Kötőszó

„Bár igazán eredményes tinédzser volt, akire ragyogó jövő várt, sajnos egyetlen heves pillanatban azt az elhamarkodott döntést hozta, hogy véget vet földi életének.” Ezt a mondatot egy tizenhat éves kislány családja fogalmazta meg. Sokáig ízlelgettem, gondolkodtam ezen az egyszerre dühítő és szívszorító ellentmondáson: aki ilyen fiatalon a halált választja az élet helyett, az hogyan lehetett eredményes? Mi az eredményesség ismérve, mi alapján jelenthető ki valakiről, hogy sikeres, különösen, ha még csak tizenhat éves?

Szerző: Balczó Mátyás

Mielőtt ezekre a kérdésekre próbálok választ találni, de legalább elindulni az olvasóval együtt a gondolkodás útján, néhány alapinformáció Kailia Posey-ról: a nagyközönség elsősorban a Toddlers and Tiaras (Magyarországon Apró szépségek címmel futott a sorozat) szereplőjeként ismerte meg. Posey gyakorlatilag egész életét szépségversenyzéssel töltötte, számos díjat nyert, a következő ősztől középiskolájában cheerleader, vagyis pomponlány lett volna.

Régebben egyszer-kétszer belenéztem ilyen gyermekszépségversenyt bemutató filmbe. Elszomorító látvány, ahogyan alig néhány éves gyerekekből mini felnőttet csinálnak, ahogyan láthatóan elveszítik, pontosabban a szüleik, a verseny szervezői, az ostoba, életszerűtlen elvárások elveszíttetik velük azt, amitől egy gyermek igazán gyermek.

A TLC csatornán futó sorozatot így ismerteti a Port.hu: „A magával ragadó sorozat a gyermekszépségversenyek világába enged bepillantást. Megismerkedhetünk számos különböző életkorú és hátterű fiatal versenyzővel, de a kulisszák mögé is betekinthetünk: megfigyelhetjük, mit is jelent az apró szépségek számára a verseny és a körülötte zajló hatalmas felhajtás. Találkozhatunk a koronára áhítozó kislányokkal, a büszke anyukákkal és apukákkal, de megismerhetjük azokat a hajkiegészítőket, barnítókat, kozmetikai szereket, melyeket a kicsik használnak. A sorozat bemutatja a szépségversenyek legújabb trendjeit is: a kevesebb kozmetikumot használó, természetesebb megjelenésre törekvő lányoktól egészen a megmérettetésre váró fiú versenyzőkig.”

Apró szépségek; hatalmas felhajtás; koronára áhítozó kislányok; büszke anyukák és apukák – majd a valóság, az életének önkezével véget vető fiatal lány. Akinek Instagram-oldalán a követői a részvétnyilvánítások mellett a mentális egészség fontosságáról és a közösségi média hazug voltáról írtak annak kapcsán, hogy Posey a halála előtti napokban is pozitív hangvételű, mosolygós képeket posztolt magáról. Kérdés, hogy vajon a szüleinek van igazuk, akik szerint lányuk elhamarkodott döntést hozott egy heves pillanatában, vagy ezek a bizonyos mosolygós képek annyira voltak összhangban Posey belső világával, a lelkével, vagyis valódi állapotával, mint amennyire természetes, hogy gyerekekből kicsi felnőtteket „gyártanak”. 

Borzasztó terhet rak az emberre a más emberek előtti megfelelés kényszere. És ehhez még csak rivaldafényre sincsen szükség, nem kell a talmi csillogás által elhomályosított életet élni. Elég, ha próbálunk megfelelni a mellettünk elrohanó világ irreális, valódi örömöt, elégedettséget nem nyújtó elvárásainak.

Sok a feladat. Egyre több a megmentésre váró embertestvér, ezért hívőként nem várhatunk mindig egy másik emberre vagy szervezetre, hanem az Istentől kapott lelkünket mások szolgálatába állítva emberhalászokká kell lennünk, ahogyan Jézus elhívására azokká váltak tanítványai, Simon és András is.

Meg kell mutatni, hogy sok-sok fontosnak gondolt dolog, amelyért emberek hajlandóak a lelkük kizsigerelését vállalva teperni, valójában értéktelen, de legalábbis az a testi-lelki egészséget romboló áldozat, amelyet hajlandóak érte meghozni, megközelítőleg sem áll arányban a remélt eredménnyel. Ehhez törekedni kell az igazságra, keresni azt, és keresni Krisztust. A teljes, maradéktalan igazság megtalálása nem biztos, hogy jó cél, viszont biztosan az életre s vele életmentésre visz az igazság, az élet igazságának keresése, aki Jézus Krisztus.