Vadászoknak prémből, fázósoknak kötött pulóverből, erdészeknek fakorongokból. Kislányoknak unikornissal vagy egér-királykisasszonnyal, kisfiúknak versenyautóval, vadőröknek őzikével, ezoterikusoknak angyallal. A gyertya pedig lehet például manó, sün, vagy éppen kávéscsésze alakú. A variációk száma megszámlálhatatlan, az emberi kreativitás határtalan, ha ma az üzletekben kapható vagy az internetes kézműves oldalak segítségével otthon, saját kezűleg elkészíthető adventi koszorúk alapanyagát és dekorációit vesszük sorra.
Szerző: Boda Zsuzsa
Kedvencem a Buddha-szoborral díszített adventi koszorú. Sajnos személyesen nem láthattam, mert már elfogyott abban az ajándékboltban, ahova a múltkoriban betértem. Az eladó büszkén mesélte, hogy a tavalyi esztendőben is közel tízet adtak el belőle, alig győzték a megrendeléseket teljesíteni.
Először azt hittem, nem jól hallok, mégsem akartam ajtóstul rontani a házba, mert nem tudhattam, milyen a háttere a velem szemben álló, ránézésre a húszas éveiben járó eladónőnek. Lehet, hogy még soha senki nem mondta el neki, mire való az adventi koszorú, és ennek fényében nem is tudhatja, hogy ha valaminek, hát Buddhának semmi keresnivalója nincs a Megváltó születésére felkészítő négyhetes időszak szimbólumán.
Azonban tévedtem. Koszorúkészítő beszélgetőpartnerem pontosan ismerte az adventi koszorú jelentését, hiszen – mint bevallotta – annak idején ő maga is járt hittanórára. Sőt bár számára nem sok jelentősége van ennek az egésznek, neki is minden évben van egy, amelynek gyertyáit hétről hétre meggyújtja, mert olyan hangulatos tőle a szoba...
– Akkor mégis hogy kerül Buddha a koszorúra? – kérdeztem elkerekedett szemmel.
– Hát a fengsuj szerint a Buddha-szobor pozitív energiát hoz a lakásba, és ez sokak számára fontos – felelte. (A fengsuj – „divatosabb” helyesírással Feng shuiként is látjuk – a térrendezés kínai eredetű gyakorlata; e szerint a tárgyak „energiát” hordozhatnak, „pozitívat” vagy „negatívat” egyaránt. – A szerk.)
Ezt hallva megint szembesülhettem a határtalansággal és gyökértelenséggel. Azzal, hogy napjainkban sok ember fejében számtalan esetben határtalanul és háttértelenül mosódnak egybe vallási szokások, egyházi jelképek, ettől pedig olyanokká válnak, mint az az ördögszekérnek nevezett gyökértelen növény, amely a szélben ide-oda gurul. Szeretem az adventi koszorúkat. Legfőképpen azokat, amelyeken nem sok minden tereli el a figyelmem a lényeget jelentő négy gyertyáról:
Szép Hajnalcsillag, Jézus, ragyogj fel!
Teljék meg szívünk tiszta fényeddel!
Ádventi csendben téged várunk.
Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk!
(EÉ 148,1)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
