Nemrég röppentek fel a hírek azzal kapcsolatban, hogy "vallási kiadók" gyerekverésre buzdító könyvet terjesztenek, amiben valóban hátborzongató dolgokat írnak. A minap pedig a wmn.hu-n jelent meg egy megrázó írás egy egykori áldozattól, akit a szülei a Bibliára hivatkozva vertek. Mivel vallási bántalmazással többször foglalkoztunk már itt a KötőSzón, néhány meggondolásra érdemes szempontot kiemelnénk ezzel a történettel kapcsolatban.
Szöveg: Laborczi Dóra | Fotó: Kiss Tamás (képünk illusztráció)
1. Ezoterikus társaság ≠ vallási kiadó
Nem szeretnénk elvenni a probléma élét és egyáltalán nem szeretnénk letagadni, hogy a rosszul értelmezett vallási tekintélyből eredő bántalmazás valós, létező és rengeteg sebet okozó jelenség keresztény körökben (amint arról itt és itt már írtunk korábban hosszasan). Aki viszont megnézi a felháborodást keltő "Amit minden szülőnek tudni kell - Az első hét év. Gyermeknevelés szilárd értékekkel és szeretetteljes gyengédséggel" című könyv kiadójának oldalát, az láthatja, hogy ezt a kötetet inkább egy ezoterikus társaság forgalmazza, mintsem egy valódi vallási kiadó. A Nyolc Lépés Alapítvány foglalkozik ugyanis néhány fura gyógyító készítmény terjesztésével: az aktivált faszén porról például azt ígérik, hogy a természetes gyógyászat egyik leghatékonyabb anyaga, de van immunpajzsuk is, ami szintén megrendelhető. Azt ígérik, hogy "előadásokkal, tanácsadással, kiadványokkal és a természetes gyógymódok körébe tartozó módszerek megismertetésével (...) az emberek testi, pszichológiai és szellemi jólétét, egészségét szolgálják". Mivel a kereszténység és a teológia sosem lép és nem is szándékozik az orvostudomány helyére lépni, az ilyen leírásokat minden keresztény felekezethez tartozó embernek fenntartásokkal és visszautasítással kell kezelne, még akkor is, hogyha a végén - vélhetőleg a vallási tartalmakat fogyasztó réteg bővítése céljából nyakon öntik "a Biblia tanításával foglalkozó" előadásokkal is. (A magyarországi egyházak, vallási közösségek kiadói mind értékes szakirodalmat adnak akár párkapcsolati, akár gyermeknevelési kérdésekben, még ha olykor kicsit talán elavultak is, konkrét bűncselekményre - hiszen a gyermekverés az - nem buzdítanak.)
Részlet a könyvből
2. Jó, hogy valami kiveri a biztosítékot
Ettől függetlenül egy-egy ilyen eset napvilágra kerülése lehetőséget szolgáltat arra, hogy újra és újra szembenézzünk azzal, mennyi okot adunk mi, keresztények arra, hogy felháborodjanak "agymosott gondolkodásunkon és kificamodott erkölcsi magatartásunkon a józanabb és okosabban szerető embertársaink", másrészt azonban azt is jó látni, hogy nem megy el mindenki ezek mellett az ostoba tanácsok mellett. "Jó, hogy valami kiveri a biztosítékot" - írja a KÉK (Kapcsolatra Épülő Következetes) nevelés című oldal szerzője, ahol egy hosszú cikket is közölnek, melyben valóban biblikus alapokon kifejtik, hogy miért áll a verés távol a keresztény értékektől és a krisztusi példa alapján miért nem nevelünk büntetéssel?
3. Hogyan lehet innen visszatalálni a kegyelmes Istenhez?
A wmn.hu-n megjelent írást fáj még olvasni is. Ilyenek vannak benne:
Én vagyok az a lány, akit kézen fognak, és vasárnaponként templomba visznek. Pap prédikál a szószékről, pénzérme van a kezemben, forgatom, mikor dobhatom már a perselybe, nagyon unom, fészkelődöm, és nem is érdekel az egész. Aztán hazaérünk, bezáródik az ajtó... Előkerülnek a tankönyvek, kiderül, hogy „már megint lusta vagyok”, nem tudok jól számolni, nem tanultam meg… nem értettem meg… „olyan vagyok, mint apám, nem lesz belőlem semmi”. A pap is megmondta, „a rosszat ki kell irtani gyökerestül”, mindig ezt mondják, és azt: „minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy rendes embert formáljanak belőlem.” És akkor anyám egy napon két marokkal a hajamba kap, rángatni és ütni kezd. Kiirtja belőlem a rosszat.
Eddig a történet nagyon hasonlít egy általunk feltárt esethez, melyben így emlékezett vissza egy nő, aki testvérei szisztematikus verését kellett végignéznie minden este:
„Olyanról hallani, hogy az atyai szigor jegyében valaki egy-egy pofont be tud illeszteni a vallásos értékrendjébe. De hogy az következzen a vallásosságából, hogy rendszeresen szíjjal veri a gyerekeit? A testvéreim különben semmi rosszat nem csináltak, olyanok voltak, mint a kicsi gyerekek esténként, felélénkültek, játszottak, szaladgáltak, hangosak voltak. Apám ilyenkor – hetente többször is – elindult a szekrényhez, hallottuk, ahogy leakasztja a nadrágszíjat, ahogy zörgött az öv csatja, és mindenki tudta, mi fog következni.”
Ezeket a történeteket olvasva biztosra vehetjük, hogy ezek az egykori gyerekek elfordultak a kereszténységtől és annak minden földi képviseletétől. De a wmn.hu cikke így ér véget:
Az van bennem, hogy úgy éljek, hogy azt szívesen lássam vissza magamról, amikor előttem is lepereg a film...a kezem csak ölelésre nyújtom ki, és ha a Bibliához hűen akarok élni, akkor a Példabeszédek helyett Krisztus szavaira figyelek leginkább, ami sokkal szelídebb: „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket.” Ez tiszta, ez érthető, ez nem ellentmondásos. Ebben csak melegség van. Ez erősen megtart. Kisimít. Betakar. Ezt tanítom a gyerekeimnek is, akik a karjaim alá bújnak, és így lehetek egy kicsit saját magamnak is néha gyereke, akit magamhoz ölelek, ha mégis fáj...
4. Ne tűrjük meg se a vallási abúzust, se a gyermekbántalmazást közösségeinkben
Mit taníthatnak keresztény közösségeknek ezek az esetek?
- Figyeljünk oda egymásra, a legkiszolgáltatottabb tagjainkra is, akiknek nincsen tekintélyük és státuszuk a gyülekezeteinkben.
- Ha konkrét bántalmazás gyanúja merül fel, ne féljünk szakértő segítségét kérni. Féljünk jobban a bántalmazástól, vagyis attól, hogy az erőszak megmérgezi és behálózza közösségeinket, mint a botrány lehetőségétől. Spirituálisan: szabaduljunk meg a bűntől és a gonosztól. (Az evangélikus.hu korábbi riportja a családon belüli erőszak és keresztény felelősség összefüggéseiről itt olvasható.)
- Ha egy ilyen eset napvilágra kerül, az a közösség minden tagjának fájdalmas lesz, hiszen hogyan is viselhetnénk el ekkora igazságtalanságot a "szentek közösségében"? Ha nem lehet ezeket a kríziseket kibeszélni, érthetően a hárítás, a tagadás, áldozathibáztatás és a bűnbak-keresés kerekedik felül. Segítsük a feldolgozást!
- Ne fogadjuk el, hogy a gyerek módszeres verése alap. A legkiszolgáltatottabbakkal szemben elkövetett erőszaknak semmilyen elfogadható biblikus magyarázata nincsen.
Végezetül: "Vallási abúzus ugyanúgy van, mint gyermekbántalmazás. Beteges és ártalmas mind a kettő. Tragikus, hogy sokszor együtt járnak. Jézus viszont felemelte a szavát mind a kettő ellen! Jézus követése és a Bibliára épülő értékrend pedig ugyanúgy nem beteges dolog, mint gyermeknevelésre vállalkozni. Mindkettő arról szól, hogy az Életet választom. Jézus az erőszak ellen lépett fel (kora vallásoskodóival szemben is), és mi keresztények elvileg az Ő követői volnánk" - írja a KÉK nevelés.
Ti mit gondoltok, mit jelentenek a valódi keresztény értékek a gyereknevelésben? Írjátok meg személyes tapasztalataitokat kommentben vagy a kotoszo@lutheran.hu címre.
***
Korábbi cikkeink a témában:
Vallássérültek – akik sebeket kaptak az egyházban
A templomban mintacsalád voltunk, esténként előkerült a nadrágszíj
Szeretetlenség vagy pofon – Melyik fér bele a gyereknevelésbe?
A bántalmazás ezer arca, avagy miért nem tudjuk megoldani a problémáinkat?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
