Kötőszó

Az Erkölcsi reziliencia – Etikai bátorság a szervezetekben és a közösségekben című kötet, Tomka János új munkája mintegy százharminc oldalon vezeti végig az olvasót a közösségi-szervezeti erkölcs egyes kérdéskörein, mindezt úgy, hogy nem kalauzolja tévutakra, nem ringatja abba a hitbe, hogy a szerzőnél van a bölcsek köve. Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – igazságai, minthogy nem emberi forrásra hagyatkozó igazságok, nagyon is plasztikusak.

 Szöveg: Sárik Eszter

A reziliencia korunk egyik hívószavává vált; alapvetően a pszichológia területéről indult hódító útjára, majd lett egyre népszerűbb egyéb tudományterületeken, például az általam ismert kriminológiában is. E fogalmat – amely a legtömörebben a rugalmas ellenállás képességeként írható le – Tomka János új kontextusba helyezi, és azt kívánja megvizsgálni, hogy vajon egy szervezet (akár üzleti, akár más jellegű társadalmi közösség) miképpen válhat ellenállóvá a társadalom, a „világ” negatív impulzusaival szemben.

Az alapvető kérdés az, hogy korszakunkban van-e értelme, létjogosultsága becsületes és bátor módon értékeket képviselni. A válasz, megnyugtató módon, igenlő. Sőt: valójában ez az egyetlen értelmezhető út a siker felé.

Tomka hét pontban nevesíti a potenciális veszélyeket, amelyek egy szervezetre, közösségre leselkedhetnek: az üzleti etika létjogosultságának tagadása; azért lenni etikusnak, mert megéri; lemondás az erkölcsi ítéletalkotásról; a becstelenség racionalizálása; az etikátlan üzleti folyamatok kiszervezése; a félelem kultúrájának fenntartása; a közösségépítés elmulasztása.

Az erkölcsi ellenálló képesség faktorai szintén hét pontban jelennek meg a szerzőnél, az ellenálló képesség kulcsa azonban – bár elemeire szedhető – vitathatatlanul hitünkben rejlik: abban a ténylegességben, hogy az erkölcsi dilemmák nem relativizálhatók, a zsinórmérték a Szentírásból megismerhető Isten-ember kapcsolat.

A gondolatgazdag kötetből szinte oldalanként lehetne kiemelni mondatokat, számomra két gondolatkör volt mégis a legmegragadóbb. Az egyik – szomorú módon – napi szinten hat az életünkre, kapcsolatainkra; a másik pedig (kivált hívő emberként) sokszor nyomasztó kérdésként nehezedhet ránk. Tomka János a hatodik főbűnként a félelem kultúrájának fenntartását nevesíti. A félelem valójában az – egyébként mindenki által vágyott és betartandónak ítélt – aranyszabály betartása ellen hat. Noha az emberek – a felső vezetőtől az egyetemistáig – egyetértenek abban, hogy „korrektül kommunikáló, igazságos, etikai normákat betartó, felelősséget és áldozatok vállaló, együttműködő, igyekvő és következetes magatartás” lenne az „üdvös”, az ideális állapot megvalósítása láthatóan mindig megbicsaklik „valamin”. És ez a valami – rendre – a mindent átható félelem. Félelem akár az egzisztencia elvesztésétől, az elvárásoktól vagy attól, hogy gyengének tartanak. Aligha találunk ma olyan embert Magyarországon, aki ne tapasztalta volna meg, hogyan írja át gondolatait, személyes meggyőződését, akár korábbi eltökéltségét a félelem. Tomka ezzel szemben Nehémiás sziklaszilárd meggyőződését és (kívülről) egyszerűnek tűnő megoldását hozza elénk: a bátor kiállás és a példamutatás igenis gyógyír lehet a kilátástalannak tűnő, félelem által uralt helyzetekben is.

Nehémiás azonban nemcsak praktikus szempontból lehet minta, hanem érzelmi alapállását tekintve is. Hívő emberként gyakran ódzkodunk ugyanis attól, hogy indulatosak legyünk, és hajlunk arra, hogy egyenlőséget tegyünk a hallgatás és a jóság közé. Pedig Nehémiás haragja „jó harag”, a feldúltsága jogos feldúltság. Mert a magasabb jó érdekében hallatja a hangját.

„Zárószóként” tehát – és itt talán megengedhető némi szubjektivitás – hadd emeljem ki a könyv számomra egyik legfontosabb gondolatát: „Komoly baj, ha meg sem érint minket a mélységes igazságtalanság, a védtelen és tehetetlen emberek – köztük a gyermekek – testi és lelki kizsákmányolása, a szenvedés, a körülöttünk tomboló gonosz. Az alapértékekhez való ragaszkodás első mozzanata a mélységes és őszinte felháborodás az alapértékekkel élesen szemben álló jelenségek és magatartások miatt.”

Egyebek mellett ezt is magunkkal vihetjük Tomka János kötetéből útravaló gyanánt; a könyv – a formátuma miatt – akár konkrétan is velünk lehet jártunkban-keltünkben.

* * *