Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

A divat ára
Avagy egy kezdő lépései a környezettudatosság felé

Sosem védtem annál jobban a környezetet, mint ami a minimum elvárható egy embertől. Szelektíven gyűjtöm a szemetet, addig hordom a ruháimat, amíg ki nem nyúlnak, a használt elemeket és a sütőzsírt is speciális gyűjtőhelyekre adom le, a villanyt mániákusan lekapcsolom, és „az ételt nem dobjuk ki” vezényszó mellett nőttem fel. De úgy tűnik, még ez sem elég, és én szeretnék is ezen változtatni! Kezdetnek az öltözködésemet vizsgáltam át. Remélem, ez a személyes blogbejegyzés másokat is ösztönözni fog, és bátorítást jelent a hozzám hasonló kezdőknek.

Szerző: Harmati Dóra

 lauren-fleischmann-469994-unsplash.jpg

Sosem voltam az a zöld aktivista, aki másokat győzköd a környezetvédelemről, szerintem ez nem is mindig célravezető. Úgy gondolom, hogy az átlagembernek kell valami egészen gyomorba vágó élmény ahhoz, hogy tudatosuljon benne, mekkora a baj. Ez országunkban sokak esetében egy tanulmány megjelenése volt, mely először megkongatta a vészharangokat. Aztán hihetetlen sebességgel és hatalmas népszerűséggel terjedtek a különböző posztok, melyek műanyagböjtre és egyéb akciókra szólították fel az internet népét. Jómagam is elkezdtem tudatosabban figyelni a környezetre, ez azonban nem megy csettintésre, egyik napról a másikra. A következő pár sorban bemutatom saját erőfeszítéseimet, melyek korántsem tökéletesek, de az első lépéseket sosem szabad lebecsülni!

Szembesítés

Kezdetnek úgy döntöttem, szembesítem magamat a valósággal, és megnézek olyan filmeket vagy tartalmakat, melyeket eddig a lelki kiegyensúlyozottságom megtartásának érdekében kerültem. Ez egész egyszerűen azt jelenti, hogy nem görgetek tovább, ha meglátok egy környezettudatos posztot, hanem elolvasom. Képzem magamat, emésztem az információt, ami vagy gyötrő bűntudathoz vezet, vagy elégedett vállveregetéshez. Olyan filmeket is felkutattam, melyekről már sokat hallottam, de a fent emlegetett nyugalmi állapot miatt elkerültem őket. Ilyen A divat ára című, 2015-ös, döbbenetes és megrázó dokumentumfilm, mely zseniálisan foglalja össze a divatipar összes bűnét, melyet a profit érdekében elkövet az emberek és a környezet ellen. A film megtekintése után egész egyszerűen lehetetlen tartani korábbi hozzáállásunkat a divathoz. Az egyik ismerősömre olyan mély hatást gyakorolt, hogy azóta sem vásárol fast fashion üzletben. Bevallom, én kicsit tartottam tőle, hogy ugyanezt a hatást fogja belőlem is kiváltani, így a kényelem érdekében sokáig halogattam a film megnézését. Egy ilyen filmélmény után azonban a kényelem fogalma teljesen átértékelődik.

Informálódás

A tudatosság nem hiába kulcselem a környezetvédelemben. Ebből kiindulva saját módszeremmel kezdtem kutatni az előttem álló lehetőségeket. A megfelelő oldalak információinak segítségével feltérképeztem hiányosságaimat, és az első, amit levetettem magamról, az meglepő módon a bűntudat volt. Az a fajta bűntudat, mely akkor éri az embert, ha meglát egy hirdetést egy táskáról vagy ruháról, és máris úgy érzi, nem ad eleget a megjelenésére. A már fentebb emlegetett dokumentumfilm sokat segített abban, hogy más szemmel nézzek a divatiparra.

Döbbenetes, de az olajipar után a második legszennyezőbb iparág a divaté. Gondoltuk volna, hogy az öltözködés ekkora terhet ró a környezetre?

Arról nem is beszélve, hogy az olcsó ruháknak emberi sorsok fizetik meg az árát. Éhbérért dolgoztatott, kihasznált munkások, akik rogyadozó épületekben, életük kockáztatásával varrják nekünk azokat a ruhákat, melyeket mi nem becsülünk meg eléggé, mert fillérekbe kerülnek, és egy félév után már egy másik szabás lesz divatban. Arról nem is beszélve, hogy Indiában vannak olyan falvak, melyeket a közeli gyárak annyira szennyeznek, hogy a gyermekek hatvan-nyolcvan százaléka fogyatékossággal születik. Megéri másokat egy életre tönkretenni csak azért, hogy legyen még egy pár cipőnk?

 A tettek mezejére lépni

Talán sokan fel fognak horkanni, amikor ezeket a sorokat olvassák, de nagy gondban vagyok a turkálókkal. A vásárlás számomra fárasztó és terhes procedúra, az a sok próbálás, a rossz méretek, a csalódás, amikor már a huszadik nadrágot próbálom – ezek mind olyan körülmények, melyeket a szépen csillogó és rendezett üzlet egy kicsit enyhíteni tud, de egy turkálóban még ez sincs, csak káosz, kimerítő próbálás és keresgélés. Az is elkeserítő tud lenni, amikor humanitárius lelkesedésemtől vezérelve vetem bele magamat a turkálásba, majd csalódottan, üres kézzel távozva megállapítom: nem megy ez nekem, pedig úgy szeretnék tudatosabban vásárolni!

Az elkeseredéssel azonban nem lehet messzire jutni, és rengeteg kezdeményezés segíti a vásárlót tudatosabbá válni. Az egyik ilyen a ruhacsere vagy „gardróbbarter”. Ezt az eseményt úgy kell elképzelni, hogy saját, jó állapotú ruháinkat leadjuk a megmozdulás szervezőinek, és cserébe ugyanannyi darabot vihetünk el. Én is részt vettem egy ilyen rendezvényen, és igen pozitívan csalódtam! Először is az érdeklődés kiemelkedően nagy volt. Valószínűleg ekkora sikerre a szervezők sem számítottak, mert a csere helyszíne előtt kígyózó sor alakult ki az utcán. Bár első pillanatban kissé megijedtem, mert sok ember volt összezsúfolva egy helyen, és a ruhák első pillantásra hozták a megszokott „turkálós színvonalat”, végül azonban mégis használható felsőkkel – köztük egy Nike edzőtoppal –, elégedetten távoztam. A rendezvény visszaadta a lelkesedésemet, és elindított egy úton, mely már keresi az alternatívákat. Az már csak hab a tortán, hogy ilyen eseményt bárki szervezhet a baráti társaságában, gyülekezetben, ifiben, cserkészcsapatban egyaránt. 

Következtetések

Bár környezettudatos utamnak még csak az elején járok, azért egy nagyon fontos következtetést már most levontam: nem kell folyton vásárolni. Ezt a mai világban nem is olyan könnyű kimondani! A folytonos reklámzaj, melyben élünk, ránk nehezedő, óriási nyomásként azt sugallja minden felületen, hogy kevesebbet érünk, ha nem birtoklunk annyi tárgyat, ruhát, amennyit nem szégyenlünk, s szinte már mániákusan teszünk eleget ezeknek az elvárásoknak. Mindig van egy szín, mely uralkodó az évben, mindig van egy szabás, egy minta, egy anyag, mely épp most divatos, és ha rajtad nem az van, akkor nem is létezel.

A minimalizmus éppen ezért válik számomra egyre szimpatikusabbá. Lehet, hogy nem vagy a legügyesebb turkáló, de ha olyan darabokat választasz, melyek egyszerűek, időtállók, akkor sokáig tudod majd hordani őket. Egyre több márka tesz egyébként a környezet és a munkások védelméért, ezek azonban sajnos még mindig szinte megfizethetetlenül drágák. Azonban jó látni, hogy azok, akik több ruhadarab vásárlását engedhetik meg maguknak, ezt a pénzt jó helyen is el tudják költeni.

Arról van szó igazából, hogy a divatipar, a tömegtermelés, a tárgyak, cuccok mind az egyént éltetik: neked most jó, egy pillanatig, egy fél évig, majd továbbállsz. Nem kell felelősséget vállalnod másokért, magadért, a környezetért, hiszen most jó. Ez a pillanatnyi öröm, a carpe diem szellemisége áthatja a döntéseinket, az életünket, a világhoz való hozzáállásunkat.

Nyugodtan legyél önző, hiszen megérdemled! Neked senki se mondja meg, hogy mit csinálj, hiszen az a jó, amit te annak gondolsz! Közben ugyan egy fogyatékos kisfiú megszületik Indiában, a munkásokat meg megverik, mert szakszervezetet akarnak alapítani… De téged ez nem érdekel! Azt mondták, megérdemled, jár neked. Néha még nevetünk is rajta, hogy hány centért készült a rajtunk lévő póló Bangladesben, de ez a földrajzi távolság miatt nem rázza meg az embert különösebben.

Régen azt hittem, hogy a környezettudatosság a szemét szelektálását jelenti, de tévednem kellett, mert sokkal többről szól. Számomra a környezettudatosság arról szól, hogy figyelünk másokra, etikusan gazdálkodunk és kereskedünk, nem az önző érdekeinket helyezzük mások elé, hanem a közösség hasznát. Ez ugyanúgy jelenti a tiszta levegőt, mint a munka megbecsülését. Akármilyen területen is dolgozzunk, mind tudunk lépéseket tenni egy emberségesebb, tisztább világ felé. Ha belegondolunk, ez mind benne van a Tízparancsolatban.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr9314878152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet_tr.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása