Kötőszó

„…ne nézd a fogát!” Bár a legtöbben soha nem tartottunk vagy vásároltunk lovat, így a fogait is hiába vizsgálnánk, hiszen azt sem tudjuk, hogy mit kellene nézni rajta, a közmondás mondanivalóját mégis értjük. Most az ajándékozással kapcsolatos anomáliákat próbálom körüljárni.
                                                               Cornelis de Vos: Napkeleti bölcsek imádása – részlet

„Mit hozott a Jézuska?” – kérdezik sokszor szinte köszönésképpen egymástól az emberek december végén. Mint tudjuk, ezzel arról érdeklődnek, hogy a karácsony szerves részévé vált ajándékozási szokás révén mit találtunk a fa alatt. Ezt a kérdést persze viccesen a vevőszolgálati pultnál dolgozó munkatárs is feltehetné, amikor az egymás lábán is taposó emberek a különböző ajándékokat igyekeznek éppen visszaváltani vagy kicserélni.

Az ajándékok cseréje persze sokszor nagyon is indokolt. Nem csak elégedetlenség lehet a visszaváltási vagy cserélési szándékok mögött. Emlékszem, hogy az egyik évfolyamtársam és a felesége három teljesen egyforma vízforralót kapott nászajándékként… Nem tudom, mi lett a sorsuk, de a házaspár aligha tartotta meg mind a hármat. A nagy családunkban pedig az fordult elő az egyik karácsonyon, hogy a nővérem egy vágyott könyvet hét (!) példányban kapott meg. Visszagondolva is mosolygok ezen az eseten: ahogyan sorban bontogatta ki az ajándékait, újra és újra ugyanaz a könyv bújt elő a díszcsomagolásból. Utólag is tetszik, hogy a családunk tagjai mennyire figyelmesek voltak: többen is tudták, hogy mit szeretne, ráadásul egymás között a titoktartás is kiválóan működött…

A legjobb ajándék esetén is előfordulhat, hogy nem sikerül pontosan eltalálni a méreteket, erre nyilván megoldást kell keresni.

Mitől jó vagy rossz egy ajándék? Rossz ajándéknak viccesen azt szokták mondani, amikor a kopasz embernek fésűt adunk. Az tényleg kellemetlen, ha az ajándékunk arról beszél, hogy mennyire nem figyelünk a másikra. Vannak emberek, akiknek az ajándékozás a legnagyobb öröm, mert ez a szeretetnyelvük, viszont vannak olyanok is, akiknek az ajándékozás kényszerű kötelesség. 

Úgy tartjuk, hogy amit empátiával, a másikra odafigyelve és szeretettel készítünk vagy adunk, abból nagy baj nem lehet. Többnyire így van, de nem mindig. Fiatal szülőként az akkor még kicsi lányunknak vettünk egy rózsaszínű kantáros nadrágot. Színben és formában is tökéletesen megfelelt az ízlésének. Még azt sem mondanám, hogy nem tetszett neki, mégsem az öröm tükröződött az arcán. Az ő problémája az volt, hogy ruha volt a csomagban. Akármilyen szép is volt az a ruha, az mégiscsak ruha, az ajándék pedig a játék…

Lelkészként, de magánemberként is sokszor eltűnődőm azon, hogy a karácsonyra mennyire ráégett az ajándékozás. Mondom ezt annak ellenére, hogy tudom: az ajándékozási gyakorlatnak bibliai gyökere is van. A betlehemi eseményt elbeszélők közül Máté evangélista írta le a napkeleti bölcsek történetét. Ők nemcsak hosszú utat vállalva érkeztek meg Mezopotámiából a júdeai Betlehembe, hogy megkeressék az újszülött királyt, akinek csillagát látták az égen, de hódolatuk jeléül drága ajándékokkal is elhalmozták őt. A bibliai leírás nyomán általunk sokféleképpen elképzelt jelenetben azonban nem az arany, a tömjén és a mirha volt a legnagyobb ajándék, bár anyagiakban kifejezve bizonyára nagyon értékesek lehettek.

A legnagyobb ajándéka az első karácsonynak a jászolban fekvő gyermek.

A bölcsektől szép volt, hogy nem érkeztek üres kézzel. Tőlünk is szép, ha akár karácsonykor, akár más alkalmakon vagy vendégségbe menet gondolunk egymásra, és az ajándékok révén is megmutatjuk a szeretetünket. Megajándékozottnak lenni is jó. Jó vagy kevésbé jó ajándékok eszközök lehetnek abban, hogy megtapasztaljuk: gondoltak ránk, összetartozunk.

Betlehem gyermeke azonban egészen más. Függetlenül attól, hogy valaki felismerte-e már az ő eljövetelének felbecsülhetetlen értékét és pótolhatatlanságát, vagy hogy ki mit gondol róla. Vele kapcsolatban nem az emberi vélemény az irányadó. Ő az embervilág történelmének legfontosabb ajándéka. Nem csupán Isten szeretetének kifejeződése vagy jele, hanem a szeretet megtestesülése. Jézus Krisztusban egy gyermek érkezett, akit a többi kisgyermekhez hasonlóan joggal csodálhattak, mert minden biológiai élet egy csoda. Az azonban, hogy a Teremtő teremtményeihez hasonló formában gyermekként megszületett, hogy közel hozza világunkhoz a mennyet, és elvezessen minket az ő világába: minden képzeletünket felülmúlja!

Jó és kevésbé jó ajándékok adóiként és elfogadóiként örvendezzünk azon, amit Isten gyermekeiként kaphattunk Jézus Krisztusban!