Kötőszó

NEMek között, Társadalmi nemek sokszínű vallási megközelítésben. A Luther Kiadó legújabb könyvének bemutatóján jártunk.

Szerző: Kőszeghy Miklós

Ahogy növekednek azok az elektronikus felültek, ahol összefuthatok bárkivel a virtuális térben (mint például itt és most), annál nagyobb hatással vannak rám a személyes találkozások. Így keveredtem el pénteken egy könyvbemutatóra, pedig el kell árulnom, hogy ez a műfaj nem tartozik a kedvenceim közé. Sem a hallgatóság tagjaként, sem szerzőként. Ráadásul azt is be kell vallanom, hogy a bemutatott könyvet nem olvastam. (Jártam már olyan könyvbemutatón, ahol a könyvet bemutató személy ugyanilyen „felkészültséggel” érkezett, de ez más kérdés.) Elvégre a nem elolvasás még nem ok arra, hogy ott se legyek.

És ugyan eltelt azóta három teljes éjszaka, de a könyvet még mindig nem olvastam el. Mégis, mintha még most is ott lennék a Mozsár utca és a Nagymező utca sarkán, a kávézó emeleti termében. S reggel óta azon gondolkodom, miért érzem így. Mivel pedig az írás számomra az egyik leghatékonyabb ventillációs technika, úgy döntöttem, leülök a klaviatúrához. Igaz, mondták is, hogy tegyem ezt, de az igazi motivációhoz ez talán nem lett volna elég.

Szóval elmentem. Tanítványok, barátok, puszi-puszi, ismerősök, ahogy ez lenni szokott. De valahogy már itt egészen más volt az egész, mint amire számítottam. Nem azt furcsállottam, hogy férfiként a törpe kisebbséghez tartozom – ezt sokkal inkább paradicsomi állapotként szoktam megélni, mintsem nyomasztó körülményként. Inkább az volt szokatlan, hogy jóformán alig ismerek valakit. Még a pódiumbeszélgetések résztvevői közt is látok egy ismeretlen arcot. Szent-Iványi Ilona vezeti a beszélgetést, könnyed és elegáns, mint mindig. Perintfalvi Rita Bécsből képviseli a katolikus oldalt, üdítő őszinteséggel. Csepregi András (hát még ő hogy érezhette magát a pulpituson egyedüli férfiként!) pedig most is eredeti és bravúros. De ki a negyedik? Kiderül hamar: Kováts Eszter, politológus. Politológus? Akkor talán ezért a sok ismeretlen?

És ezen a ponton kezdett motoszkálni valami a fejemben. Igazából fogalmam sincs róla, mi fán terem a gender mint tudományos probléma. A bemutató után persze valamivel már tájékozottabb vagyok, de azért tudom, hogy ez még messze nem a Kánaán. A bemutatót nem is a könyv miatt éltem meg számomra is meglepő intenzitással. És másnap reggelre talán már azt is tudom, hogy akkor hát mi miatt.

Egyházi könyvkiadó, egyházi egyetem, teológiai könyv, egy sor teológus, és mégis itt ez a sok idegen. Azt hiszem, nagy pillantok voltak ezek pénteken. Mintha ha angyal szállt volna, szerencsére nem Babilonba, hanem a Mozsár utca felett. Kiderült számomra az, amit Nyugat-Európában sokszor megtapasztaltam már, hogy a teológia nem a vallási gettó tudománya. Éppen ellenkezőleg: lehet híd, kapu, a dialógus kerete, és még sorolhatnám. S az Evangélikus Hittudományi Egyetemnek is lehet mondanivalója sokak számára, olyanok számára is, akik talán még a kereszténységhez sem kötődnek. Mert az egyetem se egyfajta szellemi gettóban kénytelen csak mozogni. Van releváns mondanivaló, csak meg kell fogalmazni, és ki kell lépni vele a biztonságot nyújtó falak közül. S hogy erre csak a gender téma volna képes? Kizártnak tartom! Hiszen nem voltam egyedül azzal a kínos ténnyel, hogy nem olvastam a könyvet. S azt is tudom, mások is kilépnek az egyetem falai közül.

S hogy mit remélek? Hogy leszek még ilyen bemutatókon, ahol alig ismerek valakit…