Kötőszó

Beiktatták vasárnap – május 18-án – XIV. Leó pápát a Vatikánban. Jó két héttel ezelőtt még a vatikáni Sixtus-kápolnára, annak is a kéményére figyelt a világ... Több százmillió – egyes becslések szerint egymilliárd – ember várta imádkozva, meghatottan vagy csak kíváncsian: felszáll-e a konklávé pápaválasztó ülése után a sikeres szavazást hírül adó fehér füst? A tévé előtt ülve magam is várakozással néztem a történelmi esemény közvetítését.

Szöveg: Stifner-Kőháti Dorottya | Fotó: Vatican News
Fontos-e számomra egyáltalán – tettem fel közben a kérdést –, hogy kit választ a világszerte hozzávetőlegesen 1,39 milliárd hívet számláló római katolikus egyház az új vezetőjének, Péter apostol utódjának? Feltétlenül!

Ágostai hitvallású evangélikus, más szóval lutheránus vagyok. Mindkét elnevezés fontos tartalommal bír számomra, melyekre büszke vagyok. Felekezeti hovatartozásom elvehetetlen érték, szüleimtől, nagyszüleimtől kapott örökségem. Ám ökumenikus szemlélet nélkül nem tudom elképzelni a hívő életemet. Ezt láttam kezdettől fogva, ezt élem meg ma is családban, baráti, munkahelyi közösségeimben, ezt tanultam a teológia padjaiban. Egy szó, mint száz, óriási jelentőséggel bír a különböző felekezetek, és mondjuk ki: az egész világ számára, hogy ki lesz Róma új püspöke. Hogyan nyilvánul majd meg a leendő pápa a bolygónkat sújtó krízisek, háborúk, válságok tekintetében? Keresztényüldözés, klímakatasztrófa, orosz–ukrán háború, migráció, a morális értékek devalválódása… Istenem, hogy is bírja majd el egyetlen ember, hogy békítsen, vigasztaljon, tanítson, útmutatást adjon?

Történt, hogy miközben ilyen aggasztó globális kérdéseken elmélkedtem, várva a fehér füst megjelenését, átkapcsolt az agyam a „részletekben való elveszés” pihentető üzemmódjára. S ekkor, váratlanul, kaptam egy üzenetet, amely visszarántott a – hitemet próbára tevő – félelmeim valóságából, és elvitt a remény és a ráhagyatkozás bizonyosságába.

A légi felvételeket nézve ugyanis figyelmes lettem valamire: a római délutánban a napsütötte vatikáni tetőn egy sirály jelent meg élő adásban, és – mit sem sejtve arról, hogy bevonul a médiatörténelembe – letelepedett a világ leghíresebb kéménye mellé. Valahol a közelben lehet a fészke, gondoltam, mert hosszasan, otthonosan üldögélt, nézelődött. Kisvártatva a párja is megjelent, egy másik kameraállásból pedig azt is láthattuk: a fiókáik is jelen vannak. A szülők és a kis sirályok együtt szöszmötöltek teljes nyugalomban. Szokásos családi délutánjuk lehetett ott, a város felett. Milliárdos nézőközönségük szeme láttára várták a naplementét.

Ettől az apró részlettől, amely persze lábjegyzet sem lesz a pápaválasztás krónikájában, mégis egybesimult minden. Aggódásra hajlamos lelkemet Isten megérintette, és a gondviselésről szóló példázat elevenedett meg előttem: „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is?” (Mt 6,25–27)

Miért aggódom? Istennek értékes, drága vagyok. Ezt egy ilyen ünnepien hétköznapi pillanatban is tudtomra adja. Emeljük fel a fejünket, és lássuk meg: ki-ki teszi a dolgát. A teremtettségben rend van, Isten minden teremtményéről gondot visel. Az aggódással tőle, Atyámtól szakítom el magamat. Pedig csak nála, őbenne elrejtve vagyok biztonságban.

A fehér füst azután május 8-án délután felszállt. Örömujjongás fogadta. Az új pápa, XIV. Leó első szavai pedig ezek voltak a Szent Péter-bazilika erkélyén: „Béke legyen mindnyájatokkal!” A feltámadott Krisztus szavával köszöntötte a világot.

A Szent Péter tér hatalmas, színes, mozgalmas tablóképpé olvadt össze. A történelmi esemény „mellékszereplőire” már nem fordult vissza a kamera. Nem baj. Az égi madarak megtették, amit teremtő Istenünk rájuk bízott. A mennyei Atya gondoskodásáról tanítottak.