Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Ahol már bolt sincs, ott marad az uzsorás...
Luther Márton az uzsoráról

 uzsora1.jpg

Luther Márton A kalmárkodásról és az uzsoráról írott 1524-es munkájában említést tesz arról, hogy a kereskedőknek létezik egy olyan szabályuk, amely

„minden pénzügyletük alapja”, ami a következőképpen hangzik: „olyan drágán adom az árumat, ahogy csak tudom.”

Ez az intenció enged teret a mohóságnak (kapzsiság), ami „tágra nyitják a pokol valamennyi ajtaját és ablakát”. A reformátor megemlít egy másik, a kereskedői magatartást jellemző álláspontot: „ha nyereségre tehetek szert, és mohóságomat csillapíthatom, akkor miért érdekelne engem az, ha felebarátom tízszeres kárt szenved? Luther a két említett kereskedői szabályt azért ítéli el, mert ellenkezik nemcsak „a keresztyéni szeretettel, hanem a természeti törvénnyel is”.

A wittenbergi reformátor uzsorával kapcsolatos szermoit ugyanakkor a monopólium ellenes mozgalom összefüggésében is el kell helyezni. A kapitalista társadalomban kialakult monopólium gyakorlata megakadályozta a kereskedő és manufaktúra burzsoázia kiszélesedését, mivel a tőkeszegény vállalkozókat nyomás alá helyezte és ezért a tőkeerős konkurenciával nem voltak képesek felvenni a versenyt, amelyek így a szabad piacgazdaság kialakulásának akadályozóivá lettek. Ehhez a monopólium-ellenes mozgalomhoz egyaránt tartoztak kézművesek, parasztok, tanítók és papok, valamint nemesek is. Luther, egyetértve a katolikus véleménnyel, azt állította, hogy a kereskedelmi társulások nem mások mint monopóliumok. Később a kereskedő magatartás egészét az uzsora összefüggésében értelmezte, bár azt nem remélte, hogy véleményével kellő változásokat ér el. Jóllehet a keresztényeknek címezve megállapítja:

„inkább legyél Istennel szegény, mint az ördöggel gazdag”.

1539-ben például alig lehetett liszthez jutni. Ehhez a problémához kapcsolódó prédikációjában olyannyira elragadtatja magát, hogy a búzával „kereskedő” uzsorásokat rablóknak és gyilkosoknak nevezi, sőt „a megtestesült ördögnek”. Gondolatai természetesen nem megalapozatlanok, mert vélhetően a következő idézetben kifejtett tudatosan elkövetett gonoszság ellen szól, ami az uzsorás magatartás talán mind a mai napig egyik legalaposabb leírása lehet:

„Mert ha a gazfickó szeme és mohó gyomra az áru kelendőségét, vagy a vevő szegény és szükséget szenvedő voltát észreveszi, s azt kihasználva felveri az árat, ekkor nem az áru értékét, saját fáradozását vagy kockázatát nézi, hanem gonoszul a felebarátja szükségét és rászorultságát. Nem azért, hogy segítsen rajta, hanem hogy saját hasznára fordítsa, és az árut drágítsa, amit egyébként nem tenne, ha a felebarátja nem szenvedne szükséget.

Így aztán mohósága miatt az áru annál drágább lesz, minél nagyobb felebarátja szüksége, akinek a rászorultsága így az áru értékét és árát is meghatározza. Mondd meg, keresztyéni és emberséges cselekedet ez? Nem adják-e el ráadásul a szegénynek a saját szükségét is?”

Luther Márton: A kalmárkodásról és az uzsoráról (1524). Ford.: Zsugyel János

Fotó: boon.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr608544242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet_tr.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása