Kötőszó

Az anya nő, az apa férfi. „A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony” – olvassuk Alaptörvényünkben. És úgy szép, úgy normális, ha a házaspár szerelmének gyümölcse a gyermek, Isten ajándéka. Ez a család teremtési sorrendben. Azonban a hétköznapi életben és a Szentírás lapjain is láthatjuk, hogy ha van is egy ilyen tökéletes, áhított családkép, a valóság nem csak ez, gyülekezeteink nagy részében sem. 

A Kötőszó podcast és a Keresztény kultúra substack együttműködésében zajlott beszélgetés résztvevői – Nagy Szabolcs lelkész vezetésével Laborczi Dóra újságíró, teológus és dr. Seben Glória lelkész, hitoktató, pszichológus – arra keresték a választ, hogyan gondolkozik a családról a kereszténység, és hogyan találhatják meg benne a helyüket azok, akik megannyi ok miatt egyszerűen nem az ideális családi felállásban élnek. 

Seben Glória: „A Bibliában valóban nincs idealizált család, sőt annak az ellenkezője van. El kell hagynod apádat és anyádat, tehát felnőtté kell válnod, akkor is, ha társat választasz, meg akkor is, ha egyébként Krisztus útján jársz: az ő mozgalma sem a nagycsaládok gyülekezete volt, hanem vándorkarizmatikusoké, akik úton voltak. Teljesen távol volt a Krisztus-követés mint modell a családi fészektől. Rengeteg fajta atipikus család van a Bibliában. Rögtön az első emberpárnak maga az Isten a szülője. Utána van egy olyan család, ahol az egyik testvér megöli a másikat. Később egy családot mint igazakat kiválaszt Isten, megmenti őket az özönvízből, majd utána az első jelenet az, hogy az apa lerészegedik. Van olyan család, ahol vérfertőzés történik az apa és a gyermekei között  – ez Lótnak és lányainak a története. Vannak gyermektelenséggel küzdők, évtizedeken keresztül a világon mindent megpróbálnak – Ábrahámról és Sáráról beszélek, akik Hágár bevonásával próbálkoznak. Az ókori viszonyok között egyébként ez nem volt törvénytelen, elfogadhatatlan dolog, Hammurapi törvényeiben is szerepel ez a lehetséges megoldása a gyermektelenségnek. Mert ők úgy gondoltak a házasságra, a családra, hogy annak az utódnemzés a fő funkciója, ezért mindent ennek rendeltek alá. Nekünk sokszor hajmeresztő is nézni ezeket a családtörténeteket, azt, hogy mi mindent „bevállaltak”. És amikor megváltozik a családjogi helyzet, Ábrahámnak és Sárának mégis lesz saját gyereke, akkor azt látjuk, hogy Sára kihátrál a szerződésből, amelyet Hágárral megkötött, és elkergeti őket a sivatagba. Hágár tehát az egyedülálló anya helyzetében találja magát nagyon szélsőséges körülmények között, de az Isten irgalmat gyakorol. De ismerjük Ruthnak és Naominak a történetét is: a két nő semmilyen vérségi kapcsolatban nincs egymással, tehát semmilyen családjogi törvény nem kötelezi Ruthot arra, hogy Naomi mellett kitartson, vagy róla gondoskodjon, mégis megteszi, és persze úgy is nézhetjük, hogy Isten őt megjutalmazza ezért.”