Kötőszó

Szerelmes filmek ikonikus jelenetei sorjáznak egymás után a drámától a happy endig a Múviláv című előadásban. Az eredetileg színdarabként megírt Még egy kört mindenkinek filmváltozata bár anno hatalmas sikert aratott, a történet színrevitelénél az alkotók nem tudták a moziélményt visszaadni. E két szórakoztató, egyben gondolkodásra késztető produkciót a mozirajongóknak is érdemes látniuk.

Szerző: Kézdi Beáta | Fotók: Orlai produkció

Múviláv. Legyen happy end, vagy éppen ellenkezőleg, beteljesületlen nagy szerelem – a klasszikussá vált romantikus filmekben mindig van valami, amiért rajongani lehet, vagy legalábbis évtizedekkel később is felidézni könnyfakasztó emlékként. A Múviláv alkotói csapata éppen ezért a filmtörténet szerelmes mozijainak egészen széles spektrumát vonultatta fel, hogy megmutassa, férfi és nő hogyan és hányféleképpen eshet szerelembe – vagy épp ki belőle.

A romantikus filmekért lelkesedők általában képesek pontról pontra felidézni egy-egy film ikonikus jelenetét, legyen az a Casablanca búcsújelenete, a Harry és Sally vitája vagy épp a Mielőtt lemegy a nap főhőseinek emlékezetes újratalálkozása. Éppen ezért a „romkomrajongóknak” igazi csemege a darab. A 6Szín Teátrum színpadán végeredményben majdnem minden olyan, mint a filmekben, és mégsem, de ez így van jól. Bájos, humoros, olykor tanulságos párbeszédek sorát élvezhetik a nézők a finom színpadi mozgással fűszerezett, minimális jelmezváltásokkal, Szitha Miklós remek zenei kíséretével színre vitt előadás során.

Trokán Nóra és Klem Viktor könnyedén sodródnak és sodornak egyik jelenetből a másikba, így végül a szerelmes filmek ellen „beoltottakat” is elkapja a varázs, s nagyokat nevethetnek vagy éppen sóhajthatnak a kilencven perc alatt.

Még egy kört mindenkinek. Négy megcsömörlött tanár egy baráti vacsora után úgy dönt, hogy leteszteli egy norvég pszichiáter elméletét, miszerint az ember félezreléknyi alkoholdeficittel a vérében születik, ezért mindig egy kicsit innia kell ahhoz, hogy felszabadultan álljon a mindennapokhoz. Ez az alaphelyzet Thomas Vinterberg és Tobias Lindholm Még egy kört mindenkinek című színdarabjában.

A Vinterberg rendezte, azonos című mozi 2021-ben a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjon kívül több tucat elismerést kapott, okkal, mivel a filmes eszközök gazdagabb témakibontást engednek. A Belvárosi Színház színpadán azonban egy jócskán karcsúsított, kulcsmondatoktól mentes történetet kapunk, amely a kitűnő színészi játéknak és színészvezetésnek köszönhetően még így is izgalmas – de kevés. Ennek oka talán az, hogy az említett kísérlet gondolatától is görcsbe rándulhat a nézőtéren ülők gyomra, hiszen a magyarországi statisztikai adatok ismeretében valószínűsíthető: közülük többen is alkoholgondokkal, mentális problémákkal küzdenek.

Szívbe markoló, ahogy az eleinte felszabadult tanárok szárnyalnak, ám az alkoholegység növelésével, majd a mérték elvesztésével csak lefelé vezet az út. Zavaró, hogy nem látunk okokat – még csak skiccszerűen felvázolva sem –, a krízishelyzetek sem mindig értelmezhetők tisztán, és szomorú látni, hogy az alkohol az egyetlen kapaszkodó…

„A […] színdarab nagy beleérzéssel és humorral szembesít bennünket azzal, milyen eufóriával és milyen fájdalmakkal jár, ha az ember megpróbálja elengedni a kontrollt” – olvasható az előadás ismertetőjében, és a százperces játék alatt valóban egy kísérletet látunk, de megoldásokat, kiutat nem. Magunkban kell elvégezni a munka legjavát. Ami nem kis házi feladat azon nézők számára, akiknek az országában úgyszólván népbetegségnek számít az alkoholizmus. Keresztény emberként pedig még inkább észre kell vennünk, hogy van dolgunk az embertársaink felé.