A Sziget fesztiválon érhetnek jó és rossz élmények. Szerencsére mindegyikből van annyi, hogy tulajdonképpen csak rajtunk múlik, mire akarunk emlékezni. A fesztiválozó közönség rendkívül nyitott és barátságos, történelmi egyházakkal viszont egyáltalán nem találkoztuk Közép-Európa legtöbb fiatalt megmozgató fesztiválján.
Szerző: Nagy Szabolcs
Két éve a hallottam először, és talán utoljára a Blurt. Régóta vártam arra, hogy élőben láthassam a zenekart, mert kulturális ízlésem fejlődésének ezen szakaszában a britpop meghatározónak bizonyult, nem hagytam volna ki őket akkor a Szigeten. Egyedül sasszéztam be a legelső sorokba, mert egy barátom se akart eljönni velem és csak csodáltam, mennyire ügyes zenész is Damon Albarn, vagy Graham Coxon. Az egész közönség egy emberként énekelte bele a világba a Tender alatt, hogy a szeretet a leghatalmasabb érzés, ami átsegít mindenen, és mennyire elkeseredetten sóvárgunk érte. Még mindig emlékszem ahogy Damon Albarn kiszaladt, megtapogatta mindenkinek a kezét és arra buzdított, hogy öleljük meg a másikat. A koncert zárásaként a legnagyobb Blur slágernek, a Song 2-nak már egész más hangulata volt: az óriási zúzás a tömegben azzal is járt, hogy valaki fejbe dobott a szám alatt egy teli sörös dobozzal. Azt se értém, hogy üres sörös dobozokkal miért dobálózna valaki, de egy telivel? (740 forint egy doboz Dreher a Szigeten.) Szóval, végül fejfájósan, rossz élménnyel szaladtam ki talán életem egyik legszebb koncertjéről. Mégis, évekkel később ez a rossz élmény csak egy lábjegyzet. Hiszen láttam a Blurt, és ez volt a lényeg.
Fejfájás és eufória - dióhéjban ez a történet maga a Sziget és szinte semmi sem változott az évek során.
Az atmoszféra, amely a nagyszínpadnál több tízezer emberrel együtt megtapasztalható, lehengerlő. Idén fellépett gyerekkorom legnagyobb zenei ikonja, Noel Gallagher (az egykori Oasis zenekar dalszerző-gitáros-énekese), akinek talán a világ egyik legismertebb slágerét, a Wonderwall-t köszönhetjük. Bár mindenki már a Sziget idei egyik legnagyobb durranása, a soron következő SIA-koncert miatt érkezett korábban, hogy jó helyet foglaljon magának a nagyszínpadnál, ezért nem sokat törődtek az épp fellépő Noel Gallagherrel. A Wonderwallnál hihetetlen óriási változás történt a közönségben: a mellettem lévő úriemberrel végig csúnyán néztünk egymásra a koncert alatt, mivel én teli torokból énekeltem a Champagne Supernovát, vagy a Don’t Look Back in Angert, ő meg SIA miatt faarccal nézett rám és a színpadon álló példaképemre.
De ott, annál az egy számnál hirtelen, mint a legjobb barátok, ölelkezve énekeltük rekedtre a torkunkat erről a bizonyos csodafalról.
A Szigeten szinte minden a szubjektív zenei ízléstől függ. Ha olyan emberekkel akarok találkozni, akik például a skatepunk műfaját szeretik, akkor az amerikai FIDLAR zenekar koncertjére megyek, és nem a holland EDM DJ Fedde Le Grandra, vagy fordítva. Egy nagyobb fesztivált értelmetlen a saját zenei ízlésed szempontjából megítélni, mert vagy megtalálod azt, ami téged megmozgat, vagy nem. Van itt világzenei, komolyzenei, blues színpad és sok egyéb. Kiemelt helyet kapott az Európa színpad a szívemben, ahol feltörekvő európai tinédzserek mutatkoztak be kisebb-nagyobb sikerrel.
A fesztivál menedzsmentje különben évek óta arra törekszik, hogy a Sziget ne csak a headlinerek (fő fellépők) alapján legyen Európa első számú fesztiválja, hanem a hét nap alatt begyűjthető élmények miatt is. A rendezvény teljes területét magyar művészek a installációi szépítik, melyek a hajnali sétáknál a legszembetűnőbbek. Lehet pólókat, táskákat, kitűzőket készíteni vagy vászonra festeni, a munkáját aztán mindenki hazavihet szeretteinek, és akkor elmondhatja, hogy nézzétek, ilyet is lehet a Szigeten. Kevésbé mozgalmas napokon cirkuszba és színházba lehet menni. Az előadások mindegyike különleges, túlnyomó többségét csak itt a Szigeten láthatja a magyar közönség.
Az árak külföldieknek rendkívül alacsonyak: sokan még sátrat is itt, Magyarországon vesznek maguknak, majd a fesztivál végeztével otthagyják.
Az ott hagyott sátrakat matricával megjelölhetik, amit aztán a szervezők a rászorulóknak adományozhatnak, de be is lehet vinni a Sátor határok nélkül program központjaiba.
A Civil-szigeten több civil szervezet standja található, köztük is az egyik legkedvesebb a Hetednapi Adventista Egyház lelki betérője, ahol beszélgetéssel egybekötött teázást kínálnak. A magyar keresztény egyházak közül idén ők voltak az egyetlenek akik megmutatták magukat a Sziget fesztiválon. Az idei fesztiválszezonban több fesztiválon (VOLT, EFOTT) működött a KözösPont missziói sátor, ahol katolikus, református és evangélikus önkéntesek segítségével végeznek missziói szolgálatot. Működésüket a Szigeten 2011-ben megszüntették arra hivatkozva, hogy a Sziget látogatói között már alig vannak magyarok.
Még így is rendkívül fájó, hogy egyetlen történelmi egyház sem tudott – akár egyedül, akár közösen – olyan standot felmutatni az elmúlt években, amelynek a Sziget állandó helyet tudna biztosítani. A jövő egyik izgalmas kérdése lehet az, hogy egyházaink milyen formában tudnák közösen építeni a Sziget gazdag és színes környezetét.
A legötletesebb stand díját szerintem az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség nyerné el, ahol egy rabbitól 10 forintért lehetett tanácsot kérni, majd este zsidó diszkóban lehetett táncolni vele. De lehet egész nap sakkozni a Magyar Sakkszövetség jóvoltából, társasozni sportolni vagy e-sportozni a Sportszigeten, olimpiai közvetítést nézni a Budapest 2024 sátorban, vagy nosztalgiázni a kommunista éra majálisainak játékai fölött. Tulajdonképpen egy teljes hetet el lehetne tölteni úgy a Szigeten, hogy csak ezeket az off-programokat látogatja az ember.
Kardos-Horváth János így nyilatkozott a Szélrózsáról a találkozó előtt: „Itt szelíd emberekkel lehet találkozni, és ez a szelídség az, amire ma nagy szükség van.” Én nem érzem, hogy ez a Szigeten máshogy lenne. Persze óriási tömeg, és ebből adódóan olykor bábeli zavar uralkodik a hétnapos fesztivál alatt, de
a Szigetes fesztiválozóknál kedvesebb és szeretettelibb emberekkel sehol máshol nem találkoztam.
Egy keményebb koncerten pogózás közben is figyelmes mindenki. Például a Kiscsillag-koncert közben kikötődött a cipőfűzőm, és az emberek sün alakzatba álltak körülöttem, hogy nyugodtan és biztonságban tudjam bekötni a lábbelimet. Más koncerten láttam elájulni egy srácot a kimerüléstől, de legalább 5-10 ember pattant oda egy üveg vízzel, hogy hűtsék, itassák. Az utcákon többen „ingyenöleléses” táblákkal szeretgetik a másikat, vagy a nagy hőségben vízipisztolyokkal locsolják a hűsölni vágyókat. A „szigetelőké” egy más szelídség, mint amilyet az emberektől általában elvárunk, és igen, sokkal lelkesebb is. Azonban mindenképp azon munkálkodik mindenki, hogy jól érezzük magunkat, hogy mindenki egy kicsit boldogabb legyen, hogy minden egy kicsit barátságosabb legyen. Ahogyan Jézus is szeretné.
Ahogy az ének is mondja, ami egyébként ott lehetne a Sziget akármelyik színpadán: A szív többé nem gyászol, az éjszaka világos, az ösvény barátságos. (Evangélikus énekeskönyv 131,3)
Írd meg nekünk a kotoszo@lutheran.hu-ra vagy a cikk alá kommentben, szerinted hogyan lehetne minél igazabban és izgalmasabban bemutatni a kereszténységet a Sziget lakóinak?
Fotók: Sziget Festival Official - Facebook
A következő (holnapi) Hangolódóban rendhagyó módon egy Sziget-válogatással készülünk majd a vasárnapra, tartsatok velünk!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
