Lars Kraume német rendezőnek az idei müncheni filmfesztiválon Békedíjjal és rendezői díjjal méltatott, A néma forradalom című filmje egészen új látószögből mutatja be az 1956-os magyarországi események hatásait. Egy keletnémet középiskolai osztályról szól, amely kiállt a magyar forradalmárok mellett.
Szerző: Kézdi Beáta
A film valós eseményeket feldolgozó története szerint Stalinstadtból, a keletnémet Sztálinvárosból 1956 októberében néhány középiskolás fiatal Nyugat-Berlinbe látogat. A mozihíradóban látottak és az újságoknak a budapesti eseményekről szóló tudósításai rádöbbentik őket arra, hogy az otthon hallott propagandával szemben nem ellenforradalmi zavargások zajlanak Magyarországon. Hazatérve illegális rádióadásokból igyekeznek tájékozódni a magyar eseményekről. Amikor pedig meghallják a téves hírt, hogy Puskás Öcsi is áldozatul esett a szovjet intervenciónak, az érettségi előtt álló osztály úgy dönt, hogy az egyik órán egyperces néma csönddel adózik a magyar mártíroknak, egy nap alatt felforgatva szűkebb környezetük és a keletnémet elvtársak életét.
Az esetet egy tanár hamar jelenti az iskolavezetésnek, az ügy pedig pillanatok alatt eljut – egy párttagkolléga fontoskodása által – egészen az oktatási miniszterig, aki maga utazik a helyszínre, hogy a fiatal „ellenforradalmárok” körmére nézzen, és kilátásba helyezze az érettségitől való eltiltást. A mozi azonban nemcsak a diákok, hanem a családjaik körülményeit is bemutatja, így újabb és újabb történetekkel gazdagodunk az egykori keleti blokk mindennapjairól.
Barátság, szerelem, árulás, lelkesedés a rendszerért vagy épp túlélési ösztön – mind megtalálható Lars Kraume alkotásában. Öröm nézni a diákok igazságvágyát, tenni akarását. Az egyperces néma csend ötletgazdája, Tom Wächter (Tom Gramenz) és barátja, Theo Lemke (Leonard Scheicher) közötti diákbarátság szintén példaértékű, hiszen az ugyanazért a lányért való rajongás és a kamaszkor egyéb megpróbáltatásai sem tehetik tönkre.
Kiemelendő még a halott apját hősként tisztelő, hithű kis kommunista Erik Babinsky szerepében Jonas Dassler, akinek a tekintete és a játéka már az első pillanatban sokkal többet sejtet egy szimpla „KISZ-strébernél”. Külön érdekes, hogy Erik mostohaapja evangélikus lelkész, aki a konfliktusokat mindig őszintén, a gyerek érdekeit szem előtt tartva próbálja megoldani.
A néma forradalom nemcsak egy osztályközösség formálódásáról, az egymásért való kiállásról szól, hanem a családi közösségek belső harcairól is. A szülők magatartása is sokszor példaértékű, ahogy a legnehezebb pillanatokban a gyermekük számára legjobb döntést hozzák.
A végig fenntartott feszültség, az olykor felbukkanó humor és a remek színészi alakítások teszik élvezetessé az alkotást. Bátran állíthatjuk, hogy a nagy sikerű A mások élete után A néma forradalom egy újabb kiváló német történelmi játékfilm, mely a magyarokhoz – hazai vonatkozásai miatt – még közelebb állhat.
A néma forradalom (Das schweigende Klassenzimmer). Német dráma, 111 perc, 2018; magyar felirattal. Írta és rendezte: Lars Kraume.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
