Kötőszó

Mivel a show-biznisz az illúzióra épül, csöppet sem meglepő, hogy van, amikor nem azok lubickolhatnak a sikerben és a népszerűségben, akik ténylegesen megdolgoznak érte. Májusban két bemutató is ezt az igazságtalanságot igyekszik orvosolni. A kaszkadőr című film humoros formában, míg a Milli Vanilli: Az évszázad botránya a valós történeteken alapuló mozik drámaiságával.

Szöveg: Csanálosi Beáta | Fotó: UIP-Duna Film és Vertigo Media

Az igazi hősök. A nyolcvanas évek óta az akciófilmek főszereplői igazi sztárstátuszt vívtak ki maguknak Hollywoodban. A dagadó bicepszek és kockás hasizmok láttán ugyanis a nézők hajlamosak elhinni, hogy a nyaktörő mutatványokat, az autós üldözéseket maguk a színészek viszik véghez. Márpedig ez a legritkább esetben fordul elő. Elvégre a jól fizetett közönségkedvenceknek az arcuk, a testük a munkaeszközük, éppen ezért ritkán teszik kockára az életüket egy-egy veszélyes jelenetért. Nem titok ma már, hogy a legtöbb esetben a kaszkadőrt „lövik le”, „hajítják ki az ablakon”, miközben a színész a takarásban figyel, hogy aztán a közeliknél már az ő arcát vegye a kamera.

A kaszkadőr című film rendezője, David Leitch maga is dublőrként kezdte a karrierjét – többek között Brad Pitt helyett állta a sarat a Trójában vagy a Mr. és Mrs. Smithben. Ezzel az alkotásával most az „arctalan” kollégák előtt tiszteleg, akik messze nincsenek úgy megbecsülve, mint ahogy megérdemelnék. Például Oscar-díjat sem kaphatnak – pedig lassan már a filmipar minden szereplőjének van külön kategóriája…

Leitch romantikus akció-vígjátékában tehát hemzsegnek a látványos trükkök, sőt még egy Guinness-rekordot is sikerült rögzítenie mozijában, mivel Logan Holladay kaszkadőr nyolc és fél fordulatos halálpörgést hajtott végre autójával a levegőben.

S hogy valójában miről szól a film? Colt Seavers kaszkadőr (Ryan Gosling) a nagy sztár, Tom Ryder (Aaron Taylor-Johnson kellően tenyérbemászó karaktere) helyett viszi vásárra a bőrét, mígnem egy zuhanásban kis híján lebénul. Lábadozásából – és önsajnálatából – egy telefonhívás rántja ki, ugyanis korábbi barátnőjének, Jodynak (Emily Blunt) szüksége van rá az első filmje rendezésénél. Colt alig várja, hogy újra közel kerüljön az exéhez, ám ehelyett gyilkossági ügybe keveredik, ahol tényleg az élete a tét.

Könnyed, látványos, szórakoztató hollywoodi mozi a javából.

 ***

Imposztorok bukása. A Musical.ly közösségi platformon, a Mutasd a hangod! című zenés show-műsoron vagy a playbackre épülő haknikon edződött közönség számára talán nem jelent nagy meglepetést, hogy némelyik előadó olykor csak tátog a mikrofon előtt. Jobb esetben legalább övé az eredeti hang, csak ott és akkor felvételről énekel, de előfordul akár manapság is, hogy mást látunk a színpadon, és mást hallunk a hangfalakból.

A nyolcvanas években azonban ez még főbenjáró bűnnek számított, a rajongók pedig azonnal elpártoltak a tátogóktól. A Milli Vanilli: Az évszázad botránya című film is arról szól, hogy két táncos fiú hogyan ugrott pillanatok alatt a slágerlisták élére, majd miután kiderült a csalás, merült ugyanolyan gyorsan feledésbe.

Az igaz történeten alapuló mozi drámája, hogy a dörzsölt producer, Frank Farian mennyire megvezette a két naiv fiatalt. Az már más kérdés, hogy Rob Pilatus és Fabrice Morvan, azaz Rob és Fab a siker, pénz, csillogás bűvöletében sokáig partner volt a hazugságban, sőt lassan el is hitte, hogy nagyobb tehetség, mint Elvis, a Beatles és Michael Jackson együttvéve. Ez pedig nem is végződhetett másként, mint tragédiával.

S noha a valódi hangokról – Charles Shaw-ról, John Davisről, Brad Howellről – is megemlékezik a film, a happy end elmarad, hiszen a fülbemászó dalok ellenére belőlük sosem lett popsztár.