvi lelemények adják az előadás humorának egyik forrását, és már ezért a szellemi élményért megéri beülni a nézőtérre, hát még a történet csavaros volta és katartikus vége miatt!

A Six Shooter című rövidfilmjéért Oscar-díjat, valamint több filmjéért Golden Globe-díjat is elnyerő kortárs szerző zseniális történetmesélő. A kripli című színműnek is ez az erőssége. Fordulatról fordulatra vonja be a nézőt a kis sziget lakóinak életébe, miközben sok nevetésre ad okot a darab kicsavart és olykor igencsak vulgáris nyelvezete. McDonagh műveit általánosságban a fekete humor jellemzi, többnyire az ír végvidékeken játszódnak, és a szereplők testi-lelki, anyagi nehézségek közepette élnek. Furcsa figurái versenyben isszák egymást az asztal alá, felejteni, kitörni akarnak, de rendszerint egyiküknek sem sikerül. A kripli az egyetlen olyan műve, melyben kétszer is – a legsötétebb pillanatokban – megmutatkozik a szeretet, a jó szó sorsfordító, lélekemelő ereje. Ezért szeretem.

A címszerepben Szécsi Bence jó arányérzékkel hozza az aggódó nagynénik és a saját testi-lelki terhei alatt gyötrődő, jólelkű, sérült Billyt. Básti Juli lubickol a kemény szavú, mégis nagyszívű Eileen nagynéni szerepében; minden mondatáért, mozdulatáért, tekintetéért csak rajongani lehet. Mellette Pálfi Kata a csendesebb rokon, aki a második felvonásra találja meg természetesebb, kedvesen aggódó karakterét. Mucsi Zoltán külön meglepetés a női szerepben. Korábban is férfi színész játszotta Mamust, de egy ilyen történetben ez teljesen helyén van, Mucsi alakításában pedig annál inkább. Hermányi Mariann jelenléte és játéka is erős a kihasznált és ezért másokat kihasználó fiatal nő, a likaskezű Helen szerepében.

McSharry doktort, a már kiégett, de még praktizáló orvost Szabó Kimmel Tamás formálja meg találóan, míg Bobby-babának, a sziget tagbaszakadt hajósának egyszerű és szerethető szerepében Mészáros Andrást láthatjuk. Lukács Ádám a már a helyi környezet által torzuló fiatal és szemtelen Bartley McCormick alakját teszi emlékezetessé. Johnnypateenmike-ot, a falu hírvivőjét és az előadás egyik kulcsfiguráját Magyar Attila játssza, kissé harsányan, de ebben a karakterében talán nem annyira bántó módon mozdítva előre a történetet.

Puskás Dávid bemutatkozó rendezése – Bagossy Levente frappánsan alakítható halászfalu-kisbolt-lakás díszletében – precíz munka, számos rendkívüli színészi játékkal, ízlésesen hatásvadász zenével. Az előadás végén egy hihetetlenül szép zárókép mutatja meg, hogyan változhat meg az ember élete egyik pillanatról a másikra egy ott és akkor helyénvaló szó, cselekedet hatására.

A rendkívül sötét humorú és nyers nyelvezetű mű bennünket, keresztényeket is megerősíthet abban, hogy a kimondott jó szónak és a jó cselekedetnek van hatása a körülöttünk élőkre.