Kötőszó

„Most kell eldönteni, mit szeretnél, szorgalmasan tanulni, jól érettségizni, és nem lesz probléma az egyetemi felvételinél” – hányszor hallottuk ezt a mondatot az érettségi előtt? Szinte minden áldott nap elmondják egy végzős gimnazistának, hogy ha most jól tanul, jól teljesít, akkor nem lesz probléma, sínen lesz az élete. Pedig nincs rá semmi garancia, mert ha fel is vesznek a vágyott egyetemre, attól még korántsem biztos, hogy végül szeretni is fogod a választott szakmát, sőt elképzelhető, hogy a tervekkel és álmokkal ellentétben akár már egy év múlva a világ teljesen más pontján fogsz teljesen más életet élni.

Szerző: Torda Eszter

A diploma előtt nem sokkal jutott eszembe az a gondolat, amelyet valahol az interneten olvastam egyszer, másodéves hallgatóként: „Miért várják el az embertől, hogy eldöntse, mivel akar foglalkozni egész életében, mikor még épp csak most kezdődik számára az élet?” És tényleg: miért várják el a mai tizenévesektől, hogy már évekkel a felvételi előtt tudják, milyen hivatást, szakmát válasszanak maguknak, amire – valljuk be – sokszor még a felnőttek is csak az egyetemen vagy már az első munkahelyükön jönnek rá valójában?

Nagyjából tizenhat évesen – amikor még igencsak benne vagyunk a tinédzserkorban – kellene eldöntenünk, mivel akarunk foglalkozni az elkövetkező kb. tíz év minden áldott hétköznapján, napi nyolc órában. Attól a pillanattól kezdve, hogy elhatározzuk, hogy agysebésznek, családjogi ügyvédnek, mechatronikai mérnöknek vagy szabad bölcsésznek készülünk, nincs mese, mindent meg kell tenni a cél érdekében, legalábbis be kell kerülni az egyetemre. Szorgalmasan kell tanulni, utána kell nézni a kiválasztott szaknak és a követelményeknek, és meg kell ugrani azt a bizonyos ponthatárt a felvételinél. Aztán pedig jön a dolog izgalmas része: ki kell tenni a Facebookra a menő felvételiértesítőt, el kell menni a gólyatáborba, és bele kell gondolni abba, hogy ez már mennyire komoly, mennyire más, mert ez már az egyetem…

Felvételt nyert

Aztán jön az első egyetemi óra. Ahol az ember már nem egyszerű diák, nem tud az osztályfőnökhöz menni, ha gondja van, nem tud lazítani a szünetben, mert lehet, hogy nincs is szünet az órarendjében. Aztán jön az első vizsgaidőszak, a kegyetlen nagy követelmény, amikor rájövünk, hogy egyetlenegy vizsga felér egy komplett érettségivel. Amely végül lehet, hogy nem sikerül. Utána jöhet a pótvizsga, az álmatlan éjszakák, a feszkózás, és végül eljutunk a nagybetűs kérdésig: tényleg ez lenne az álmom, amiért mindent megteszek? Tényleg így képzeltem el az életemet, vagy csak jól hangzik, hogy ott szerepel a doktor a nevem előtt?

Nem nyert felvételt

Ez persze csak akkor jöhet szóba, ha az ember felvételt nyert a választott szakra. Ha viszont nem, akkor a „Felvettek!” folyamatos posztolása helyett könnyáztatta párnára hajthatjuk fejünket aznap este. Nem mindenkinek adatik meg az élmény, hogy elsőre bekerül az álomszakra vagy egyáltalán a felsőoktatásba, van, akinek a ponthatárok kihirdetése után jön élete egyik legszomorúbb estéje.

Van élet a felvételi pontokon túl

Pedig van élet az elbukott egyetemi felvételi után is. Elképzelhető, hogy odafent valaki jobban ismer minket, és időben próbál jelezni, hogy az az elképzelt jövő, amelyet annyira kiszíneztünk magunknak, nem a mi utunk az életben. És talán ennek első jele a sikertelen felvételi – és az azt követő megannyi más lehetőség!

A jogos sírás és gyászfolyamat után jöhet végül az újratervezés. Lassanként át lehet gondolni mindent, amit eddig elterveztünk. Ez pedig még jól is elsülhet: rájöhetünk, hogy a kiválasztott szakma a legkevésbé sem érdekel bennünket, de helyette van rengeteg más lehetőség. Az is lehet, hogy gyakornokként, diákmunkásként dolgozni megyünk a kiválasztott területre, és előbb belelátunk, mint hogy továbbtanulnánk a területen. Így akár előnyt is szerezve az ismételt felvételikor (sőt a későbbi, szakirányú továbbtanuláskor is).

A sikertelen felvételivel kapunk egy kis időt gondolkodni, lehetőséget dolgozni, tapasztalatot szerezni és egy kicsit jobban megismerni önmagunkat és a világot. Egy év kihagyás hosszú időnek tűnhet, ám van, akinek pontosan erre van szüksége ahhoz, hogy rájöjjön, mit szeretne elérni az életben, vagy hogyan érheti el újult erővel a korábban vágyott célt.

Érdemes tisztázni, hogy nagyon jó dolog felvételt nyerni az egyetemre, ez azonban még csak valaminek a kezdete: az elvégzéséhez több évnyi tanulásra és kitartó munkára lesz szükség. A sikeres felvételi tehát még nem jelent borítékolt sikeres életet, töretlenül felfelé ívelő karriert.

És bár a sikertelen felvételi szomorú lehet, ez sem végérvényesen lejátszott meccs, hanem időnyereség arra, hogy átgondoljunk dolgokat, jó lehetőség, hogy tapasztalatot szerezzünk önmagunkról, az életről, a munka világáról, a saját erőnkről, rugalmasságunkról és kitartásunkról.

Bármi is történt tegnap, a ponthatárok kihirdetésének estéjén, nem ez fogja eldönteni, hogy mennyit érsz az életben. Nem az ötös érettségi, nem a maximális pontszámú felvételieredmény, és nem is egy elbukott egyetemi szak fog rólad örök érvényű bizonyítványt kiállítani. Te vagy az, aki eldöntheti, hogy áll hozzá a most következő időszakhoz: élsz a megkapott eséllyel, és mindent beleadva figyelsz, hogy ez a te utad, vagy elfogadod ezt az időszakos vereséget, de keresel helyette más, talán sokkal jobb lehetőséget.