Kötőszó

Szokatlan módon vallási témával foglalkozó dokumentumfilmet kínál az HBO Go a Star Wars és a Harry Potter mellett. Üröm az örömben, hogy azért lehet téma, mert egy félreértésekkel és fogalmi tisztázatlanságokkal tarkított, megosztó mozgalomról szól, és még sajnálatosabb az a fordítási hiba, amely miatt a magyar nézők azt hihetik a feliratából, hogy a film a Magyarországon működő három történelmi egyház egyikeként ismert evangélikusokról (angolul lutheran) készült. Pedig nagyon nem.

Szerző: Isó M. Emese

Az Isten barátai: Evangélikus keresztény egyházak címen futó, illetve időközben az angol cím tükörfordítására átkeresztelt Utazás Alexandra Pelosival című alkotás egy sorozat darabja. Alexandra Corinna Pelosi amerikai író, újságíró és dokumentumfilm-készítő már egy tucatnyi filmet forgatott az HBO-nak. Pályafutását egy George W. Bush kampányáról szóló művel kezdte (2002), foglalkozott a 2004-es Demokrata Párt elnökjelöltjeinek kampányával, majd megalkotta az Isten barátai című dokumentumfilmet (2007).

Ebben az evangelikál (angolul evangelical) mozgalomról van szó – igen erős felütéssel indítva. Még semmit sem tudunk meg arról, hogy kikkel fog foglalkozni a következő ötvenhét perc, de már azt olvashatjuk a képernyőn, hogy a filmben szereplő Ted Haggard, az Evangelikálok Nemzeti Szövetségének (National Association of Evangelicals) korábbi elnöke a forgatás után lemondott posztjáról, és egyháza menesztette őt erkölcstelen szexuális magatartás tanúsítása okán. A vádakat a film vége felé megismétlik.

Mindazonáltal a road movie tényleg csak dokumentálja Pelosi utazását, felvillantva jeleneteket az evangelikálok különböző alkalmaiból, a gyűlésekből és találkozókból, és a hívekkel készített interjúkat közli – de korántsem kommentálja a történteket. Az értékítélete így egyértelmű: egyetlen ember utólagosan kiderült tette jelenti az evangelikál mozgalom bemutatásának kontextusát. Ezzel a film mindent zárójelbe tesz és negligál, ami a két ízben elhangzó állítás között bemutatásra kerül.

Mit tudunk meg így az evangelikálokról?

Amerikában nagyjából ötven-nyolcvan millió ember vallja magát evangelikálnak. A film szerint kiállnak az abortusz és a melegjogok ellen, tagadják az evolúciót. Bámulatos hatékonysággal vannak jelen az egyháztagok életében és az amerikai közéletben is: „megatemplomaik” arénaszerűek, ahol tízezres taglétszám feletti gyülekezetek gyűlnek össze hétről hétre. A templomok deklarált célja is, hogy alkalmasak legyenek nagyobb tömegek befogadására, így a prédikáció – amely a motivációs tréningek előadásait juttatja eszembe, ahol az életvezetési tanácsok elvétve egyfajta sajátosan értelmezett Bibliával és sok-sok közös énekléssel egészülnek ki – biztosítja a keretet ahhoz, hogy legyen egy hely, ahol a hívek találkozhatnak, és úgy ismerhetik meg egymást, mint nagyszüleink idejében a szomszédok.

A New Life Church Colorado Springsben

Ekkora létszám mellett – a film alapján – valójában nehéz lelkiségi irányzatnak nevezni őket, hiszen mára már saját templomaik, hétközben sporteseményeik vannak, összejárnak táncórára, bibliaolvasásra, és előszeretettel jótékonykodnak. A bibliai tematikára felhúzott golfpálya, a bibliai történeteket alapul vevő „Disneyland” és a keresztény birkózószövetség különös atmoszférájú alkalmai mellett meg sem lepődünk a „drive-in church” szolgáltatáson, mely pontosan úgy működik, mint az autós ételrendelés, csak itt gyorséttermi fogás helyett közös imára fizethetünk be. Túlzás nélkül állíthatjuk: mindenhol ott vannak.

Alapvetően nagyon gazdag hitélet jellemzi az evangelikálokat, amelyet a spirituális éhség táplál. A film egyik vissza-visszatérő motívuma ugyanakkor, hogy ez a hatalmas, kiterjedt kapcsolati rendszerrel bíró közösség közéleti szerepvállalás helyett kőkemény társadalmi nyomást gyakorol bizonyos kérdések mentén, egyre nyilvánvalóbb politikai szerepvállalással.

Összességében egy útinaplót követünk, amely végeredményben nem visz közelebb az evangelikalizmus megismeréséhez: szinte semmit nem tudunk meg a kamerára vettek hitének alapvetéseiről. Ennek egyik oka, hogy Pelosi életműve alapvetően szociológiai érdeklődésű. Ő az amerikai társadalmat mutatja be: a politikai szerepvállalás, az elköteleződés, a hajléktalanság kérdésköre és legmarkánsabban a politikai kampányok természetrajza mentén. Tehát ez esetben is inkább az amerikai társadalom számára látható jeleket veszi sorra, azt, hogy miként jelenik meg a közéleti kérdésekben ez a súlyos politikai befolyással bíró egyház. Nem keresi azonban az okokat: miért ez a mozgalom lépett fel ilyen sikerrel a keresztények, illetve a keresők körében?

Mit tudunk meg a coming outból?

Az Isten barátai folytatásaként készült el a Ted Haggard-per című film. Az alkotás magyar felirata itt is evangélikus lelkésznek nevezi őt, ráadásul a cím is félrevezető: perről ugyanis szó sincs, helyette megpróbáltatások vannak. A dokumentumfilm az egyházból kizárt férfi viszontagságait mutatja be: hogy miként élte meg, hogy a tízezer feletti tagot számláló gyülekezetét, majd az otthonát is el kellett hagynia. Sokkal személyesebb itt már a hangvétel, még a folyton úton lévő lelkész „otthonába” is betekintést nyerünk, ahogy a pályaváltással kapcsolatos dilemmákba és egy házasság megerősödésébe, egy élet újraépítésébe is. Nem mellesleg az a társadalmi probléma is reflektorfénybe kerül, amikor valakit a közössége kitagad, mert vállalja, hogy problémai vannak a szexualitással, de mivel nem coming outol, nem fogadja be őt másik közösség.

A két filmet egymásután végignézve nem lehet elhallgatni, hogy a rendezőnek, Pelosinak a hitetlenségéről, keresőútjáról is szól ez a projekt, még ha nem is szándékosan. Az első filmből az derül ki, hogy nem tud mit kezdeni azzal, hogy tömegek járnak össze a Biblia miatt, a másodikban pedig újra meg újra azt firtatja, hogy miért akar Haggard visszatérni a gyülekezetéhez, ha azok nem bocsátanak meg neki (pedig szerinte ez lenne a kötelességük). Meglepődve tapasztalja, hogy az interjúalany mindennek ellenére (sőt!) még jobban megerősödött a hitében. Ráadásul mintha végig a maga kreálta narratíva igazát keresné: ugye láttuk az első film alapján, hogy egy különös szektáról van szó, a második történet pedig bemutatja, hogy magukra hagynak egy elveszett bárányt! Sokkal inkább önnön prekoncepciójához alkot történetet, mintsem a tényleges problémák oknyomozói felderítését vállalná.

Andrea Pelosi és Ted Haggard

Mi az, amit mindenképpen érdemes tudnunk az evangelikálokról?

Ugyan nincs lehetőségünk itt megírni a történetüket, mégis érdemes megjegyeznünk – ha már a film nem teszi –, hogy régiónként más-más erővel és színezettel működnek. Az evangelikalizmus előzményei a 18–19. századi ébredési mozgalmakig nyúlnak vissza, elsősorban a brit és amerikai protestantizmus közegében terjedtek el. Olyan konzervatív irányról van szó, amely a célja szerint ökumenikus, átívelve felekezeti határokon: imaközösségbe hívja a keresztényeket, evangelizálni igyekszik a nem hívőket. Ennek megfelelően az Evangelikálok Nemzeti Szövetsége felekezetek, szervezetek, iskolák, gyülekezetek és magánszemélyek „közössége”: közel negyven különböző felekezetet szolgál, s célja, hogy összefogja és képviselje az amerikai evangelikálokat.

Egyik legfontosabb feladatuknak a missziót tekintik, Krisztus és a Biblia hirdetését. Kiemelten fontosnak tartják a személyes megtérést, a hit erejének hirdetését, a Bibliát tekintve az abszolút etalonnak a hétköznapi életben is.

Korábban azt gondoltam, hogy a kellemetlen fordítási hiba miatt kell írnom erről a filmről, mára úgy látom inkább, hogy a két alkotás sokkal fajsúlyosabb problémákra hívja fel a figyelmet – ha nem is tudatosan. Hogyan legyen jelen az egyház sikeresen a hívek életében? Képesek felismerni a lelkészek, hogy mire van szüksége a gyülekezetüknek? Képesek vagyunk elfogadni, hogy a lelkész is ember? Nem gondolom, hogy az evangelikalizmus mint mozgalom adna ezekre a kérdésekre helyes és jó válaszokat, azonban az újságíró szkepticizmusa jól rávilágít arra, hogy húsba vágó foglalkoznunk ezekkel a kérdésekkel, s meg kell találnunk rájuk a saját evangéliumi válaszainkat.

Bővebben az evangelikalizmusról:
https://archiv.evangelikus.hu/teologia/fabiny-tibor-mi-is-az-evangeliumi-keresztenyseg-vagy-evangelikalizmus
http://www.evangelikalcsoport.hu/

Borítókép: IMDB / Friends of God: A Road Trip with Alexander Pelosi