Kötőszó

Eltörted, Uram, a hátamat verő botokat, a dübörgő csizmákat és véráztatta köpönyegeket tűz martalékává tetted, és gyermek formájában közénk jöttél. Fény vagy és szeretet, emberként társamul szegődve mutatod nekem a helyes utat, és akkor sem hagysz magamra, ha konok fejjel másfelé indulok, hanem velem tartasz a legsötétebb éjszakáimba is.

A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján. Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz. Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt! (Ézs9,1-6)

Ma nem a saját, hanem minden ember nevében szólok, mert az a fény, amely karácsonykor született, és innentől fogva lerövidíti az éjszakákat, azért jött, hogy ha lehetséges, minden ember számára világítson.

Minden ember nevében szólok most, mert sötétségben jártam és járok, de nagy világosságot látnak szemeim, emberi szó szinte nem is írhatja le, emberi logika föl nem foghatja, hogy milyen fény ragyog, és miért világítja be ezt a völgyet, ahol én és a halál lakunk. Mert elveszítettem már a szüleimet és a gyerekeimet, elragadta a halál a testvéreimet és a barátaimat, de még ellenségeimet sem kímélte, hanem magához ölelte a homály.

Én vagyok az ember, Isten teremtménye, aki a halál árnyékának völgyében lakom, és milliárdszor néztem szembe a saját halálommal is. De ma mégis örömet látnak a szemeim, és vigadok, mint aratáskor, mert új társat kaptam az elhagyott világban, és van kire támaszkodnom a magányban, van kihez suttogva szólnom a sötétben, ha tanácsra van szükségem.

Minden ember nevében mondom, hogy nagy az örömöm ma, mert bár verték korbáccsal a hátam, botokkal ütöttek, és hajtottak munkaszolgálatba, hurcoltak el értelmetlen háborúkba, vették el földjeimet és barmaimat, az én gyerekeim nem tértek vissza a harcmezőről és az én testvéreim nyakán lépdelt a vérzivataros történelem dübörgő csizmája, de ma örömöt érzek, mert végre fényt látnak szemeim, és tudom, hogy az én örökkévaló Istenem mégsem hagyott el engem, hanem megszánt engem, emberi testet öltött, és megosztja velem a terheimet.

Sohasem kell már többé egyedül barangolnom a lélek homályos szántóföldjein, mert a Csodálatos Tanácsos megmutatja, merre érdemes magot vetnem, hogy igaz, őszinte és szeretetteljes kapcsolatok szökkenjenek szárba, családom és barátaim ismét sokan legyenek, és még ellenségemért is imádkozni tudjak, az Erős Isten segít tartani a karom, ha az elfárad, mert túl sokáig kellett tartanom, hogy valakin segítsek, vagy éppen valaki segítsen rajtam.

Az Erős Isten jön velem a lélek szántóföldjére, hogy együtt elriasszuk onnan a rosszakarat és gonosz szándék varjúseregét. Az erős Isten hetvenszer hétszer is velem tart, ha újra el kell vetnem a szeretet magvait, mert ártó hatalmak kicsipkedték a földből.

Minden ember nevében mondom, hogy ma nagy örömöt látnak szemeim, mert Jézusban megmutatta az Örökkévaló Atya, hogy olyan teremtő, aki megváltó és megszentelő is egyben, sosem hagy el, nem kell félnem, hogy elveszítem, mert ő örökkévaló, és nekem is ajtót nyit az öröklétbe: nagy fényesség süt rám e nyíló ajtó mögül, és ha hinni tudok abban, amit emberi értelmemmel megérteni nem vagyok képes, ha hitem van őbenne, aki mellém állt itt a földön is, akkor át fogom lépni majd annak a fényességes ajtónak is a küszöbét, és az öröklét lesz az otthonom az Örökkévaló Atya ölelő karjai között.

Békesség Fejedelme lesz az én Istenem, de nem csak elhagyván ezt az árnyékvilágot, hanem már itt, a földön is: minden ember számára elhozza békességét, mert gyermek született nekünk, maga az Isten jött közénk, a Békesség Fejedelme, és azóta máshogyan süt a nap, sugarai télen is átmelegítenek, máshogyan fúj a szél, Istendicséretet zúg a kémények között átsüvítve, de még a kövek is énekelnek, és a sziklák is dalra fakadnak, mert itt van közöttünk a Békesség Fejedelme, aki segít nekem békében lenni a többi emberrel, és abban is előttem jár, hogy miként lehetek békében saját magammal, az év legrövidebb napja és leghosszabb éjszakája után fényt áraszt a világra, és mindenhol béke ragyog.

Minden ember nevében szólok most, amikor hódolattal és hálával mondom: eltörted, Uram, a hátamat verő botokat, a dübörgő csizmákat és véráztatta köpönyegeket tűz martalékává tetted, és gyermek formájában közénk jöttél, fény vagy és szeretet, igazság és uralom, és a te igazságod az a részvét, ahol Istenként meghagysz engem, embert a szabadságomban, de

emberként társamul szegődve mutatod nekem a helyes utat, és akkor sem hagysz magamra, ha konok fejjel másfelé indulok, hanem velem tartasz a legsötétebb éjszakáimba is.

Minden ember nevében szólok most, amikor azt mondom, a te igéd, Uram, igazság, és az szentel meg bennünket, és ez az ige most, karácsonykor testté lett. A mindenható Isten féltő szeretete vitte véghez ezt. 

Szöveg: LV | Fotó: innen.