Kötőszó

„A Biblián és Szent Ágostonon kívül nem találkoztam még könyvvel, amelyből jobban megtanultam volna, és jobban tanulnám a jövőben, micsoda Isten, Krisztus és minden dolgok" – Írja Luther Márton a Frankfurti Névtelen Német teológiájáról 1518-ban. Ebből a könyvből idézünk egy rövid részletet, amely a valódi belső békéről szól.

Hogy mi a valódi, igazi belső béke, amit Krisztus a tanítványaira hagyott búcsúzáskor.

Sok ember azt mondja, hogy nem lel békét és nyugalmat, annyi bántalom, viszontagság, szorongattatás és fájdalom éri, hogy nem tudja, hogyan szabaduljon meg mindettől. Aki valóban meg akarja tudni és emlékezetébe akarja vésni, hogy van ez, az felismeri, hogy a valódi béke és nyugalom nem a külső dolgokon múlik. Mert ha így volna, akkor az ördög is békét lelne, amikor az ő akarata és tetszése szerint történnek a dolgok. Ami semmi esetre sincs így. Mert az Úr így szól a próféta által: a gonoszok és hűtlenek nem lelnek békét. És ezért figyeljük meg jól és tapasztaljuk meg a békét, amit Krisztus hagyott tanítványaira búcsúzásakor, amikor így szólt: Az én békémet hagyom rátok, az én békémet adom nektek, nem a világ békéjét, mert megcsalnak a világ adományai.

Milyen békére gondolt Krisztus?

Láthatjuk e mondásból, hogy Krisztus nem a testi vagy külső békére gondolt, hiszen szerető tanítványai és minden Krisztust szerető és követő ember kezdettől fogva sok szomorúságot, üldöztetést és kínszenvedést szenvedett el. Ahogy maga Krisztus mondta: Ebben a földi életben szorongattatásban lesz részetek. Krisztus a szív valódi belső békéjére gondolt, ami először ebben az életben támad fel bennünk, és folytatódik az örök életben. Ezért mondta, hogy az ő békéje nem a világ adománya, mert hamisak és csalfák a világ adományai: sokat ígérnek és keveset váltanak be belőle.

Senki sem él a földön, akinek mindig nyugalomban és békében telnének napjai, minden bánat és bántalom nélkül, akinek mindenkor az akarata szerint történnének a dolgok. Ezen a földön szenvednünk kell, akárhonnan nézzük is a dolgot. És ha megszabadulunk valamely viszontagságtól, legtöbbször két másik lép a helyére. Ezért készségesen törődj bele, és a szív valódi békéjét keresd, amit senki nem vehet el tőled, amellyel minden viszontagságon felülkerekedhetsz. 

Erre a belső békére gondolt Krisztus, amely áthatol és áttör minden viszontagságon és bántalmon, szorongattatáson, fájdalmon, ínségen és gyalázaton vagy hasonló dolgokon, úgy, hogy az ember vidám és elégedett marad, ahogy Krisztus tanítványai is azok voltak és nemcsak ők, hanem minden kiválasztott istenbarát és Krisztus minden valódi követője.

Jegyezd meg jól: aki elég szeretettel, szorgalommal és komolysággal rendelkezne ehhez, az nagyon hamar megismerhetné – amennyire teremtmény csak képes erre – a valódi örök békét, aki maga az Isten. Így édessé válna, ami keserű volt, és szíve mindenkor, minden körülmények között megingathatatlan maradna, és ezután az élet után eljutna az örök békéhez. Ámen.

Forrás: Frankfurti Névtelen: Német teológia. Kairosz Kiadó, 2005., 43–45. o.