Kötőszó

A reformáció 500. évfordulójára minden evangélikus egyház világszerte, így köztük a magyar is, valami nagyon nagy dobásra készül, hogy méltóképpen és sokoldalúan ünnepeljük a jubileumot. Habár sok szép program és kezdeményezés született, nem lenne jó, ha úgy járnánk mint karácsonykor, amikor a nagy igyekezetben a külsőségék könnyen elvonják a  figyelmet a lényegről. Ebben a bejegyzésben mi, a Kötőszó csapata, arra törekszünk, hogy megfogalmazzuk: számunkra mi a lényeg.

Laborczi Dóra: ne mások mondják meg, miről beszéljünk

Szerintem a megélt reformáció egy nagyon fontos tulajdonságot tud adni: a fontos és a felesleges dolgok közti megkülönböztetés képességét.  Naponta rengeteg olyan hatás ér bennünket, amelyek nem a mi hétköznapi, valódi problémáinkról szólnak, hanem mások mondják meg, miről beszéljünk és mire figyeljünk. Nem arról, hogyan építsük, hanem hogyan romboljuk közösségeinket. Ilyenek a felülről generált gyűlöletkampányok, a különböző politikai játszmák. A pénz-, hatalom és pozíciószerzés, aminek az egyházak és a keresztény értékek is áldozatául eshetnek és súlytalan tényezőkké válhatnak. A megrendíthetetlen hit, melyet az evangélium és Jézus példájának követése ad – tesznek ellenállóvá ezekkel szemben. Ezek a reformáció alapjai.

Kovács Barbara: mi lesz az 501. évben?

A reformációi jubileumra tíz éve készülődünk. Számomra az a kérdés, hogy ha a felkészülésre ilyen nagy gondot fordítottunk, ennyi időt, energiát és pénzt szántunk rá, vajon milyen lesz az ünnep lecsengése? Mi lesz az 501. évben? Két utat látok: az egyik, hogy a nagy felhajtás után nagy lesz a csönd is. Olyan lesz, mint az ünnepek utáni depresszió: nem tudunk mit kezdeni magunkkal, amint elmúlik a csillogás. A másik út pedig, hogy szépen lassan elkezdődik majd egy sokkal hétköznapibb, egyszerűbb reformáció. Bízom benne, hogy az 500. év lezárása és az 501. elkezdése számvetéssel indul majd: mi az, amit eddig jól csináltunk és mi az, amiben változtatnunk kell. Azért örülök neki, hogy ennek az évnek a végéhez közeledünk, mert reményeim szerint egy sokkal őszintébb és csendesebb időszak fog elkezdődni, amelyben megszűnik a nyomás, hogy egymásra licitáljunk a programszervezésben és helyette jobban tudunk majd koncentrálni Isten igéjére és a gyülekezeteinkben élő emberekre.

Kézdi Beáta: hétköznapi reformációink

A reformáció nekem nem valami távoli, történelmi esemény. Hétköznapi életünkben is jelen van, hiszen minden nap változtathatunk valamin. Mindig lehetünk például türelmesebbek, vagy motiváltabbak, kinek milyen változásra van szüksége. Én azon dolgozom, hogy a magam reformációjával, segítsem és megújítsam a környezetemet, a barátaim, családom életét is. Hogy ott legyek, amikor odafigyelésre, segítésre, jelenlétre van szükség. Hogy kiálljak a számomra fontos értékek mellett vagy szóvá tegyek dolgokat, amik nincsenek rendjén, és kiálljak azokért, akiket bántanak, vagy akikért felelős vagyok. Így nekem nem csak most van reformáció, de holnap, jövőre és azután is, mert van munkám, magammal és a körülöttem élőkkel.

Nagy Szabolcs: nincs szükségünk üres formalitásokra

Szerintem a legjobb a reformációban és egész evangélikus hagyományban a közvetlenség. Jól mondta Lokodi Ákos, egyik legutóbbi Kötőszó-interjúalanyunk: evangélikusnak lenni olyan, mintha az ember átmenne a szomszédhoz beszélgetni. Nincs szükségünk üres formalitásokra, fecsegésekre vagy önáltatásra. A reformációnak sincsenek tökéletes, idealizált hősei. Hús-vér emberekkel találkozhatunk, akikről pontosan tudjuk, hogy milyen gyomorproblémákkal rendelkeztek és hogy mennyire szeretnek diákjaikkal sörözni. Ha elfelejtjük ezt a közvetlenséget, megközelíthetetlen, fekete-fehér uniformisokká válunk, akik csak hivatalból vannak jelen a közélet színterein. Pedig nincs igazán szükségünk erre, és nem is vagyunk valami jók benne.  Viszont az emberi gyengeség őszinte felvállalásában, az evangéliumba és az igazságba vetett hit és bizalom közvetítésében nagyon jók vagyunk. Ha Luther nem állt volna ki emellett ennyire szilárdan és következetesen, valószínűleg mi sem ülnénk itt. Valószínűleg mi sem lennénk evangélikusok.