Kötőszó

Hátrányos helyzetű gyerekeknek, akik még nem láttak közelről hangszert, otthonokban élő időseknek, akiknek ezer emlékük fűződik egy-egy ismerős dallamhoz, elhagyott zsinagógák és vidéki templomok élő, vagy éppen újjászülető közösségeinek szervez ingyenes Közösségi Hetet  április 17. és 23. között a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ). A világ legnagyobb koncerttermeit megjárt zenészek evangélikus templomokban is zenélnek idén, őket kérdeztük arról, mitől más, ha templomi környezetben muzsikálnak.

Templomi koncert barokk hangszerekkel, bal oldalt hegedűn hátul Oláh Gyöngyvér, előtte Lesták-Bedő Eszter látható

Fischer Iván karmester egyik legfontosabb tanítójáról, Leonard Bernsteinről mondta: „Tőle tanultam, hogy a zene nem szakbarbárok versenyarénája. Sose felejtem el ezt a mondatát: Nagyon szeretem a zenét, de az embereket még jobban szeretem.”

A Budapesti Fesztiválzenekar ennek szellemében indította útjára két évvel ezelőtt a Közösségi Hét című programsorozatot. Azok, akik anyagi, egészségügyi, vagy földrajzi akadályokból kifolyólag nem tudják, milyen egy élő koncertélmény, a BFZ-nek köszönhetően mégis megízlelhetik a klasszikus zene örömét. Ezúttal három templomi közösség (a kecskeméti és a soltvadkerti evangélikus, valamint a komlói református)  is hallhatja a BFZ autentikus barokk hangszereken megszólaló játékát, melyek a korábbi Közösségi Hetek repertoárján lévő Bach-kantáták áriák mellett, egy motettával és egy Rosenmüller-szonátával egészülnek ki.

A Kötőszó megkérdezte a zenészeket, miért is más a templomi környezet? Miért szeretnek templomban zenélni? Magyarország leghíresebb zenekarának tagjai pedig válaszoltak:

„A templom szent hely. Lehetőség az elcsendesedésre, megtisztulásra, Istennel való találkozásra. Ehhez csodás »segédeszköz« Johann Sebastian Bach muzsikája, ez esetben kantátái, melyek az élet értelméről, hitről, szeretetről szólnak. Számomra ezek a legfontosabbak az életben. Boldog vagyok, ha ezt az üzenetet közvetíthetem, ráadásul kiváló muzsikusbarátaim társaságában.” – mondja Lesták-Bedő Eszter hegedűművész.

„Templomban muzsikálni több szempontból is különleges, hiszen a BFZ-ben programjaink jelentős részében a világ legnagyobb koncerttermeiben a klasszikus, romantikus, modern repertoárt adjuk elő modern hangszereken. A nagy szimfonikus zenekar (ez legalább 80-110 embert jelent) kb. 1500-1800 embernek játszik. A hatás fergeteges, de az előadó és a hallgató között van egy nehezen áthidalható távolság. Ezzel szemben új élmény és kihívás barokk zenét korhű hangszereken kamaraegyüttessel autentikus helyszíneken megszólaltatni. Ennek a zenének van egy semmihez nem hasonlítható atmoszférája, ráadásul a bélhúrok használata csak fokozza a hatást, nem beszélve a gyönyörű templombelsőkről és a csodálatos akusztikai viszonyokról!

A kis kamaraegyüttes mindig sokkal családiasabb, ráadásul a templomok közönsége felfogható távolságban van, tehát személyesen is kapcsolatba kerülhetünk a hallgatóval! Jó, mert a világ számos jelentős zenei központja után az ország legtávolabbi helyeire is eljuttathatjuk a zenét. Olyanokhoz, akiknek eddig nem állt módjukban a koncertjeinket meghallgatni, pedig nekik is nagy szükségük lenne rá...

Felemelő, mert a liturgikus céllal íródott művek így eredeti helyszíneken szólalhatnak meg, így a zeneszerző üzenete sokkal jobban érvényesülhet. Országszerte szebbnél szebb templomokat fedezünk fel lelkesebbnél lelkesebb hallgatósággal... Számomra nagy boldogság újabb és újabb emberekkel megosztani a zene szeretetét és remélem, hogy még sokáig sok embernek tudunk örömet szerezni muzsikánkkal!” – árulja el Oláh Gyöngyvér, hegedűművész.

Dinyés Soma

„Azért felemelő érzés számomra templomban muzsikálni, mert részese, személyes közvetítője lehetek annak a folyamatnak, amely a zene révén felemeli a hallgatóság lelkét a Teremtőhöz. Az egyházi zene a megfelelő közegben és eredeti rendeltetési idejében olyan plusz harmóniával, békével tölti meg a művek minden pillanatát, mely semmilyen más élményhez nem fogható. Ezen művek szerzői között foglal el kiemelt helyet J. S. Bach, akinek kantátáit játszva érezzük, hogy a szöveg és a zene egységével oly áthatóan tudja bennünk az isteni tanítás lényegét elmélyíteni, hogy már csak műve meghallgatása is az isteni tökéletesség élményéhez közelít. Mit mondhatnék hát akkor, ha olyan öröm ér, hogy templomban játszhatom el műveit?” – vallja Dinyés Soma csembalóművész.

„Hogy miért különleges dolog templomban zenélni? Általánosságban véve, templomban muzsikálni – szerencsére – manapság még mindig nem számít különlegességnek. Nekünk mégis az, mert ezeken a koncerteken végre olyan környezetben szólalnak meg ezek a művek, ahova eredetileg tervezték őket. Esélyt kapnak, hogy hatásuk teljes szélességében érzékelhető legyen. És éppen ezért is jó templomban muzsikálni: mert így mi is többet foghatunk fel a zene magasabb tartományaiból. Hát nem felemelő...? Ehhez persze az kell, hogy valaki elképzelje: mennyire jó gépek nélkül repülni...de minimum egy magas hegyre fölmászni, és onnan körülnézni.” – meséli Martos Attila, nagybőgőművész.

Czirók Györgyi hegedűművész szerint pedig: „Mindig különleges élmény és öröm a templomokban játszani, több okból is. Az egyik ok maga a helyszín: akármilyen távoli, kicsi templomba érkeztünk, mindig kedves fogadtatás és őszinte érdeklődés fogadott bennünket. Jó érzés olyan helyeken előadni Bach kantátáit, ahol talán ez az egyetlen lehetőségük az ottaniaknak a komolyzenével való élő találkozásra. És itt van a következő ok: maguk a darabok...Ehhez talán nem is kell semmit hozzáfűzni! A kamarazenélés lehetősége, a szinte családias hangulat pedig még hozzátesz mindehhez.”