Kötőszó

A Barna-kutatócsoport számos felmérést készített már az amerikai keresztény fiatalok körében a hithez való hozzáállásukról. Sokkoló tanulmányuk – melyről korábban már mi is beszámoltunk –, a You Lost Me eredményei szerint bár az korábban is kimutatható volt, hogy a keresztényként nevelkedett fiatalok húszas éveik elején elhagyják az egyházat, azonban az általános tendencia szerint ezeknek az embereknek a többsége végül visszatért közösségébe. Ez a trend mára megváltozott. Akik elhagyják az egyházat, ritkán találnak vissza.

Szerző: Harmati Dóra

Sokkoló adatokkal jelentkezett a Barna Group. Míg 2011-ben a keresztény közösségekben felnőtt fiatalok ötvenkilenc százaléka hagyta el az egyházat, ez az arány 2019-re hatvannégy százalék lett. Ennek ellenére David Kinnaman, a szervezet elnöke szerint egy biztató jelenséget is megfigyeltek. Az amerikai fiatalok között végzett, egy évtizede tartó interjúk folyamán a Barna-kutatócsoport felfigyelt egy olyan kisszámú, ám mégis erőteljes fiatal keresztényekből álló csoportra, akik ellentmondanak az általános tendenciának. Őket elkötelezett tanítványoknak nevezték el.

A fiatalok kereszténységhez való hozzáállását a Barna Group közelebbről is megvizsgálta egy mélyebb, átfogóbb felmérés keretében, melynek eredményeképpen négy kategóriába sorolták azt a több mint ezerötszáz tizennyolc–huszonkilenc éves fiatal felnőttet, akik keresztényként nőttek fel. Ezek a kategóriák a következők: tékozló fiú/exkeresztény, nomád/gyülekezet nélküli, rendszeres templomba járó és elkötelezett tanítvány.

A felmérés szerint a keresztény közösségben felnőtt fiatalok huszonkét százaléka már nem vallja magát kereszténynek, harminc százalékuk nem tartozik gyülekezethez, harmincnyolc százalékuk rendszeresen jár templomba, és mindössze tíz százalékuk az, akiket a kutatók elkötelezett tanítványoknak neveznek.

Kutatásuk eredményeit David Kinnaman és Mark Matlock Faith for Exiles című írásukban foglalták össze. Felmérésük alapján arra jutottak, hogy öt fontos tényező járul hozzá a fiatalok körében az erősebb kötődés kialakulásához, melynek eredményeképpen a tízszázalékos „kemény mag” csoportjába tartozhatnak. Az első ilyen szempont az, hogy miként élik meg Jézus szerepét az életükben. Ugyanis a kutatások szerint a fiatal felnőttek számára könnyebb magukat kereszténynek vallani, mint megtalálni az identitásukat Jézusban.

„Szívszorító az a felfedezés, hogy a rendszeres templomba járóknak – azoknak a fiatal felnőtteknek, akik rendszeresen látogatják a templomot – csak a fele ért határozottan egyet a Jézusra vonatkozó egyértelmű kijelentésekkel” – írja Kinnaman eredményeiket bemutató cikkében.

A rendszeresen templomba járó fiatalok nyolcvanegy százaléka hívja magát kereszténynek, viszont csak negyvennyolc százalékuk állítja azt, hogy Jézussal ápolt kapcsolata mély örömöt és megelégedést okoz számára. Ugyanennek a csoportnak csak a negyvenkilenc százaléka állította azt, hogy Jézusba vetett hite hatással lenne arra, hogy miként éli a mindennapjait. Ellentétben az elkötelezett tanítványok csoportjával, akiknek a kilencvenöt százaléka tartja magát kereszténynek, és kilencven százalékuk számára okoz a hit mély örömöt és megelégedést. E csoport tagjainak a mindennapjaira is nagyobb hatással van a kereszténysége, nyolcvanhat százalékuk mondja azt, hogy Jézusba vetett hite befolyásolja azt, ahogyan az életét éli. 

Kik az elkötelezett tanítványok?

Kinnaman és Matlock Faith for Exiles című könyvében tett megállapításai szerint az elkötelezett tanítványok erősen elkötelezettek a hitben. Hiszik, hogy Jézust keresztre feszítették, feltámadt, legyőzte a bűnt és a halált. Ez a csoport elkötelezett a közössége irányában; aktív részese a szolgálatnak; hiszi, hogy a Biblia Isten által ihletett és igazságokat jelent ki a világról. Valamint a következő állítások közül legalább eggyel, de inkább többel is egyetérten:
– Meg akarom találni azt a módszert Jézus követésére, mely kapcsolódik ahhoz a világhoz, amelyben élek.
– Isten nagyobb munkában van az egyházon kívül, mint belül, és ennek én is a részese akarok lenni.
– Úgy szeretnék keresztény lenni, hogy közben nem szigetelődöm el az engem körülvevő világtól.

A kutatók szerint ennek a csoportnak a tanulmányozása rávilágíthat arra, hogy megtudjuk, mi az, ami mind többeket hozzásegíthet az elköteleződéshez. Például ennek a csoportnak az életében nagyon meghatározó a saját gyülekezete és más keresztények példamutatása. Az elkötelezett tanítványok nyolcvannyolc százaléka érzi úgy, hogy a gyülekezete az a hely, ahová tartozik, és nyolcvanöt százalékuk állítja, hogy van olyan személy az életében, aki segít neki a lelki növekedésben. Azt is érdekes megfigyelni, hogy hetvenhét százalékuk szerint a gyülekezetükben voltak olyan felnőttek, akikkel szorosabb barátságot tudtak kialakítani. Ezek az eredmények más fénybe helyezik a gyülekezet közös és személyes felelősségét is. Vajon a mi közösségünk védőhálóként működik a fiatalok életében? Személyes keresztény életünk vajon valódi példával szolgál számukra?