Kötőszó

Első lett a Deák Téri Evangélikus Gimnázium az egyházi iskolák közül a HVG által összeállított rangsorban. A 100 legjobb magyarországi gimnázium és szakközépiskola összesített rangsorában pedig a 12. helyen végzett. Néhány napig vezető hír volt az elektronikus sajtóban a HVG rangsor megjelenése. Mint a gimnázium igazgatója, azóta fogadom a gratulációkat – és szabadkozom.

Szerző: Kézdy Edit, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatója   

A Deák Téri Evangélikus Gimnázium

Tagadhatatlanul jól esnek a telefonhívások, kézszorítások, Facebook like-ok. Rengeteg munka van e mögött a helyezés mögött. Nem az én munkámra gondolok, hanem a teljes tantestületére. Idő, törődés gyerekkel, szülővel, készülés, javítás, kirándulás, színház, mozi, ünnepek, a gyerekek vezetése a kamasz-időszakban, tárgyalások, szükség esetén orvos, pszichológus keresése, továbbtanulás, és még sorolhatnám. A szülői hivatással vetekszik a mi pályánk sokszínűsége, nemcsak az elfoglaltságok sokféleségében, hanem abban is, hogy az eredmények igen nehezen mérhetők. Az „eredményhirdetés” hosszú távon történik, és akkor is szétszálazhatatlan, hogy egy-egy nevezetes tanár, egy iskola mit tett hozzá a személyiség kibontakozásához. A jelen idejű mutatók ­– hogy a diákok többsége jól érzi-e magát az iskolában, kiegyensúlyozott, boldog-e, vagy túlterhelt, szorongó, a többi gyerekkel hogy alakul a kapcsolata, milyen értékeket tesz bensővé ­– amilyen fontosak, olyan szubjektívek, nincs rájuk elfogadott mérőszám.

Ilyenkor azonban rövid időre ránk süt a nap, elismerik munkánkat, erőfeszítéseinket. Dagad a lutheránus kebel.

Sajnos azonban más evangélikus keblek nem dagadnak ennyire a rangsor megjelenésekor. Idén a többi evangélikus intézmény nem került be a HVG által első 100 helyre rangsorolt iskola közé, más évben a bonyhádi és soproni gimnáziumok szoktak még benne lenni, holott tudjuk, a többi középiskolánkban is odaadó tanárok küzdenek. Mit mér akkor ez a rangsor? Büszkeség, netalán szégyen az élén állni?

A HVG különszámban található egy tanulmány a kiadvány módszertanáról. (52.-53. oldal.) Ebből kiderül, hogy mely mérőszámok alapján rangsorolják a középiskolákat.

Ezek a kompetenciamérések (szövegértés és matematika) eredményei, a kötelező tárgyak százalékos érettségi eredményei, valamint a felsőoktatási felvételi rangsor. Minden adat elérhető központi, nyilvános forrásokból, nem az iskolák közlik az adatokat, ez jó. A három faktor közül az első kettő többé-kevésbé objektív. (Mindig keringenek hírek arról, hogy egyes iskolákban hamisítják a kompetenciamérések körülményeit, mi nem hamisítjuk, ez nekünk elég.) A felsőoktatási felvételiket a HVG saját Diploma különszámának kari kedveltségi rangsora alapján állítja össze. Többet ér tehát egy felvétel a Corvinusra, mint valamelyik tanítóképzőbe. Ezzel kapcsolatban is felmerülnek dilemmák. Még nagyobb probléma azonban, hogy a külföldi egyetemeken továbbtanuló diákok, akiknek aránya évről évre magasabb, nem jelennek meg továbbtanulóként ebben a rendszerben. A Soproni Líceum pl. így „csúszott ki” az első 100 közül, sok ott végzett diák naponta Bécsbe jár egyetemre Sopronból, ők a magyar statisztikát rontják. (Tölli Balázs igazgató szíves közlése alapján.)

Más iskoláinkat más körülmények akadályozzák, hogy egy ilyesféle kiadványba – akár a 100. helyen – bekerüljenek.

Akármilyen szociokulturális hátterű gyerekekkel ugyanis nem lehet ugyanazokat a számszerű eredményeket hozni.

Számomra ezt a triviális igazságot az egyik nagy evangélikus diáktalálkozó (EGOT) főzőversenye tette élményszerűvé. A vendéglátó vidéki igazgatónő az egyik nap úgy étkeztette a hatalmas embertömeget, hogy főzőversenyt hirdetett a szülők között. Bóklásztunk a hatalmas iskolaudvaron (pesti belvárosiaknak ez már önmagában is szédítő élményt jelentett), és kóstolgattuk a különféle töltött káposztákat. Kukoricásat és rizseset. Édes és savanyú káposztából készültet. A nagyhangú, vidám roma családok meg lelkesen kínálgattak minket, dicsérték a saját főztjüket, leszólták a másét, és udvaroltak a szavazatokért. Ott, káposztakóstolgatás közben jól az agyamba vésődött, hogy amennyire lehetetlen volna ezt a rendezvényt a mi középosztálybeli szüleinkkel a Deák téren megtartani, olyannyira mások a tanítási-nevelési célok, feladatok is a két iskolában. Értelmetlen az ő pedagógusaik munkáját és a mienket ugyanazok mentén a paraméterek mentén mérni.

Az egész iskola-rangsorolás Neuwirth Gábor oktatáskutató nevéhez fűződik. Régóta vizsgálta az iskolák eredményességét, majd  1999-től évente hasonló szerkezetben jelentette meg „A középiskolai munka néhány mutatója” c. tanulmánykötetet, ahol a felsőoktatási felvételik eredményei, a nyelvvizsgák, az országos középiskolai versenyek  helyezései szerint rangsorolta a középfokú oktatási intézményeket. A fenti feszültség enyhítésére az utolsó években már nem is készített rangsort, csak különböző szempontú táblázatokat. 1999-től kezdte vizsgálni a 9. osztályos tanulók családi hátterét, elsősorban a szülők iskolázottságát, a családok informatikai ellátottságát. Az iskolák által „hozzáadott értéket” a kilencedikesek családi háttere alapján igyekeznek meghatározni. Más az elvárás a munkanélküli és a magasan kvalifikált szülő gyerekével szemben. A hozzáadott értékek összevetése tükrözi pontosabban  a gyengébb szociális hátterű gyerekeket tanító gimnáziumok eredményeit általában és az evangélikus iskolarendszeren belül is. Neuwirth Gábor visszavonulása után vette át a rangsorok készítését Dugasz János, a Quattrocento, majd a HVG Kiadó számára.

A közelmúltban a Nők Lapja is megjelentetett egy kiadványt „Iskolaválasztó” címmel. Ebben kicsit másféle rangsorok jelentek meg.

Lannert Judit oktatáskutató jegyzi a munkát. A szokott adatokon túl a hiányzás és lemorzsolódás mutatóit és a középiskolába való bekerülés jellemző adatait is beszámították. Érdekes ez a bekerülési mutató: egyszerűen a gimnázium népszerűségét tükrözi. Ennek figyelembe vétele a sorrendek kialakításánál egymagában megjeleníti ezeknek a rangsoroknak az öngerjesztő tulajdonságát, aki elöl áll bennük, jövőre jó eséllyel még előrébb kerül, aki lemarad, a következő évben kimarad.

A Nők Lapja a kiadványában a Deák Téri Evangélikus Gimnázium négy katolikus iskola után az 5. helyre sorolódott az egyházi iskolák között. Nem derül ki, hogy pontosan melyik mutató miatt, de talán nem is lényeges. Szimpatikus, hogy a kiadvány az iskolákat típusonként hasonlítja össze, valamint közli a legjobban fejlesztő iskolák névsorát is. Lannert Judittól idézik az iskolaválasztás fő szabályát, amelyet minden szülőnek meg kellene fontolnia:

„Nem általában a legjobb iskolát kell megtalálni, hanem a gyermekünk számára a legmegfelelőbbet”.  Mindkét füzet megszólaltat néhány igazgatót, akik megkísérlik bemutatni iskoláik egyedi arcát, értékeit.

Egyetlen szakember sem állítja, hogy létezik olyan iskola, amely bármelyik gyerek számára megfelelő. Ezért kártékony az eredményeknek az az interpretációja, hogy „megvan az idei 10 legjobb” intézmény. Még kártékonyabb az a törekvés, amely minden gyereket megpróbál bepasszírozni a lista élén álló gimnáziumok valamelyikébe, ha való neki, ha nem.

Bemutattam tehát, hogy mire nem jók az iskolarangsorok, de valók-e valamire egyáltalán? Szabad-e örülnünk a Deák téri sikernek? Természetesen igen, nagyon örülünk. Hiszen a nehezen mérhető eredményeket hozó pályán igen jól esik, gyógyító az elismerés, a sikernek bármilyen formája. A rangsor segít a tehetséggondozó iskoláknak, hogy saját eredményeiket és azok változásait összehasonlításban láthassák. Egy-két helynyi csúszás erre vagy arra nem haladja meg a statisztikai ingadozás kereteit, de a nagyobb elmozdulások mögött valós folyamatok állhatnak. Az is kiolvasható az eredményekből, hogy nem igaz, hogy az egyházi iskolák kizárólag az elitképzésben vennének részt. Azt azonban vállalható célnak tekinthetjük, hogy legyen olyan iskola is a lutheránus intézményrendszerben, amelyik az egyház leendő értelmiségi elitjének képzését végzi.

Nem véletlen, hogy az egyházi iskolák dobogósai nem hatalmas iskolakomplexumok. A Deák Téri Evangélikus Gimnáziumnak erőssége a személyes törődés, a családias jelleg. Az egyes tantárgyak profi, igényes, korszerű oktatása szükséges, de nem elégséges feltétele az eredményeknek. Valljuk, hogy a mérhető eredmények alapja rengeteg „mérhetetlen” tényező. A tanári karban egymás munkájának tisztelete, megbecsülése. A személyes kapcsolat a gyerekekkel és a szülőkkel, a türelmes pedagógia. A közösségformálás hangsúlyai. Az énekkar, a színjátszás, a közös áhítatok, ünnepek, csendesnapok, istentiszteletek. A többi ráadásul megadatik.

Képek: innen, innen, és innen