Kötőszó

Jó lenne valami módon környezetvédelmi szokásokat bevezetni a gyülekezetünkben. De hogyan kezdjem el? Érdemes lenne megnevezni, mit szeretnék csinálni, de már itt nehézségekbe ütközöm: teremtésvédelmi tevékenység? Zöldítés? Fenntarthatósági törekvések? Ökosítás? Egyik sem igazán jó megnevezés… Na mindegy, majdcsak elmagyarázom, mit szeretnék. Gondolom, először egyeztetnem kéne a lelkészekkel és a felügyelővel. Ezzel nem lesz gond, szeretik a gyülekezeti tagok kezdeményezéseit. Csak az a kérdés, hogy a „jó, csináld, de nekünk ne legyen dolgunk vele” vagy a „jó, csináljuk, gyere, ötleteljünk” lesz a válasz. Nyilván az utóbbi.

Szöveg: Bence Zsófi Anna, a szerző a tordasi evangélikus gyülekezet „Műveld és őrizd!” teremtésvédelmi programjának referense | Kép: Pete Dóra

Fel kell készülnöm rá, hogy nagyon hamar meg fognak jelenni a szkeptikus hangok is. „Minek ezzel foglalkozni, hiszen úgysem tehetünk semmi számottevőt, a bajt a gyárak és a politikusok hozzák ránk” meg a „mi egy gyülekezet vagyunk, nem környezetvédelmi aktivisták, hagyjuk már ezt”. Ajjaj… Ebben nem vagyok jó, túl hamar feszült leszek az ilyen hangoktól, és ezért nem tudom szépen, higgadtan elmagyarázni, hogy szerintem egy keresztény embernek és egy keresztény közösségnek mindenképpen nagyon fontos feladata a teremtett világ védelme, a természettel való harmonikus együttélés és nem pedig annak kizsákmányolása. Nem nézhetjük ölbe tett kézzel vagy másra mutogatva, hogy mellettünk valami éppen haldoklik! Főleg nem, ha ez a valami a teremtett világ, amelynek mi is a részei vagyunk. És azt is hozzátehetném szépen, kedvesen, hogy manapság a fiatalokat (szerencsére) erősen foglalkoztatja ez a téma, így, ha szeretnénk őket a gyülekezetben tartani, fontos, hogy rezonáljunk az ezekkel kapcsolatos kérdésekre. Az az álmom, hogy a gyülekezet példamutató és inspiráló hely legyen ökoszempontból is.

Legjobb lesz, ha úgy kezdem, hogy szervezek néhány előadást, amelyeknek során nálam sokkal okosabb emberek elmagyarázzák az ügy fontosságát. Mondjuk, egy evangélikus ökoteológus és egy klímakutató. Magasan kvalifikált emberek biztosan jobban meg tudják győzni a kétkedőket…

Aztán bevezethetnénk, hogy az általános könyörgő imádság keretében minden vasárnap imádkozzunk a teremtett világért. A megnyerő előadások hatására ezt már nem is nekem kéne felvetnem, hanem másnak jutna eszébe. Utána gyűjtenék magam mellé még néhány „ökodinkát”, akikkel szétnéznénk a gyülekezeti termekben, irodákban, kertben, és kifundálnánk, hogy milyen egyszerű, olcsó, de odafigyelésünket kifejező gesztusokat tehetnénk a Földünk érdekében. Például: energia- és víztakarékosságra felhívó feliratokat és szelektív hulladékgyűjtőket helyezhetnénk ki, újrahasznosított papírból készült termékeket használnánk az irodában és a mosdóban, és még bevezethetünk sok-sok apróságnak tűnő nem apróságot…

Mindenképpen célunk lenne, hogy minimalizáljuk a hulladékot a közös gyülekezeti étkezéseken. Hiszen a szódavíz és a csapvízzel hígítható szörp csoda finom! Ha pedig nem lenne elég pohár, tudunk kölcsönözni az Araráttól. Sőt mondok egy hihetetlent: biztosan senkinek nem szakad le a keze, ha magával hozza a kis tányérját, poharát a közös gyülekezeti ebédre. Vagy még durvább: a közös étkezés utáni közös mosogatás, elpakolás mind-mind közösségépítő hatású.

A harmadik ötletem, hogy műhelyalkalmakat lehetne szervezni a gyülekezeti tagoknak, ezzel segítve őket az otthoni „zöldülés” útján. Lehetnének kifejezetten felnőttesek: szappanfőzés, egyszerű kozmetikumok készítése, lecsóbefőzés, egyebek. És lehetnének családoknak szánt programok: madárodú- és madáreleség-készítés, közös bicikli-karbantartás (hogy ne kelljen mindig autóval járni), újraszalvéta-varrás és hasonlók.

Tudjátok mit? Bele is vágok!