Kötőszó

Ha a lányok, nők és asszonyok valóban átéreznék, hogy ők olyanok, mint a mezei liliomok (Mt 6,28), bizonyára nem állnának hosszasan a ruhásszekrény előtt, kevesebbszer hangozna fel a „nincs egy rongyom sem”, és a plázákban sem taposnák egymást leárazások idején. Ha a férfiak elhinnék, hogy nem a státuszszimbólumaik határozzák meg a személyiségük értékét, hogy sem a bizonyíték, sem az ígéret nem a drogériákban szerezhető be, megspórolhatnának maguknak pár (ördögi) kört. Ha el mernénk hinni, hogy nem itt a földön kell kincseket gyűjtenünk (Mt 6,19), nem halmoznánk fel kényszeresen mindenféle tárgyat, és nem csak fizikai értelemben volna nagyobb mozgásterünk.

Szöveg: Kinyik Anita

Merj nemet mondani – a feleslegesre

Jézus nem magyarázott túl semmit, távol állt tőle az önreklám, és sosem várt visszaigazolást.  Voltaképp mindig valamiféle „minimalizmus”, letisztultság jellemezte minden tettét és szavát. Jobbára kívülről irányított emberekből felépülő társadalmunknak nagy szüksége lenne ennek újrafelfedezésére. Még ha nem is jézusi alapon, de a minimalizmus (önkéntes egyszerűség) mint környezettudatos mozgalom már Magyarországon is sok követőre talált.

A minimalista életfelfogás a fogyasztói gondolkodás ellenében kínál alternatívát. Egy irányelv, amelyet összefoglalhatunk a sokat ismételt „a kevesebb több” mottóval is. De akár a bölcs nemet mondás elvének is nevezhetnénk. A „minimalisták” vallják, hogy a felhalmozott tárgyainknak csupán a töredékére van szükség. A felesleggel pedig lehet mit kezdeni, például rászorulókon segíteni, mindenféle különösebb erőfeszítés nélkül. Annak belátásra azonban, hogy egy-egy tárgyra valójában nincs szükségünk, némi attitűdformálásra van szükség.

A közhiedelemmel ellentétben a komfortzónánkat a tárgy- és áruözön negatívan befolyásolja. A kínálat túlingerel és újra meg újra fogyasztásra erőszakol. Ha nem vagyunk elég tudatosak, bedarál a rendszer. Hazaérve a vásárlásból meglepődve tapasztalhatjuk, hogy néhány áru csak úgy magától beugrált a kosarunkba. Dicséretes, hogy már idehaza is vannak üzletek, amelyek a pénztárhoz közel elhelyeznek egy „meggondoltam magam” dobozt – bár személyes tapasztalat híján ezt egyelőre csak „városi legendaként” említem meg.

Merj igent mondani – a lényegre

Az ember hajlamos bagatellizálni – ez mellékes, na még egyszer, csak utoljára stb. – és a felelősséget hárítani: „még nem vagyok azon a szinten, hogy…”, „még nem tartok ott…” A Patópálok azt hiszik, Isten országa nem bennük van…

Johann Baptist Metz neves német katolikus teológus sajátos felszabadításteológiát hirdetett, amelyben hangsúlyozta, hogy a nyugat-európai embernek elsősorban a mértéktelen jólététől kell megtanulnia megszabadulni. A fogyasztói magatartás gyakran fogyasztói cikké degradálja az embert magát is. Kívánságaink be nem teljesítése, azonnali ki nem elégítése az a magatartás, amely ma Krisztusra tud mutatni. Nem valamiféle aszketikus ideál hirdetésére kell itt gondolnunk. Sokkal inkább a komfortzónából való kilépés „üdvös” voltát hangsúlyozta Metz. Mindezzel a föld szegényei és kizsákmányolt népei mellett állt ki a teológus, és mutatott rá arra a zavaró körülményre és tényre, hogy az ő szegénységük és a mi gazdagságunk, az ő tehetetlenségük és a mi hatalmunk egymásra utalt.

Metz a megszokottól való eltérésre, új (fogyasztói) szokások kialakítására biztat, mely mind a belső (privát), mind pedig a társadalmi (nyilvános) szféránk alakulására hatással lehet. Metz arra biztat, merjünk megszabadulni hétköznapi jólétünktől, amely lelki értelemben vett jól-létünket nem szolgálja. Evolúció helyett revolúciót, azaz forradalmat hirdet, megfordulást, letérést erről a mostani, lelki életünket is felemésztő fogyasztói útról. Metz biblikus alapon – meglehetős kényelmetlenséget ébresztve olvasóiban – azt állítja ugyanis, hogy felelősségünk kiterjedésének mértéke korlátlan.

Jézus etikája szerint a legnagyobb bűn a másik szenvedésében való részvétel elutasítása, a felelősség nem vállalása, a szemethunyás és a képmutatás. Ha mi valóban az élet kenyerével élünk, akkor – a másik számára is érzékelhető módon – nemcsak elhiszünk dolgokat, hanem éljük is a hitünket, amely átformálja életünket, szemlélet- és életmódunkat, nemcsak a nagy eszmék, hanem a hétköznapi rutin szintjén is.

Fotó: Bulgaria Mall