Afrika messze van, magyar vonatkozása alig. Állítólag a frigyládát is ott őrzik, mégpedig Etiópiában. Az országban jelenleg szisztematikus népirtás folyik, és ez a tragédia messzemenő következtetések levonására kell, hogy ösztönözzön bennünket, magyarokat is: a lelki törvények betartásával megelőzhető az áspiskígyó marása. Etiópia példája ébresszen bennünket, hogy szívünk legyen a Tízparancsolatot őrző frigyláda.
Szerző: Homoki Pál
Nem filmelőzetesre utal a cím, hiába várjuk, hogy majd megelevenedik szemünk előtt a nyugdíjas Harrison Ford kopott bőrkabátban, hóna alatt páncélököllel, a nácik elől menekülve. Nem is történelmi visszatekintés a bibliai időkbe, amikor a Szentírás tanúsága szerint a szentként tisztelt frigyláda több alkalommal is gazdát cserélt a zsidóság és a kánaáni eredetű ellenséges filiszteusok között. A cím valóság.
Az állítólag Etiópiában őrzött frigyláda most, a 21. században került veszélybe, az ott zajló polgárháború egy bizonyos szakaszában, amikor tavaly november végén a tigréi lázadók tartományában található Akszúm városában utcai fosztogatásba kezdett és mintegy nyolcszáz civilt kegyetlen brutalitással lemészárolt az eritreai hadsereg. Az áldozatok nagy részét istentisztelet közben ráncigálták ki egy keresztény templomból és lőtték agyon a nyílt utcán. Állítólag a frigyládát is meg akarták szerezni, ezt a támadást azonban sikerült visszaverniük a helyieknek.
Etiópia messze van. Magyar vonatkozása alig. Mindeközben a világ egyik legősibb keresztény hátterű országáról beszélünk, ahol jelenleg sokak szerint a ruandai vagy a jugoszláv népirtáshoz hasonló, tudatos, faji alapon végzett erőszak zajlik a világ szeme láttára.
És bár nem kifejezett vallásháborúról van szó – ami különösen veszélyes felhangot adhatna ennek az amúgy is brutális konfliktusnak –, tény, hogy Etiópia az iszlám, az ősi kopt kereszténység és az újprotestáns missziók kohéziós pontján fekszik.
A Kebra nagasz, vagyis a Királyok dicsősége című legendagyűjtemény a középkori etióp történelem legfontosabb forrása, amelyet a 10. században vetettek papírra, de korábbi, szájhagyomány útján terjedő történeteket is rögzít. Köztük azt a legendát, amely szerint Etiópia császárai a bibliai Salamon király leszármazottai.
Amint a Bibliában olvasható a Királyok első könyvének 10. fejezetében, Sába királynője meglátogatta bölcs Salamont, a zsidók királyát. A legenda szerint azonban több történt egyszerű látogatásnál: Sába királynője, Makedá Etiópiába hazatérve kilenc hónap múlva egy egészséges fiúgyermeknek adott életet. A fiú a Menelik, azaz a Bölcs Fia nevet kapta, és tizenéves korában útra kelt, hogy meglátogassa apját Jeruzsálemben. A látogatás végeztével azonban Menelik és barátai isteni sugallatra ellopták a zsidók frigyládáját, amely Isten és a választott nép közötti szövetséget jelképezte. Hazatérése után Menelik az addig nők uralta Etiópia első császára lett, és dinasztiát alapított. A történet lényege, hogy innentől egyfelől az országban csak Menelik-leszármazottak formálhatnak jogot az uralkodásra (mindenki más trónbitorló), másfelől a frigyláda Isten akaratából Etiópiába került, vagyis Isten új kiválasztott népe az etióp, Etiópia pedig az új Izrael.
Az ország, Afrika második legnépesebb állama a maga 112 millió lakosával 80 különböző etnikai csoport otthona, és rengeteg közöttük a régóta felgyülemlett feszültség. Belső tartományi határai nagyrészt lefedik a nagyobb népcsoportok lakóterületeit. Az utóbbi időben erős gazdasági fellendülés volt tapasztalható a térségben. Az olcsó munkaerő számos befektetőt vonzott, 2018-ig valósággal dübörgött az ország gazdasága. Maga mögött hagyva a nyolcvanas évek több millió halálos áldozatot követelő éhínségeit, a kommunista diktatúrát, a korábbi, feudális császári múltat, az agresszív, 20. századi olasz megszállási kísérletet, úgy tűnt, eljött végre Etiópia ideje, Afrika „bezzegországa” lehet. 2018-ban jutott uralomra a jelenlegi, a legnagyobb etiópiai népcsoportot alkotó oromiai származású elnök, Abij Ahmed.
A vegyes házasságból származó, apai ágon muszlim, anyai részről kopt keresztény Abij Ahmed a protestáns pünkösdista egyház tagja, saját bevallása szerint mégis leginkább a marxista ideológiát követi. Kormányzása nyitányaként békét kötött a döntően szélsőséges iszlámot követő szomszédos Eritrea vezetésével, amiért 2019-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki. Nos, úgy tűnik, korai volt. Az idő előrehaladtával országában egyre többen emelték fel szavukat Abij Ahmed diktatórikus vezetése ellen, főként a kormányzásból kiszorult mintegy hatmilliós tigrinyai népcsoport tagjai és az őket tömörítő Tigréi Népi Felszabadító Front (TPLF).
Miközben a világ az amerikai elnökválasztásra figyelt, Abij Ahmed elrendelte a rendkívüli állapotot, teljesen elzárta a külvilágtól – levágták az internet- és telefonhálózatokról – Észak-Etiópiát, és kormánycsapatokat küldött a lázadónak kikiáltott Tigrébe. A szerencsétlenségbe taszított tartomány lakosságát ezzel egyidejűleg megtámadta az eritreai hadsereg is, valamint a szomszédos Amhara régió iszlamista milicistái. Elképesztő brutalitást, egyelőre felbecsülhetetlen számú halottat, tudatosan megfélemlítő, sokszor csoportos szexuális erőszakot és milliókat érintő humanitárius katasztrófát idézve elő az országban.
A kezdeti kormányzati harctéri sikerek után azonban fordult a hadiszerencse. Időközben a TPLF harcosai szövetségre léptek az oromói lázadókkal. Első lépésként felszabadították tartományukat, majd ellentámadásba lendültek, és mára a szövetségi főváros, Addisz-Abeba ellen vonultak. Újabb fordulatként a TPLF megállította előrenyomulását, hogy lehetőséget adjon a humanitárius segélyszervezetek konvojainak. A kormányoldal pedig néhány napja politikai foglyok sokaságát engedte szabadon, egyúttal a konfliktus tárgyalásos rendezésének fontosságát hangsúlyozva, közben azonban fenntartja a humanitárius blokádot, és nem engedi be az emberi jogi szervezeteket Tigré tartományba, és nem hajlandó együttműködni az ENSZ emberi jogokat és háborús bűnöket kivizsgáló részlegével sem.
Hogyan tovább?
Ami végbement, ha még ezen a ponton esetleg vissza is fordítható, mindenképp borzalmas. „Ami történik a tigrinya emberekkel, az nem más, mint etnikai tisztogatás” – fogalmazott az InterAction elnevezésű nemzetközi segélyszervezet szóvivője. Mark Lowcock, az ENSZ humanitárius ügyekért felelős igazgatója pedig nemrég úgy nyilatkozott, hogy hatmillió emberre várhatóan tömeges éhezés vár. „Az egészségügyben és a mezőgazdaságban dolgozó kollégáim beszámolója szerint naponta több száz ember hal meg” – nyilatkozta egy helyi egyetemi tanár, aki elmesélte, hogy az egyik ismerőse a szívgyógyszerének elfogyása miatt vesztette életét, míg az egyik nagyszülője szó szerint éhen halt, egy fiatal rokona pedig aknára lépett. A tragikus történetek száma végtelen. Rengeteg szoptató kismamának már nincs teje az éhezés miatt, mások pedig „úgy ették a leveleket, mint a kecskék” – hangzott az egyik tigrinya menekülteken segítő egyházi közösség beszámolója.
Három alapvető tényező határozza meg az etióp kereszténység majd két évezredes történetét. Az első a kiválasztottságtudat. Az etiópok új Izraelként tekintenek magukra, és vallási hagyományaikban is számos zsidó szokást megtartottak, például a sabbát ünneplését, amely egészen az 1800-as évekig fennmaradt, vagy a disznóhús fogyasztásának tilalmát. A 16–17. században portugál közvetítéssel megjelenő jezsuiták elképedve számoltak be a helyi szokásokról, egyik vezetőjük az ország teljes újrakeresztelését tűzte ki célul, aminek kontraproduktív következménye éppen a jezsuiták kiutasítása lett. Hagyományaikat jellemzik a világörökség részének tulajdonított sziklatemplomaik és névadásuk. Jelenlétük mindmáig üde színfolt a jeruzsálemi keresztény zarándokhelyeken, amelyek gondozását a keresztes háborúkat a muszlimoknak megnyerő Szaladin szultántól nyerték el a 12. században.
A második meghatározó tényező az elszigeteltség. Hivatalosan 315-től tekinthető Etiópia keresztény államnak, azonban a 7. század óta szinte minden irányból csak muzulmán vagy pogány államok veszik körül. A mély szakadékok által szabdalt Etióp-magasföld jól védhető erőddé tette az országot, amely ezáltal számos külső behatásnak ellen tudott állni az évszázadok során, azonban az elszigeteltség mind kulturálisan, mind vallásilag megtette belterjes, feudális hatását.
Végül az alávetettség. Az etióp keresztény egyházszervezet bölcsője a szerzetesi mozgalmak. Az egyház méreténél és befolyásánál fogva hagyományosan a politikai élet alakítója volt, egy időben az ország földterületeinek egyharmadát birtokolta, vezetése azonban sosem az etiópok közül került ki. A 4. századtól kezdve egészen 1959-ig az egyiptomi, alexandriai kopt pátriárka nevezte ki a mindenkori etióp püspököket, hagyományosan egyiptomiakat és nem etiópokat kiválasztva erre a szolgálatra.
Szembeszállni a gonosszal
Felívelő gazdasági pálya, javuló termelési környezet, béke a szomszédos állammal az évtizedes háborúság után, vallási tolerancia… – hasonlóan biztató helyzetből kiindulva az ember sikert várna. Ehhez képest népirtásról, háborúról, agresszióról, megcsonkított, megerőszakolt nőkről, tudatosan lemészárolt civil férfiakról és fiúkról beszélünk. Valami elromlott. Egyetlen varázsütés, szempillantás alatt kisiklott. Létezik egy ősi timbuktui mondás, miszerint „hiába simogatod szíved minden szeretetével az áspiskígyót, az első adandó alkalommal, amikor nem figyelsz, agyon fog marni”. Az emberi agresszióval, önzéssel, gonoszsággal, haraggal és rosszindulattal is ugyanez a helyzet. Lobbanékony, rendkívül káros elegyet képes létrehozni, amely szempillantás alatt kárt okoz az emberi testben, lélekben, társadalomban. Tisztességes, keresztény családapákból képes gyilkosokat, éltanuló egyetemista mintadiákokból erőszaktevőket kreálni.
Afrika messze van. Sajnos sokan felsőbbrendűen, lesajnálóan gondolnak az ott élőkre. A kontinens gyarmati uralom utáni története tele van véresebbnél véresebb konfliktusokkal. A reflektorfénybe állított ruandai népirtás, a nyílt erőszak kultúrájának újra meg újra felszínre törő ódiuma sajnos nem ismeretlen a fekete kontinens történelmében. Azonban nem csak ott. Ne feledjük, a magát a demokrácia letéteményesének tartó USA-ban egy évvel ezelőtt még sok százan nyílt erőszakot alkalmazva ostromolták a Capitoliumot és vele a demokratikus államrendet. A gonoszság, az önzés, a kapzsiság, ha egyetlen pillanatra szemet hunyunk felette, mint az áspiskígyó, ölni fog! Bárhol a világon. Nem lankadhatunk el a békességért folytatott küzdelemben, a gyűlölettel szemben a szeretet erősítésében és Jézus Krisztus hirdetésében, aki keresztény hitünk szerint az önzetlen szeretet forrása.
Hogy ténylegesen Etiópiában, Akszúmban van-e a frigyláda, azt nem tudjuk. A hagyomány szerint azonban az Istentől kapott két kőtáblát, rajtuk a Tízparancsolattal, a frigyláda őrzi. A parancsolatok között pedig ott szerepel, hogy „Ne ölj!”. Isten ezzel elvetette az erőszakosság minden létező formáját. Amikor megfeledkezünk erről, nem figyelünk, és nem előzzük meg a bajt, mindig tragédia történik. Etiópiában is, másutt is…
