Kötőszó

Szoktuk mondani, hogy „…na, ezt is a legjobb kedvében teremtette a Jóisten!” Nos, ha valamire igaz ez, akkor a Balatonra százszorosan. Már látható a mozikban a tóról és páratlan természeti csodáiról készült, több mint egy órás természetfilm, mely eddig alig látott perspektívákból és bámulatba ejtő részletességgel mutatja be a Balaton nyaralók előtt ismeretlen arcát. Kritika.

Szerző: Illisz L. László

Mindenkinek mást jelent ez a tó. Vagyunk sokan, akik a fiatalság régen letűnt, örök nyarainak nyomait keressük az ódon tihanyi házak között vagy éppen a siófoki mólón, azokat az időket, amikor még – az utazási korlátozások miatt – csak ez volt, ez lehetett nekünk a tenger. Aztán vannak, mind többen, akik egy a turisztika, a kultúra és a gasztronómia hármas szövetségének legszebb eredményét tisztelik ebben a tájban, és akadnak olyanok is, akik a természet, a teremtett világ páratlanul gazdag, harmonikus csodáját látják az élő tóban.

A Vad Balaton című természetfilm rendezője, Mosonyi Szabolcs főként az utóbbiaknak tesz kedvére. De az is bizonyos, hogy a többi balatoni ínyenc sem fog csalódni, ha megnézi a két esztendőn át forgatott, eredetileg csak a televízióba szánt, ám a pazar eredmény láttán utóbb a mozivászonra is felkerülő filmet.

A Balaton különös kincs. Közép-Európa legnagyobb sekély vizű tava, amelynek partjait nyaranta turisták, strandolók százezrei lepik el, ám ennek ellenére a víz és annak környéke évezredek óta képes megmaradni természeti tájnak, sőt igazi vadonnak. A film sajtóvetítése után maga az alkotó vallotta be, hogy soha nem gondolta volna, mennyire megragadó élmény látni – és persze szuperlassításban filmre venni – például a Kis-Balaton sekély hínárosaiban egymás körül forgolódó, csillogó pikkelyes hátukat a napban fürösztő nyurgapontyok ívását. Mondhatnánk, semmi különös, ívnak a pontyok.

De így látva kiderül, hogy olyan hétköznapi varázslata ez a természetnek, melyre csak kevesen figyelnek fel, s ha észre is veszik, aligha láthatják a maga lenyűgöző teljességében, vagyis úgy, ahogyan azt ez a film megmutatja.

A tó partja mentén húzódó, a Balatonból egykor lefűződött nádrengetegek, a berkek madárvilága; a fa tetején szaporodni összegyűlt, hüllőgombolyaggá fonódott kockás siklók; a tojásait óvatos gondossággal lerakó mocsári teknős vagy éppen a cseperedő fiókáit galambbal tápláló, a hegytetőn álló várromban fészkelő vándorsólyom – ez mind olyan csodája a Balatonnak, melyet a part mentén tolongó, fogyasztó, hangoskodó embertömeg aligha vagy szinte soha nem láthat. És mindebbe néha még maga a természetfilmes is csak véletlenül botlik bele. Mosonyi Szabolcs elmondta: azért kell legalább két évig forgatni egy ilyen filmet, mert sok olyan megörökítésre méltó momentum akad, melyért vissza kell jönni. Munkamódszerük egyik sajátossága, hogy ha a tervezett forgatás közben belebotlanak valami érdekes természeti jelenségbe, akkor pontosan feljegyzik a helyét, idejét, körülményeit, és egy esztendő múlva – bízva a természet jól működő rendszerében – visszamennek, lesben állnak, és igyekeznek rögzíteni az eseményeket.

A film nem csupán a Balaton élővilágát mutatja be, hanem elhelyezi az élő természet jelenségeit a geológiai tájban. A kicsivel több mint egy órás filmben képzeletbeli utazást tehetünk az időben visszafelé, elindulva a tó néhány száz évvel ezelőtt bekövetkezett változásaitól (a már említett, mederből lefűződött berkektől) egészen addig, hogy egy kies balatoni pincesor mellett rábukkanunk a környék legrégebbi, a földtörténet egyik korai szakaszában keletkezett kőzetre. A film nem él a számítógépes grafika eszközeivel, amit látunk, az mind maga a valóság, és ez éppen elég ahhoz, hogy elbűvölje a nézőt.

Április elején, a hegyekből a megáradt patakokban a Balaton felé siető olvadékvizek képeivel kezdődik a film, majd láthatjuk a teret foglaló tavasz, a rekkenő nyár, a színesedő ősz és a látszólagos mozdulatlanságba dermedt tél képeit. A drónnal készült felvételek korábban alig látott perspektívából, messziről mutatják be a tájat, majd leereszkedünk egészen a víz hátára feszült, rianásokkal szabdalt jégig, hogy meghallgassuk titokzatos hangját. Mert bizony az is van neki!

Ebben a filmben legszebb titkait fedi fel a vad Balaton.

Mi meg csak nézzük szájtátva azt, ami mindig is itt volt, az orrunk előtt, és a táj jobb megismerése talán hozzásegít ahhoz is, hogy megtanuljuk úgy óvni ezt az értéket, hogy mindig itt is legyen.