Apaságról, önképről, fejlődésről, változásról beszélgetett Süveges Gergő műsorvezető, író, tanár és Simon Attila evangélikus lelkész a 11. Szélrózsa-találkozón. A két négygyerekes édesapa kendőzetlen őszinteséggel mesélt a szülinapi ajándékokról, a klasszikus szerepekről és a bocsánatkérés erejéről.

Szerző: Kézdi Beáta
Az Önkép, családkép, jövőkép, avagy mi kell a teljes élethez? című beszélgetésre megtelt a Szélrózsa Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozón a táborban található hotel konferencia-terme.

Boldogság és agybaj egyszerre

Süveges Gergő tévés műsorvezető és Simon Attila evangélikus lelkész beszélgetését Laborczi Dóra, a Kötőszó blog szerkesztője moderálta. Süveges Gergő az apaság definiálásakor úgy fogalmazott:

„Olykor öröm, boldogság, büszkeség, olykor pedig nyűg, teher és agybaj. Mindig máshol van a hangsúly, de összességében mindez egy csomagban hozzátartozik az apasághoz.”  

Simon Attila pedig elmondta: támogatja, hogy az apák napja is nagy hangsúlyt kapjon és az apák szerepe hangsúlyosabb legyen a gyereknevelésben.

Arról, hogy milyen a jó apa, egyre több az információ. „Jelen lévő és a gyermekeivel jóban lévő apának kellene lenni, hagyni kell, hogy ismerjenek és meg tudjanak ismerni a utódaink bennünket” – fejtette ki a közkedvelt műsorvezető. Mindenkinek lehet tapasztalata arról, hogy mekkora fejtörést okoz apáknak, nagyapáknak személyes ajándékot venni, mert fogalmunk sincs, minek örülne igazán. Egy születésnapi vagy karácsonyi ajándékozáskor annak az apának lehet jó és személyes ajándékot adni, akit ismerünk – tette hozzá. Jó közösen nevelni a gyerekeket – ez most már lassan kezd beépülni a köztudatba, nem úgy, mint mondjuk tíz éve, amikor még alig voltak apa-könyvek és -blogok.

Nem feladás, hanem megtalálás

A családi szerepeket illetően Simon Attila úgy fogalmazott:

„Apának és anyának lenni is készenlét. Ha változás van az egyik fél életében, és be kell lépni a szerepébe, akkor fontos, hogy készen álljunk erre, ahogy az is, hogy rossz minták ellenére se adjam fel, hanem megtaláljam magam az apaszerepben.”

Többször elhangzott a tudatosság és az önismeret fontossága. Süveges Gergő elmondta: „A férj nem az igennel kezdődik, hiszen hozott batyuink vannak. Fontos, hogy milyen családban nevelkedtünk, és átlátjuk-e, valójában mire vagyunk képesek, mi az, ami csak rossz beidegződés.” Az apaság önreflexiós folyamat is – tette hozzá Simon Attila.

Tudni kell kimondani, hogy bocsánat, mert téves azt gondolni, hogy a bocsánatkérés csorbítja az apai tekintélyt, pont ellenkezőleg: növeli a megbecsülést, és a szeretetet.

Süveges Gergő és Simon Attila a Szélrózsán

Keresztény család és közösség

A beszélgetés résztvevői szerint a keresztény tradicionális családképpel kapcsolatosan jó irányú változás történt az elmúlt években: ma már ezekben a közösségekben is jobb a munkamegosztás és a kommunikáció anya és apa között és alapnak számítanak olyan dolgok is, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Simon Attila hangsúlyozta, hogy az ő esetében különösen is oda kell figyelni, mennyire hiteles lelkészként, és apaként. Nagyon fontos visszajelzés számára egykori diákjai jelenléte: az, hogy kíváncsiak voltak arra, mit mond ezen a találkozón az apaságról, azt jelzi, hogy jó úton jár. Süveges Gergő, aki feleségével katolikus családi kört vezet, kiemelte: az az idő elmúlt, mikor az egyház felvételiztette a jelentkezőket egy-egy keresztény körbe. Ma már a keresztény közösségeknek kell példát mutatni, hogy azért jöjjenek hozzánk az emberek, mert nálunk jó, mert mi szeretni fogunk, nem felvételiztetni.

A mai kornak nem tanítókra, hanem tanúkra van szüksége. Süveges Gergő keresztény közösségekre vonatkozó kulcsmondatában pedig úgy fogalmazott: „Az értékeink fontosak, de ítélkezni tilos.”

A jó gyakorlatok megosztása is nagy segítség lenne az apáknak – hangzott el a beszélgetésen. Az időbeosztás, a fontossági sorrendek felállítása nem lehetetlen, de tanulhatnánk egymástól – emelte ki az evangélikus lelkész. Zárásként pedig mindketten hozzátették. hitüknek óriási szerepe van a gyermeknevelésben, mivel ennek köszönhetően egyrészt egy másik, mélyebb, nem csupán emberi szeretetkapcsolatból is meríthetnek. Másrészt, ha nagyon elakadnak, imában kérhetnek útmutatást, segítséget, megnyugtatást – hiszen mindig jöhet olyan helyzet, amikor már nem segít a logisztika és a racionális gondolkodás.