Szeretnénk a lehető legpontosabban érteni Jézus szavait? Kíváncsiak vagyunk, hogyan igyekezett az Úr megszabadítani az embereket a mások véleményétől való függéstől? Lapozzuk fel a Bibliát! Ám azzal számolnunk kell: az ókori szövegek írói és első olvasói más társadalmi, kulturális környezetben éltek, mint mi. Amikor most az újszövetségi szövegek születésének idejébe utazunk, a lelkiismeret („együtt tudás”) fogalmának körüljárása lesz segítségünkre. Cserháti Márta, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense az előadásában Jézus és Pál apostol tanításáról és a közösség meghatározó véleményéről beszél. 
Pál apostol példája jól illusztrálja a korabeli lelkiismeret-felfogást. Bár ő nem törődött az emberek róla alkotott véleményével, a számára fontos közösség véleménye annál inkább számított neki. Az Újszövetség metaforákkal írja le a lelkiismeret működését, amely visszamenőleg értékeli az ember tetteit.
De hogyan kerül az előadásba a pletyka, amely ráadásul lényeges? Ezt is megtudjuk, majd szó esik még arról, hogy az ember énjének különböző aspektusait vizsgálva egy régi-új aktualitáshoz érkezünk: a politikus nem hazudhat!
Az Újszövetségben a lelkiismeret a közösségi normákhoz való igazodás eszköze, segít az embereknek értékelni tetteiket és motivációikat. A sok igei illusztráció, a Hegyi beszéd vizsgálata mind hozzájárulnak ahhoz, hogy megértsük, hogyan működött a lelkiismeret az 1. századi keresztény közösségekben.
Aki jól figyel, választ kap arra is: érdemes-e a kupont idő előtt beváltani?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
