Kötőszó

A napokban megjelent egy írás a Szemlélek blog-on a világ jelenleg legtöbbet hallgatott számáról, a Despacitóról. A bejegyzés arra keresi a választ, hogy a szám miért örvend ekkora népszerűségnek és a videóklip nyomán a dal milyen témát, üzenetet hordozhat. Ez egy fontos cél lehet: vizsgálni azt, hogy bizonyos kulturális tartalmak miért és miképpen rezonálnak emberek millióival. (Erről egy korábbi index-cikk itt olvasható.). A Szemléleken megjelent bejegyzés viszont ennek a szándéknak csak a felszínen tesz eleget. Inkább menteget egy dalt, aminek idealizálásában keresztényként nem jó ötlet részt venni.

Szöveg: Nagy Szabolcs

Még mielőtt bárkit magamra haragítanék, le szeretném szögezni: szerintem jó bulizós szám a Despacito. Annyira, hogy még el is gondolkodtam azon, hogy érdemes meglátogatni a Morrisons’ 2-ben tartott bulit, ahol csak ez a dal szól, mert tényleg van hangulata, ami behúz a táncparkettre. (Ahogyan ezt a három olasz srácot is, akik – miután hosszasan kifejtik, miért utálják a Despacitó-t – mégis képtelenek ellenállni a szám hangulatának.)

Bárcsak ne kizárólag arról szólna a dal, hogy hogyan használjunk szexuális vágyálmaink beteljesítőjeként egy lányt.

Lehet félrenézni, lehet mismásolni, de a Despacito a szexről szól és semmi másról. Jó, egy kicsit szól a haverságról is, ami annyiban kimerül, hogy közösen néztünk ki egy lányt, akit én majd jól megszerzek magamnak.

Akár a címét még lehetne is így magyarázni (a „despacito” jelentése: lassacskán – a szerk.), ennek a dalnak korántsem az az üzenete, hogy vegyük elő a rég elfeledett nyugalmat, mikor még jutott idő arra, hogy megpihenjünk a Puerto Ricó-i tengerparton, mert ez nincs benne. A „lassúság” tényleg csak arról szól a számban, hogy a szerelmi aktus hosszan tartson. Semmi másról. Nincsen a dalban, se a klipben egy átgondolt motívumrendszer, amely arra engedne következtetni, hogy az egyszerű pop dal képletnél - miszerint kinézem a lányt és megszerzem, kit érdekel, mit gondol ő vagy más – ez több lenne. Nem az. A dal refrénje bizonyítja ezt leginkább:

„Lassan

Szeretném, hogy lassan érezd a lélegzetem a nyakadon,

Hadd súgjak dolgokat a füledbe,

amikre akkor is emlékszel, ha nem vagy velem

[…]

Hadd lépjem át a veszélyes zónáidat, hogy síkíts, és elfelejtsd a neved.”

Egyébként a slow-life-nak tényleg fontossága van az életünkben és érdemes erre a mozgalomra odafigyelni. Mi is írtunk már róla a Kötőszón és azt sem tartom rossz dolognak, hogyha valakinek a Despacitóról és annak klipjéről ez az asszociáció jut eszébe. De ez a szám nem ad és nem is akar többet adni az egyéjszakás kalandoknál.

Mindezek ismeretében végképp nem mondhatjuk el a Despacitoról, hogy azért lett sikeres vagy azért érdemes kattintani a YouTube-n, mert hordozza a dél-amerikai katolikusság lelkiségét. Ez, még ha igaz is lenne, inkább volna letaglózó, mint vagány. A klipben valóban sokszor megjelenik Szűz Mária és a kereszt, de miért ne jelenne meg ebben a vegytiszta, már-már bántóan sztereotip, vidéki dél-amerikai környezetben? Hiszen, ha egy dolgot tud a világ Dél-Amerikáról, akkor az az, hogy alapvetően katolikus földrész, amire a klip borzasztóan és sértően rá is játszik. Az pedig talán még ártalmasabb, ha ezt a számot tényleg legitimizálni akarjuk csak amiatt, mert az emberek hallgatják, és ha a világon a legtöbben erre a klipre kattintanak manapság, akkor feltétlenül meg kell találnunk a jót és a keresztényit benne. A Szemlélek cikke itt erősen félrevezető, ugyanis inkább fókuszál a klip képi világára, mint magára a dalra, de ez még annak esetében sem tűnik helytálló érvelésnek, hiszen a folyamatos fenékrázás és a klipet is uraló erotika közepette feltűnik néhány kereszt, tengerpart vagy idősebb (férfiak) társasjátéka. Ez mit változtat az alap-üzeneten? Ha pedig a Despacito sikerességét abban látjuk, hogy az újlatin-nyelvekhez nyúl, akkor érdemes végignézni ezen a gazdag zenei palettán. Hadd említsek két példát.

Cartola, a híres brazil énekes gyönyörű és megnyugtató dala mögött egy rendkívül tragikus történet húzódik. Unokája prostituáltnak áll, hogy meglegyen a napi betevője. A dal egy hozzá írt üzenet, amelynek középpontjában nem az ítélkezés, hanem a tehetetlenség mellett megjelenő védelmező szeretet áll. Részlet a szövegből:

Figyelj oda, drágám, /

Még úgy is, hogy tudom mennyire eltökélt vagy /

Minden egyes döntéssel az életed csak egyre inkább lefelé megy /

Előbb-utóbb nem az leszel, aki igazából vagy.

A második dal mellé fontos a videóklip is. Nehéz elképzelni milyen lehet az amerikai bevándorlók élete, akik életüket kockáztatva hagyják el anyaországukat egy jobb és biztonságosabb élet reményében. Ennél csak az borzasztóbb, mennyire dehumanizálóan szól az amerikai közbeszéd ezekről az emberekről, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy az országukat bevándorlók alapították.

Haver, bátor voltam, hogy evezem ezeken a sírokon /

Ne gondold, hogy nem vettem észre ezeket a sírköveket, amik hullámokként rejtőzködnek /

Nem vagyok buta, itt egy vicces dolog, úgy is lehetsz bevándorló /

hogy nem veszélyezteteted az életed.

A Hamilton musical – melyről itt írtunk – egyik legfontosabb kérdése a bevándorlás. Amikor a musical-t kiegészítő feldolgozásalbum és az Immigrants (We Get The Job Done) szám klipje elkészült, kampányt hirdettek azért, hogy aki teheti, támogassa azokat az érdekvédelmi szervezeteket, amelyek segítik a bevándorlók életét.

Fontosnak tartom most ezt a két dalt a Despacito mellé tenni a latin zenei irodalomból, mivel ezekben nem egy eszményített világot látunk, amiben egy fiatal férfi keresi vágyának tárgyát.

Ez a két dal kereszténységünk két legfontosabb összetevőjét tartalmazza: nagypéntek tragikumát és húsvét reményét. Ha a kereszténységet akarjuk keresni a zenében akkor inkább ezt keressük, mert keresztény életünket is ennek a két eseménynek összetartozása jellemzi.

Ne pedig azt, hogy egy fiú hogy akar kielégülni egy kiszemelt lány segédletével.