Kötőszó

Egyre erősödő hangok mondják, hogy nincsen. Hiszen a hívek száma Európában folyamatosan csökken, politikai kérdésekben az egyházak sokszor erőtlenül reagálnak, a fogyasztói társadalom spirituális húspiacán pedig alulmaradnak. Mind ismerjük ezeket az érveket, szinte már unjuk is. De mi áll a másik oldalon? Mit mondanak azok, akik szerint igenis fontos szerepet játszik az egyház a társadalomban?

Szöveg: Kovács Barbara

Húsz fiatal gyűlt össze Európa minden szegletéből, hogy választ keressenek a fenti kérdésekre. Az EcumenicalYouthCouncil of Europe minden évben lehetőséget biztosít fiatal keresztényeknek, hogy felekezettől függetlenül egy egyhetes tréningen képezzék magukat, és megvitassák a keresztényeket ma leginkább érintő kérdéseket. Idén augusztusban a szicíliai Palermóban gyűltek össze „Az egyházak szerepe a modern társadalomban” című képzésre.

Ha bárki számára kérdéses is lett volna a címben szereplő állítás, a résztvevőkkel való találkozás első napján megbizonyosodhatott: a jelenlévő fiatalok nemcsak beszélnek róla, de tenni is fognak érte, hogy még sokáig legyen helye az egyházaknak a társadalomban. Persze minden huszonéves fejéből világmegváltó tervek pattannak ki, ez így természetes, de ez a kurzus lehetőséget adott, hogy ötleteiket realizálják és az otthoni közösségeikben megvalósítsák. Ehhez segítséget nyújtottak a vendégelőadók, akik magas szakmai tudással meséltek az Európai Unió és az egyházak kapcsolatáról, vagy épp az egyház és a politika viszonyáról a történelemben. Az elméleti képzés mellett egészen gyakorlati feladatokban is kipróbálhatták magukat a résztvevők. Minden ország képviselője külön posztert készített hazája egyházainak helyzetéről, majd angolul kellett prezentálnia azt. Emellett mindenki kipróbálhatta magát ifjúsági csoportvezetőként is, és így a vezetői készségek elsajátításával az otthoni közösségben is jobban bevonhatóak lesznek majd.  A vitakultúra fejlesztésére is nagy hangsúly került, megosztó kérdésekben kellett a csapatoknak érveket felsorakoztatnia. Felemelő volt látni, ahogyan egy rasztahajú finn teológus, egy örmény apostoli keresztény lány és egy olasz valdens fiú heves vitában érveket sorakoztatnak fel, hogy vajon kell-e egyházadót fizetni vagy nem? Érdemes-e támogatni a lelkészek politikai szerepvállalását vagy nem? Olyan mai kérdések is előkerültek, amelyekkel mindannyian találkozunk a hétköznapi életben: mi az egyházak fő feladata ma? A diakónia, az igehirdetés, vagy épp az oktatás? Hogyan nyilvánuljunk meg a migrációval kapcsolatban? Magyar szemmel különösen is érdekes volt látni, hogy mennyire tiszteletteljesen és diszkréten hallgatják végig egymást a teljesen különböző kultúrából, politikai helyzetből érkezők, a gyűlölködés vagy ítélkezés legkisebb szikrája nélkül. Ezek a fiatalok nem a saját véleményük igazságát akarták bizonyítani, hanem egymástól akartak tanulni, és ez tette igazán gyümölcsözővé a találkozást.

Minden EYCE kurzus egy közösen megvalósított projekt elkészítésével zárul, így most minden résztvevőnek egy interjút kellett készíteni az utca emberével Palermóban előre egyeztetett kérdésekről, és a beszélgetést pedig videóra vették. A helyiek nyelvi korlátai sem riasztották el a fiatalokat, inspiráló diskurzusokat folytattak kézzel, lábbal, tört angollal arról, hogy milyen lenne szerintük a világ egyházak nélkül. Ne legyenek kétségeink, sokan mondták, hogy jobb lenne az a világ. De ez sem tört le senkit, mert már egy jól sikerült beszélgetés szimpatikus keresztény fiatalokkal is képes rombolni a negatív sztereotípiákat. Az interjúk összevágva egy rövidfilmet alkotnak, amelyben – bár nem reprezentatív – de mégis izgalmas képet kaphatunk az egyházak szerepéről a társadalomban. A konferenciák nagy felfedezései hamar elillannak visszatérve a hétköznapokra, de itt erre is gondoltak: utógondozással segítik a fiatalokat, hogy új ötleteiket valóban aprópénzre váltsák saját közösségeikben.

Van-e még szerepe tehát az egyházaknak a társadalomban? Amíg húsz fiatal össze tud gyűlni és szenvedéllyel képes beszélni a hitéről és tenni az egyházáért, addig igenis van. Csak hagyni kell nekik időt kibontakozni.