„A magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni. És ha mégis megtalálja, mindjárt beleun: ejnye, de kellemetlen pofája van!” Ez a Mikszáth Kálmán szókimondóságára oly jellemző idézet is olvasható a Nógrád vármegyei Horpács Kossuth utcájában álló Mikszáth-kúria fogadóhelyiségének a falán. A május 28-án száztizenöt éve elhunyt evangélikus író egykori nógrádi otthonában az emlékház látogatóinak a „nagy palóc mesemondó” eredeti használati tárgyai, családi bútorok és fényképek segítenek betekinteni a gazdag életút hátterébe.
Szöveg és fotó: Boda Zsuzsa
A Mikszáth család 1904-ben költözött Horpácsra, akkor vette meg ugyanis az író az abban az évben elhunyt Szontagh Pál politikus, képviselőházi alelnök négyszázhúsz holdas birtokát a rajta álló kúriával. Két év múlva költöztek át a mellé épített új otthonukba, amelyet Mikszáth szintén Kálmán nevű fia tervezett. (Róla kevesen tudják, hogy 1915-től néhány évig a csömöri evangélikus gyülekezet felügyelője volt.)
Házi istentiszteletek Mikszáthéknál
Magyarország egyetlen Mikszáth-múzeumának fákkal övezett udvarára lépve az 1847. január 16-án született publicista egész alakos bronzszobra invitálja az odaérkezőt: telepedjen mellé a padra. De ne sokáig időzzünk ott, mert az egykori kúriában sok látnivaló vár. A fogadóterembe lépve jobb oldalon például egy gyönyörű velencei tükör, míg szemben az emeletre felvezető fa lépcsősor különleges kialakításával hívja fel magára a figyelmet. A pihenőrészét ugyanis úgy alakították ki, mintha szószékkosár lenne – nem véletlenül. A faluban nincs evangélikus templom, ezért a lutheránus Mikszáth család a közeli Bánkról átjáró lelkész segítségével rendszeresen tartott házi istentiszteleteket ebben a helyiségben. Az alkalmak a falubeliek számára is nyitottak voltak.
Ló, bárányka, nyúl
Az öt helyiségből álló múzeum egyik fő „attrakciója” a dolgozószoba, amelyben a Szklabonyán (szlovákul Sklabiná, a ma már Szlovákia területén fekvő Mikszáthfalva) született írógéniusz eredeti dolgozóasztalát, rajta néhány használati tárgyát, a pipagyűjteményét vagy a gótikus stílusú pohárszékét csodálhatjuk meg. Az ajtó melletti vitrinben gyermekjátékok másolata lapul: egy ló, egy bárányka és egy nyúl. Az eredeti tárgyakat a balassagyarmati Palóc Múzeum őrzi, ezekkel az író kisfia, a négyéves korában elhunyt Jánoska játszott egykor. Az ezekről a játékokról szóló történetek a horpácsi Mikszáth Kiadó gondozásában és Praznovszky Mihály szerkesztésében 2003-ban napvilágot látott A ló, a bárányka és a nyúl című, gyermek- és ifjúsági novellákat tartalmazó Mikszáth-válogatásban olvashatók.
Az előtérből jobbra nyíló kártyaszoba nemcsak nevében, de berendezésében is a parlamenti karcolatokat író, napilapoknak dolgozó Mikszáth kedves időtöltésére, a tarokkjátékra utal. Ez a terem állít emléket a kedélyes irodalmi társaságnak, az úgynevezett Mikszáth-asztalnak is. Tagjaival a névadó kéthetente együtt vacsorázott, kedélyességüket, egymás ugratását számos anekdota örökítette meg. A kártyaszoba emblematikus alakja az íróelődnek tekintett Jókai Mór. Az iránta érzett tisztelete jeléül Mikszáth a Jókai Mór élete és kora című monografikus jellegű életrajzi munkájának tiszteletdíjából az épület külső homlokzatára elkészíttette Jókai domborművét.
Könyves kortárs szoba
Az emlékház utolsó előtti terme a „könyves kortárs szoba” elnevezést viseli. A falakon a kortársakról készült fotók, velük kapcsolatos levélrészletek, idézetek jelenítik meg azt a szellemi közeget, amelyben a zseniális jellemábrázoló művész élt és alkotott. A terem közepén írói pályafutásának negyvenedik évfordulója alkalmából kiadott jubileumi könyvsorozat mutatja be Mikszáth gazdag életművét.
A kiállítás utolsó termében a mesés Palócországot, benne az író szülőfaluját, Szklabonyát és környékét ismerhetjük meg archív fényképek segítségével, illetve betekintést kaphatunk Mikszáth életének horpácsi időszakába is, ahol feleségével, Mauks Ilonával és fiaival, Kálmánnal és Alberttel életének utolsó éveit töltötte.
Mikszáth Kálmánt 1910. május 28-án hívta haza Teremtője, végső nyughelye a fővárosban, a Fiumei úti sírkertben található. Felesége tizenhat évvel élte túl őt. A horpácsi kúriában írta meg emlékiratait, amelyek 1922-ben jelentek meg nyomtatásban, Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései címmel. Az ő sírja Horpácson található.
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2025. május 25. – június 1.-i 90. évfolyam 21–22. számában jelent meg. Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), a Huszár Gál könyvesbolt és Insula kávézóban (Budapest V., Deák tér 4.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a kiado@lutheran.hu e-mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
