Ezzel a kis tartalmi összefoglalóval szeretnénk figyelmetekbe ajánlani az Evangélikus Élet magazin legfrissebb számát. Olvassátok szeretettel egyházunk színes, képes magazinját és vigyétek a jó hírét családon belül, szülőknek, rokonoknak, ismerősöknek is!
Szerző: Kézdi Beáta
A 62. Grammy-díjátadó legnagyobb meglepetése a tizennyolc éves Billie Eilish volt, aki testvérével együtt összesen hat szobrot vitt haza. Ezzel olyan sztárokat utasított maga mögé, mint Taylor Swift, Lana Del Rey és Ariana Grande. Kevesebb szó esik azonban a gospel és kortárs keresztény zenei kategória nyerteseiről, ezért velük együtt bemutatjuk a többi jelöltet is, akiknek bár nem sikerült elhozni a trófeát, de személyes kedvencünkké válhatnak.
Összeállította: KötőSzó
Nem fogom értékelni Schobert Norbi kijelentését, miszerint a nők szülés utáni plusz kilói okozzák a házasságok végét. Sokan megtették ezt már helyettem az elmúlt napokban. Csak egy dolgot szeretnék kiemelni ebből a szomorú történetből, melyet furcsa módon mégis Norbinak köszönhetünk.
Szerző: Harmati Dóra
Nem terveztem írni Schobert Norbi botrányos kijelentéséről, hiszen miért is adnánk neki még több reklámot? Azonban Tóth Gabi énekesnő videóját nézve furcsa módon azt éreztem: mégis van jó oldala ennek a történetnek. Mégpedig az, hogy Norbi kijelentése megszólalásra késztette a véleményformáló erővel bíró embereket, s ők egyhangúlag méltatják a gyermekáldás szépségeit, felhívva a figyelmet a feltétel nélküli szeretetre.
Január vége felé közeledünk. Az újévi fogadalmak egyeseknél talán még tartanak, másoknál viszont máris kifulladtak, ahogy az lenni szokott. Talán akad olyan is, aki még el sem jutott a megfogalmazásáig, és olyanok is – bizonyára a legtöbben –, akik szerint a fogadkozás hasztalan, hisz úgysem lehet tartós.
Szerző: A. B.
Lehet, hogy az újévi fogadalmak hagyománya kopik, lehet, hogy nem, de a magunkkal szembeni elvárások, az új évi célok átgondolása továbbra is fontos. Egy új év kezdete szimbolikus: tiszta lap, újabb lendület, új remény. Ahogy az élet bonyolódik, még komplexebbé válik, a magunkkal és (sokszor másokkal) szembeni elvárások is egyre csak nőnek-nőnek. De jó lenne, ha…
Kemény munkájának és leleményes ötleteinek köszönhetően Stéberl András, a cégalapító húsgyáros világhírűvé tette családi vállalkozását. Az evangélikus iparos érdeme, hogy Gyula város neve mára elválaszthatatlanul összekapcsolódott a minőségi kolbásszal. Nemcsak sikeres vállalkozó volt azonban, hanem egyházának hűséges és tevékeny támogatója, tisztségviselője is.
Összeállította: Harmati Dóra
Kép: Wikipédia
Stéberl András a Pozsony vármegyei Bazinban született 1888. szeptember 26-án Stéberl Mihály szőlősgazda és a lengyel nemesi családból származó Wavrinszky Zsuzsanna ötödik gyermekeként. Pozsonyi tanulóévei alatt a város leghíresebb henteséhez, Pentz Lajoshoz szegődött tanoncnak, akinek a műhelye már akkor gépesített volt.
Kötelező katonai szolgálata után bátyjának meghívására Gyulára érkezett. Kezdetben főgépészként dolgozott a József Szanatóriumban, majd visszatért eredeti mesterségéhez, és Balogh József gyulai kolbászgyártó üzemében helyezkedett el. Itt megismerkedett a kézi kolbászgyártás folyamataival is. Saját üzletét 1914. január 1-jén nyitotta meg Mihály bátyja házában. Az első világháború – amelyben ő is katonaként szolgált – azonban visszavetette az üzletet. Bár távolléte alatt rokonai fenntartották a boltot, a háború után, 1918-ban hazatérő Stéberl Andrásnak szinte mindent elölről kellett kezdenie.
Leleménnyel, szorgalommal
1919. július 6-án egybekelt Szák György békéscsabai földbirtokos leányával. Házasságukból két lány és egy fiú született: Zsuzsanna, Ilona és András. A család 1920-ban Gyulán, a Munkácsy út 23. számú házban rendezte be az otthonát és a húsműhelyt is.
A hentesmester újbóli kitartó munkájának köszönhetően 1930-ra olyan üzemet alakított ki, amely már ipari léptékben volt képes kolbászt előállítani, azonban a nagy mennyiségű árunak piacot is kellett teremteni.
A leleményes üzletember nem esett kétségbe, hamarosan furfangos – ma úgy mondanánk – marketingstratégiával állt elő: tíz munkanélkülit fogadott fel, akik Pesten végigjárták a legjobb hentesüzleteket, és rendíthetetlenül keresték a gyulai kolbászt. Az első ilyen vevő még nem hagyott különösebb nyomot az eladók emlékezetében, azonban a furcsa eset másnap és azután is megismétlődött. Mintha hirtelen mindenki a gyulai kolbászt kereste volna. Az eladók a látszólagos nagy kereslet láttán végül beadták a derekukat, és megrendelték a húsgyáros termékeit – és ezek nem is okoztak csalódást számukra.
Meddig cipeljük még magunkkal a kacatokat életünk hátizsákjában? Az évek alatt felgyülemlett hibákat és bűnöket vajon mikor vesszük észre? Ha észrevettük, akkor vajon hajlandóak vagyunk-e változtatni?
Szerző: Németh Katalin
Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé a bűneit, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti az életét. (Ez 18,27)
Pál írja: Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. (1Tim 1,15)
Minden útra kelés előtt, reggelente bepakoljuk a táskánkat. Átgondoljuk, mire lesz szükségünk aznap, mit vigyünk magunkkal. Sokszor túlzásokba esünk, hiszen olyan dolgokat is beteszünk, amelyekről már előre tudjuk, hogy nem biztos, hogy kelleni fog. De azért elvisszük, egész nap cipeljük magunkkal a felesleges holmit is. Ha túl nehéznek bizonyul már napközben, akkor átnézzük, hogy mit dobhatunk ki, mit vehetünk ki belőle, mi az, ami felesleges.
Az adományozási kedv általában a karácsonyi időszakban a legerősebb. Sok szociális szervezet ilyenkor kampányol, számtalan ételosztáson vehetünk részt önkéntesként, és rengetegen kötik össze fejben a cipősdobozokat a rászoruló gyermekek megajándékozásával. Azonban ez az időszak csak egy, maximum másfél hónapig tart, a nélkülözőknek viszont egész évben szükségük van a segítségünkre. A teljesség igénye nélkül összeszedtünk pár lehetőséget és praktikus tanácsot, melyek segítségével nemcsak az ünnepek alatt, hanem egész évben gondját viselhetjük a körülöttünk élő nélkülözőknek.
Szerző: Harmati Dóra
A Magyarországi Evangélikus Egyház a 2020-as évet az úrvacsora évének nyilvánította. A lelki programok és a megújulás mellett ebben az évben különös figyelmet szeretnének szentelni a földi kenyeret nélkülözőkre is. De hogyan tudja a saját problémáitól megvakult ember – valljuk be, ez mindannyiunkra igaz – felfedezni maga körül a nélkülözést? Cikkünkben a teljesség igénye nélkül felvetünk néhány tanácsot, melyek abban segíthetnek, miként tudunk egész évben odafigyelni a nélkülözőkre.
Hívjuk segítségül a technológiát!
Sokat szidjuk a közösségi oldalakat, de be kell látnunk, hogy rengeteg hasznos funkcióval bírnak. Segítségükkel például követhetünk olyan szervezeteket, melyekről köztudott, hogy odaadóan segítenek a nélkülözőkön. Az ilyen szervezetek lájkolásával mindig értesülhetünk a legfrissebb kampányokról, és ezeket ismerőseinkkel is megoszthatjuk. Ez azért is fontos lépés, mert a legtöbb szociális szervezet nem rendelkezik nagy reklámra fordítható kerettel, és csak a közösségi média felületein tudnak segítséget kérni a kampányaikhoz.
A Magyarországi Evangélikus Egyház 2020-at az úrvacsora évének nyilvánította. A hivatalos istentisztelettel egybekötött megnyitót január 7-én tartották a Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség templomában, melyen mindhárom egyházkerületünk püspöke szolgált. Az ünnepi évről bővebben Hafenscher Károly zsinati elnököt kérdezte Stifner-Kőháti Dorottya.
Összeállította: KötőSzó
Kép: Magyari Márton
Köztudott, hogy az úrvacsora kérdésében nincs teljes egység a kereszténységen belül. Hafenscher Károly szerint ez az év lehetőséget fog adni az ökumenikus párbeszédre is, valamint olyan kérdések újrafogalmazására, melyekre az évek során nem sikerült választ találni vagy modern nyelvre lefordítani. Különösen fontosak lesznek a személyes beszélgetések, a közös gondolkodás és ismeretbővítés gyülekezeti szinten is.
„Megpróbálunk gyülekezeti alkalmakon, szeretetvendégségeken, bibliaórákon, hitoktatásban, beszélgetésekben, a legkülönbözőbb körökben beszélni az úrvacsoráról, átélni a csodálatos lehetőségét. Szeretnénk arra biztatni, hogy a gyülekezetek éljenek az úrvacsora ajándékával. Nagyon különböző gyakorlatok vannak egyes gyülekezetekben. Van, ahol évente párszor van úrvacsorai alkalom, van, ahol havonta, máshol minden vasárnap. Mi biztatnánk arra, hogy minél gyakrabban éljünk ezzel a lehetőséggel, hiszen az első keresztények a Biblia szerint naponként éltek az úrvacsorával, a kenyér megtörésével” – fogalmazott a zsinat elnöke.
Kovács Viktor evangélikus lelkész a KötőSzó olvasóinak sem ismeretlen, hiszen több írását olvashatták már oldalunkon. Azonban az ajkai lelkész aktívan vezeti saját blogoldalát is, és nemrégiben podcast-adásokba is kezdett. Az Evlelkész Podcast első adásában öt okot fogalmazott meg, amiért jó evangélikusnak lenni.
Összeállította: KötőSzó
A lelkész szerint az evangélikusság első és egyik legnagyobb erénye a szabadság, melynek kiemelt területét képezi a gondolati szabadság. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy dogmatikai kérdések vagy a hit tételei vita tárgyát képezhetik, hiszen azok az evangélikusság közös kincsei. Ugyanígy nem lehet vita tárgya az üdvösség kérdése sem, hiszen Isten erre vonatkozó terve nem gondolati szabadság kérdése, hanem tény. Kovács Viktor hangsúlyozza, hogy az evangélikusok a Szentírás, a józan ész és a lelkiismeret hármasára építve mérik meg gondolataikat.
Az evangélikus egyházban Krisztus van a középpontban. Nemcsak az életünknek, hanem a szabadságunknak is ő a középpontja. Ugyanis a hitbeli szabadság senkinek sem jár alanyi jogon, hanem a Krisztushoz tartozásból következik. Ez az evangélikus egyházban minőségileg és mennyiségileg is megjelenik.
„De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14)
Szerző: ifj. Prózsa István
Új évet kezdünk. Valahogy benne van az emberi természetben, hogy az újévre amolyan mágikus választóvonalként tekintünk. Ilyenkor letesszük az elmúlt esztendő minden terhét és elkezdünk reménykedni. Célokat tűzünk ki magunk elé, melyeket legtöbb esetben pár nap alatt elfelejtünk, az újévi fogadalmakkal együtt. Megünnepeljük az évforduló éjszakáját – örömünnep ez!
S valóban, jogos ez az öröm, jogos az ünneplés. Túl vagyunk a 2019. éven, ezt is megéltük, ezen keresztül is megőrzött minket az Úr. Sok nehézség, sok öröm van mögöttünk, melyekre néha jó, néha fájdalmas visszatekinteni. De újévkor mindenekelőtt előre tekintünk. S ez talán most még inkább igaz, hiszen a 2020-as évvel immár beléptünk az új évtizedbe is. Valószínűleg nem csak én vagyok tele várakozásokkal: vajon mit hoz az új esztendő, s az új évtized? Netán örömöt? Előrehaladást? Vagy épp fájdalmat, veszteséget? Fejlődni fog a világunk, vagy épp válságba süllyed? Békés évtizedünk lesz, vagy a háborúba rohanunk? Greta Thunbergnek lesz igaza, vagy azoknak, akik azt mondják, hogy nem fog beleroppanni az emberiség a klímaváltozásba? Kérdések és megannyi bizonytalanság – ezt is hozza számunkra ez az új időszak.
