Migráció és webes jelenlét címmel rendezte meg az ötödik keresztény újságíró és blogger találkozót a Talita keresztény női portál, melynek során Jorsits Attila informatikus és evangélikus teológus, a TeológiaBlog szerkesztője a webes jelenlétről, dr. Speidl Bianka pedig a migrációról beszélt „keresztény szemmel”. Az előadók felkészültségével nem volt gond, a két felvetett téma mélysége és aktualitása egy-egy külön konferenciát is megért volna, főként a keresztény szempontú migránskérdés-kezelést illetően. BESZÁMOLÓ.

Szerző: Kézdi Beáta

Habár dr. Speidl Bianka orientalista, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója, az MTA-SZTE vallási kultúrakutató csoport munkatársának előadása szókimondó és érdekes volt, kissé egyoldalú is. Mivel a kutatóként felszólaló, vállaltan bevándorlás-ellenes Speidl mondanivalója itt „A” keresztény szempontként jelent meg, a hallgatóban maradhatott némi hiányérzet: az elhangzottakat érdemes lett volna árnyalni, teológusok és más keresztény szakértők meghívásával, véleményével is.

Speidl Bianka bemutatkozásként elmondta, hogy négy évet élt az arab világban, többek között Szíriában, Tunéziában, Libanonban. Több barátja van az arab országokból, akikkel ma is tartja a kapcsolatot, arabul folyékonyan beszél. „Annak ellenére, hogy a Szíriában töltött időszak mély élmény az életemben, bevándoroltatás-ellenes vagyok” – kezdte előadását a kutató.

Majd így folytatta: „Mindenkinek szíve joga emberi tényezők, szakmájából adódó támpontok szerint véleményt alkotni a migráció kérdésében, a pápának is szíve joga, olyan dolgokat mondani, amiket mond, és a magyar kormánynak is szíve joga a gazdasági és biztonsági okokra hivatkozva döntéseket hozni.

Ám jelenleg összemosódnak az információk.

Érdemes tudni, hogy Ferenc pápa gesztusai (például a menekültek lábmosása) semmilyen visszhangot nem kaptak a muszlim világban, míg XVI. Benedek korábbi mondatai, azonnal az arab lapok címlapjaira kerültek. Ferenc pápa üzeneteit sajnos pont azok nem kapják meg, akiknek címezi, pedig a kereszténység és az iszlám közötti egyedüli közös pont a törvények és az Isten tisztelete lehetne.”

A muszlimok számára így tisztelhetőbb és érthetőbb lenne az európai kultúra, mert a sokat hangoztatott szabadságjogokat, a másság tiszteletét, az alkotmányos jogokat nem tudják értelmezni – teszi hozzá Speidl.

A nyugat-európai gondolat, mely szerint a beáramló emberekkel lehet megoldani a gazdasági problémákat, illetve a jelenleg is zajló polgárháború borzalma összemosódik. „Humanitárius kérdés lett hirtelen a migráció. Ki lehet jelenteni, hogy ma politikai akarat van, a humanitárius tragédia és gazdasági érdekek összemosására.”

„Mi történik Szíriában? Mi történik Afganisztánban, Bangladesben? Ezt a kérdést gyakrabban kellene feltenni! És nem teszik fel! Az embertelenség, ebben a témában messze nem az orbáni politika szintjén kezdődik” – állítja a kutató.

Speidl Bianka az iszlámról részletesen beszélt, mert szerinte a keresztény–muszlim párbeszéd szólama kétes, amíg nem ismerjük meg alaposan az iszlámot, amely valójában gazdasági, politikai, társadalmi, és csak részben vallási rendszer, és csak az a muszlim, aki a szokásokat betartja. 

A szakember szerint fontos tudni, hogy a muszlimoknak nincs túl nagy véleményük a nyugat-európai szekuláris kultúráról. A néhány órás integrációs kurzusoknak semmi hatásuk nincs, láthatóan értéktelennek tartják azt. A muszlim ember számára az Iszlám az Isten kegyelmének kinyilatkoztatása. Kötelessége tehát minden hívó embernek a többieket erre az útra terelni, hiszen ez a jó út.

A hitvallás kötelezettség, így akár, ha megkedvelnek egy hívő keresztényt, akkor segíteni akarják áttérni – meséli személyes tapasztalatát a kutató. A muszlim ember magát magasabb rendűnek tartja mindenkinél, még ha meg is érti a másik kultúráját. Egy muszlim ember számára az ateizmus Isten meggyalázása, így az ateista embereket nem becsülik sokra. Az emberi élet annyiban értékes számukra, amennyiben az iszlámot szolgálja, és ebben elég elszántak. Hitük láthatóan egészen más tőről fakad, mint a kereszténység – fejti ki Speidl.

A kutató szerint az lenne a fontos, hogy mindenki ott lehessen boldog, ahova született, mert Európában, ahol szélsőjobb vagy Mohamed-karikatúrák vannak/lesznek, egy arab ember számára ez szinte teljességgel lehetetlen.

Speidl szerint az is komoly gond, hogy például Budapesten sétálva sem érezhető egyértelműen, hogy keresztény országban járunk, ez nem segít az értékek kiemelésén, megbecsültetésén. (Kérdésként ezen a ponton felvetődött bennünk, hogyan lehetne egyértelműen érezni, hogy keresztény országban járunk? Nem éppen az egymáshoz való odafordulásban? Az elesettek felkarolásában?) A kutató szerint azonban az iszlám sok szempontból tükröt tart a keresztény Európa elé, mert a 40 napos böjtben, vagy a közösségeik építésében, segítésében példásak a muszlimok.

Speidl az egész európai migrációs helyzetet ahhoz hasonlította, mint amikor egy ember már csak akkor megy el orvoshoz, mikor maga is tudja, hogy rákos. A gyógyuláshoz pedig sok műtét, kezelés kell. „Európa ezt nem ússza meg sérülés nélkül” – tette hozzá.

A kutató végül a megoldásokról, lehetőségekről szólva annyit mondott: annyit tehetünk, hogy azok mellé állunk, akik az okokat akarják megszüntetni. A legfőbb cél pedig a szíriai háború megfékezése lenne. Speidl tapasztalatai szerint a környező országok menekült táborainak élete sokkoló. Azok az emberek, akik pedig vállalják a több ezer kilométeres utat Nyugat-Európába, ez idő alatt mélyen sérülnek mentálisan. A szakember szerint nem fogadhatjuk el a felszínes magyarázatokat, a szlogeneket. Ma hazugságok között élünk, és keresztény emberekként nem lehet célunk a szíreket európai rabszolgává tenni.