Vervörjúindöszamör? – kérdezem a gyerekeket a hosszúra nyúlt nyári szünet utáni első angolórán. Mármint azokat a gyerekeket, akik ott vannak, mert persze nem olyan könnyű elkezdeni ezt az iskolát így szeptemberben.
Szöveg és fotó: Ittzés Szilvia
Jó, persze a hőség sem kedvez, bár Gerjeperjén, ahol az én „gyerekeim” járnak vagy nem járnak iskolába, ott éppen mindig fúj egy kis szellő a földszintes házak között. Az elviselhetetlen hőséghez kell jó néhány faltól falig leaszfaltozott út, kellenek sokemeletnyi kőfalak, és kell sok autó, és hát ez a veszély szerencsére itt nem fenyeget. Persze jól jönne több út, több autó és több rendesen megépített kőház, az iskolába járáshoz mindenképpen, de legalább a hőség kibírható így. Vannak persze, akik sajnos „betegek”, hozzák is majd a papírt róla, meg akik még nem érkeztek meg az előző iskolából, bár onnan már elindultak, de kell még lakcímkártya is hozzá, ami még nincs.
Mit kérdez, Szilvi néni? Hogy hol voltam a nyáron? Hogy érti, hogy hol? Hát hol? Hát sehol, vagyis hát otthon, hol lettem volna? Persze nem mindenki válaszol így, a gábor gyerekek is otthon voltak, de az az otthon ötszáz-hatszáz kilométerre van az itthontól. Ők nem is érkeztek meg mind a nagyszülői házból, Szovátáról vagy Korondról, mert nem sikerült a házat teljesen kipucolni, így nem lehet otthagyni az öregeket hosszabb időre, kell még pár nap vagy hét. El kell végezni a munkát, mielőtt a családapák elindulnak Nyugatra, és nekiállnak a német házak tetejét befedni. Onnan egy jó ideig csak a fizetésük jön vissza, ők maradnak.
Van olyan csoportom is, ahol ezt a kérdést nyugodtan fel lehet tenni, hiszen mindenki volt valahol: többen Gyulán, ketten a Velencei-tónál, valaki volt Tatán is, és a Dunánál is nyaraltak néhányan. Pécsre is ment valaki. Meg talán a Tisza-tó is elhangzott. Messzebb? No. És mit láttál? Egy őzt. And you? Májköl Dzsórdnt. Really? Jaj, dehogy, Szilvi néni, mit keresne Michael Jordan Tatán?! De amúgy tényleg ott volt! – mondja most már nevetve. He was really there – javítom, és lendülök is bele, hiszen megvan! Ez az! Ezzel már jutunk valamire! Onnantól aztán záporoztak a hírességek. Mint kiderült, Arnold Schwarzeneggertől Taylor Swiftig mindenki, aki számít, itt járt nálunk, ami mekkora egy szerencse, mert így jól be lehet őket építeni a tanévkezdő nyártematikájú felelésbe.
Már ezzel a munícióval megyek újra a másik csoportba, és már mondom is, hogy ne hollettélvolnázzál itt nekem. Hát nem voltál Argentínában? És Ausztráliában? Hiszen úgy volt, hogy mentek, nem? Hát mi lett aztán a nagy tervekkel?
Néznek rám egy ideig, aztán kapcsolnak, hogy hát ja, persze, persze, hogy elmentünk! Disneyland, Dél-Afrika, Hawaii – szép lista kerekedett, úgyhogy raktuk is össze a felelésre szánt mondatokat, amikhez csak néhány múlt idejű ige kell, meg hatalmas álmok. A múlt idejű igék még egész könnyen összejönnek, de az álmok… Az már nehezebb.
De végül sikerült, így akik eljöttek iskolába és a szeptember első angolóráira, azokkal becsengetés után már repültük is körbe a Földet, ki Ferrarin, ki magánrepülővel, ki pedig lóháton vagy hintóban. My summer was great! – írtuk le végül a zárómondatot, ami így, ebben a formában igaz is lett: mindenkinek nagyszerű nyarat csináltunk. Most már csak felelni kell belőle, hogy a jó jegy is meglegyen mellé…
Uram, nekem van, másnak nincs, ezt így gyakran nehéz elviselni. Mutasd meg, hol tudok adni, és mit. Ámen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
