Kötőszó

Romboló, pusztító szavak, átkozódás és szitkozódás mindenütt. Naponta olvasunk, próbálunk kezelni, szépíteni, megmagyarázni vagy elkerülni rengeteg - túl sok - gyűlölködő mondatot. Ezek olykor kiszorítják körülöttünk és belőlünk a levegőt is. Szó bennszakad, hang fennakad. És akkor szembejön ez a téma: áldás leszel. 

Szerző: Laborczi Dóra

Áldás leszek. Nem csak úgy kapom és továbbadom, nem csak úgy esetleg. Ez bizonyos, ez tudott. Nyoma lesz rajtam és kérlelhetetlenül meg fog történni. Vajon tudni fogom, hogyha már az vagyok?

Könnyű, mégsem bírom el. Megragadhatatlan, mégsem tudom kikerülni.

Áldás leszel. Ma még nem, de az egész világ visszatartott lélegzettel várja már a pillanatot. Sóvárogva várja, hogy életed könnyű legyen és akadálymentes, hogy letedd a játék-kardokat és a műanyag páncélokat, amikkel minden reggel felvértezed magad, mert így legalább belülről biztonságosnak tűnik az élet. Belülről páncél, kívülről jelmez.

Jézus utolsó gesztusa a földön, amelyet követőire és egyházára hagy, az áldás. (Lk 24,50: Ezután kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket.) A Biblikus Teológiai Szótár magyarázata szerint az áldás adomány, amely az életet és annak misztériumát érinti; és ez az adomány a szóban és annak misztériumában fejeződik ki. Az áldás éppen úgy szó, mint adomány, éppen úgy mondás, mint ahogyan valami jó. Áldani: szóba foglalni a teremtő és éltető adományt, akár mielőtt megjönne, kérés formájában, akár utána, hálaadásképpen. Az áldás kivirágzik, az áldás jólét és jól-lét. Az áldás nagylelkűség, mert Isten jóindulatát feltételezi és juttatja eszünkbe.

Az, hogy áldás leszel, több mint biztatás, de kevesebb, mint parancs. Nem unszol, hogy légy azzá, mintha csak rajtad múlna, hanem ígér. 

Áldás leszel egyszer, de már most áldott vagy.  És, ha már az vagy, még mindig lehetsz egyszerre áldott és átkozott. Áldott Istentől, de átkozott az emberektől. Ez feladat és küzdelem, és elsősorban viszonyítás kérdése. Az áldás maga viszont folyamatos, állandó és változatlan. Történik és történni fog. Tőled független, de benned teljes. 

Van ez a magyar kifejezés, kiteszem a lelkem. Ezzel a legtöbbször visszaélünk, játszmáink eszköze lesz, mert olyan helyzetekben használjuk, amikor valamilyen cselekvésünkre nem érkezik olyan reakció, amilyet elvárnánk. Aki igazából kiteszi a lelkét, az nem kérkedik vele, csak csinálja, mert a kapott adomány erre készteti.

Isten az áldásban teszi ki a lelkét. Tettei láthatóvá, nyilvánvalóvá válnak, hogy értesüljünk róla és éljünk vele. Aki kiteszi a lelkét, ezt az áldást adja tovább.

Amikor majd végre áldás leszek, egyben Isten munkatársa, a jóindulat és a nagylelkűség szolgája, a helyes szavak követe, akkor látványpáncél nélkül is elboldogulok, és segítek majd neked is lepattintatni a műanyagcsatot a látszatvértedről, hogy lélegezni tudj. Addig is keressük együtt a jó szavakat.