Kötőszó

Ritka és nagy öröm, amikor három olyan magyar is film fut egyszerre a mozikban, melyeknek mindegyikére érdemes jegyet venni. A Futni mentem és a Hogyan tudnék élni nélküled? tinédzserekkel bátran együtt nézhető, a Véletlenül írtam egy könyvet pedig már akár fiatalabbakkal is, hiszen a főszereplő tizenkét éves. (Házas)páros, családi, apa-fia, apa-lánya, anya-fia, anya-lánya, unokázós mozizásra fel, hogy aztán a vásznon ábrázolt problémák és megoldások kapcsán őszinte beszélgetések kerekedhessenek.

Szöveg: Kézdi Beáta
Szőnyeg alá söprés helyett szembenézés. Elsőként a Véletlenül írtam egy könyvet című, komolyabb hangvételű filmet ajánljuk, amely családi, szülőket és gyerekeket egyaránt érintő fontos témákat céloz meg. Jelen esetben egy tizenkét éves lány gyászfeldolgozását.

Az átlagos fiatal kiskamasznak tűnő Ninát és négy évvel fiatalabb öccsét egyedül neveli az édesapjuk, mivel az édesanyjukat még kiskorukban elvesztették. Nina nagyon szeret történeteket, meséket kitalálni, és legfőbb vágya, hogy író legyen. Ebben támogatja őt a szomszédjában lakó kedves és bohém írónő. Az írás segítségével a lány egyre jobban megismeri elhunyt édesanyjának személyiségét, ezáltal megérti a saját érzéseit, így nyitva meg a szívét az apuka új, kifejezetten jólelkű társa felé – és egyáltalán a szerelem felé.

A film szeretettel, de reálisan mutatja meg, hogy egyetlen jó fej, kedves apuka sem tud anyukaszerepet is betölteni, és hogy a kissé háklis, de mindig ugrasztható, támogató nagynéni sem léphet az elhunyt szülő helyére. A főszereplő Demeter Villő rendkívüli természetességgel játszik, viszi magával a nézőt. Mátray László a férfias, de olykor esetlen apa karakterét hozza, Lovas Rozi emlékekben megjelenő anyukaképe is igazán szép alakítás. Rujder Vivien a tiszta szívű, szeretettel teli barátnő megformálásával természetességet és bájt sugároz.

A Lakos Nóra rendezte filmben az írás, az emlékek felfejtése, helyretétele teszi lehetővé az előrelépést. Megmutatva, hogy nem a látszatelengedések, hanem a valódi szembenézés és a fontos értékek megőrzése segít leginkább a tovább élésben.

* 

Egymásért cselekedve. Már több mint félmillió néző szavazott bizalmat jegyvásárlásával a Futni mentem című remek vígjátéknak, melyben szintén egy családtag elvesztése adja az alaphelyzetet. Ám itt a főszereplők felnőtt, érett nők, akik édesapjuk halála után édesanyjuk abszurd, bakancslistás, maratonfutós tervébe állnak bele, eleinte rogyadozó térdekkel, majd egyre nagyobb erőbedobással.

Különböző élethelyzetű és korú nőket látunk a vásznon: valaki még az érett kapcsolat kialakításán, más a férfiakba és a szerelembe vetett bizalom kérdésén, megint más pedig a férjével való kapcsolat újrahuzalozásán dolgozik. Mindegyik ismerős a mai nézőnek, ezért is lehet annyira sikeres a film, és főleg azért, mert mindezt humorral, szeretettel rajzolja meg.

Udvaros Dorottya kiválóan hozza az életéről nem lemondó, hanem inkább igyekvő, jó humorú nyugdíjast, ahogy Tenki Réka az erős igazságérzetű, de zárkózott ügyvédnőt, Lovas Rozi a szarkasztikus, de már kissé fásult anyukát, Trill Beatrix pedig a helyét kereső fiatalt. Mellettük a férfikarakterek is remekül eltaláltak: Ember Márk élettel teli edzője, Bányai Kelemen Barna fotelapukája, Csányi Sándor esetlen, de jó szándékú nyomozója is mind-mind jól megrajzolt, fejlődésre képes, szeretetre méltó alakok.

Az ismerős és szokatlan emberi helyzetek mellett Herendi Gábor rendezésének erőssége, hogy nem kiszámítható, sematikus válaszok születnek a problémákra, a kihívásokra. A film igazi kikapcsolódást jelent, közben bármelyik szereplőben egy kissé magunkra vagy barátainkra ismerhetünk, de lényegében a szeretet, az összefogás, a családi támogatás erejének lehetünk tanúi.

*

Zene, humor, életre szóló döntések. Demjén Ferenc fülbemászó zenéje biztos kulcs a sikerhez, de értelmes történet nélkül ez valójában kevés lenne a boldogsághoz. Márpedig a Hogyan tudnék élni nélküled? a fiatalság érzését, fesztelenségét, a szerelem erejét mutatja meg egy érdekes családi történetbe ágyazva, mely így nem csupán egy szirupos lánymese.

Lili, a kortárs főhősünk éneklésből él, kisebb-nagyobb küzdelmek árán. Mint kiderül, magányos, mert négy éve meghalt a szerelme, és igyekszik elhitetni magával, hogy neki egyedül is jó. A testvéreivel – egy tipikus kütyüfüggő tinédzserrel és egy épp válófélben lévő férfival – a szülői házban véletlenül találnak egy naplót és egy régi levélcsomagot. Ezeket olvasva egy olyan történet bontakozik ki, melyet az anyjuk gondosan eltitkolt előlük.

Visszarepülve a kilencvenes évek elejére, a rendszerváltás utáni Balaton-partra, a testvérek belecsöppennek édesanyjuk és egy felejthetetlen nyár emlékeibe. Megelevenedik, ahogyan a jól nevelt budapesti Eszter igyekszik hűséges lenni a családi tervekhez és kiszemelt vőlegényéhez is. Ám a jövőt illetően pontosan megtervezett számításokat keresztülhúzza egy fiatal énekes, aki a menősége mellett tehetséges, humoros és jószívű. Így az igazi szerelem átírja a történetet. Azaz csak részben…

A zenés filmek egyik alappillére a tökéletes dalokon túl a kiemelkedő énekesi kvalitás. A kitűnő hangú Ember Márk, Törőcsik Franciska, Varga-Járó Sára, Márkus Luca, Brasch Bence kiváló választás a Demjén-dalok újragondolt előadásához. A zenés-táncos, színes, modern és mégis kicsit retró mozi a szórakoztatásnál többet nyújt: Orosz Dénes rendezésében komoly döntéseket és azok következményeit bemutató történetet élvezhetünk.

Fotók: eletedmozija.hu, Vertigo Média, Hogyan tudnék élni nélküled Facebook-oldala