Kötőszó

„Csodálatos nyarunk volt, úgy látszik, most fizetünk meg érte” – mondja az autókölcsönzős lány a keflaviki reptéren, miután négy és fél óra repülést követően, a szakadó esőben és süvítő szélben odaadja a kocsi kulcsát. Nem baj, nem érdekel, mert Izlandon vagyok, csaknem 4000 kilométerre Magyarországtól, és egy régi álmom vált valóra.

Szerző és fotók: Kézdi Beáta
A repülőtérről kietlen tájon át vezet az út a fővárosba, de nekem ez is tetszik. Sosem láttam ehhez hasonlót. Aki ide érkezik, jó, ha hozzászokik, hogy itt a tektonikus mozgások, lávakitörések alkotta szigeten sokszor holdbéli a táj. Fekete, lávafolyamok által letarolt, vagy mohás bazaltkövekkel díszített út vezet szinte mindenfelé, vagy a háttérben, vagy olykor  közvetlen az út mellett magasodó hegyekkel. Izland tele van csodálatos látnivalókkal, csak ügyesen elrejtették őket, meg kell értük küzdeni. Bizonyára itt található az egy országra jutó legtöbb vízesés, mert egészen kicsiket is látni úton-útfélen (Seljalandsfoss), a hegyekből csörgedezve, de vannak hatalmas, tekintélyt parancsoló vízfolyamok is (Gullfoss). A látogató szabadon válogathat, de arra számítani kell, hogy a legismertebb helyeken turisták hadával találkozunk. Persze, nem annyi emberrel mint Rómában vagy Párizsban, de pár nyugodt kanyon és fjordtúra után egészen arcul csap a felismerés, nem egyedül vagyok a szigetországban, hanem sok ezer más érdeklődővel együtt.

A 102 ezer négyzetkilométeres országban a népsűrűség 3 fő/km², tehát finoman szólva sincs tömeg. Az országot körbeölelő autóúton van, hogy percek telnek el szembe jövő autóforgalom nélkül.

Egyszerűen szinte felfoghatatlan élmény a tömött 4-es 6-os villamoson való tolongások után.  Senki nem kapkod, nem siet. Miután nincs autópálya csak autóút, az átlagsebesség 90km/h, így nem lehet repesztve végigautózni az országon. Nem is baj, mert legalább lehet nézelődni.

A kapkodáson kívül kosz sincs. Izland, a tisztaság országa, a túraútvonalaktól egészen a mosdókig – egy fővárosban élő ember számára minden szokatlanul rendezett. Talán ha két eldobott zsebkendőt láttam egész út alatt. Jó volt látni, hogy van még ilyen hely a Földön! A másik nagy öröm, hogy a csapból tiszta gleccservíz jön, tehát bárhol nyugodtan megtölthetünk egy palackot, nem kell a boltba rohangálni ásványvízért.

Az egyik legmeghatározóbb élmény – az apró örömök mellett – Jökulsárlón látványa. Európa legnagyobb összefüggő jégmezőjének (Vatnajökull) szélén található ez a gleccsertó. Szerencsére, délután 16 óra körül már nem voltak japán és amerikai turistákat (ők vannak itt ugyanis a legtöbben) szállító buszok a környéken, így a földön túli csendben egy a jégpáncélból leszakadó tömb morajlása még izgalmasabban hatott. Persze tucatszor láttam már hasonlót a Spektrumon vagy a National Geographic csatornáján, de élőben, abban a csendben egy ilyen moraj, leírhatatlan élmény.

Az izlandi emberek kedvesek, ha mosolygunk, mosolygósak, természetesnek veszik, hogy a legtöbben angolul szólnak hozzájuk, de ha őszinte vagyok, el lehet tölteni úgy napokat túrázással/autózással, elegendő élelemmel felpakolva, hogy nem találkozik izlandiakkal az ember. (A benzinkutak ugyanis kártyásak, ha jó előre bevásároltunk, és olyan helyeken túrázunk, akkor csak turistákkal, vagy velük sem nagyon találkozunk.) A viking és kelta hagyomány éltetése itt nem üres frázis, még az útjelző táblákon is egy viking jelkép mutatja a látványosságok helyét. Ugyan a helyi emberek nagy része már nem hisz a manókban, mégis bájos szokás a házak elé épített manóházikó is, melyben az „arra járó” manó megpihenhet.

Az izlandi lakosok kilencvenhárom százaléka evangélikus, két százaléka római katolikus, a maradék öt százalék pedig egyéb felekezetekhez tartozik. Érdemes tudni, hogy a világ egyik legkülönlegesebb evangélikus temploma a fővárosban, Reykjavikban található. (Itt már írtunk róla). A Hallgrímskirkja a toronykilátójának köszönhetően is közkedvelt turistalátványosság, népszerűsége – evangélikus mércével mérve – talán a Berlini Dómmal ér fel. Orgonazenés istentiszteletet vasárnap 11 órakor tartanak, de szerdánként van „csendes”, orgona nélküli alkalom is.

A puritán külső, egyszerű belsőt is takar, nincs oltárkép csak oltár, szószék és keresztelő kút, azonban frappáns ötlet, hogy a tekintélyt parancsoló orgona felé lehet fordítani a padokat, mert puha háttámlájuk mozdítható, így a koncertek alkalmával nem az oltár felé, hanem a bejárat feletti orgona felé nézhetnek az érdeklődők.

Az izlandiak nem csak külsejükben különlegesek (szőke és vörös haj, férfiaknál nagy szakáll), de neveikben is, ugyanis náluk nincs családnév. Az ember neve a személynévből és az apai (vagy anyai) névből áll, amelyek közül a személynév a fontosabb, eszerint állítják ábécé-sorrendbe a neveket a telefonkönyvben is. Az apai, illetve anyai név úgy jön létre, hogy az apa, anya keresztnevét birtokos esetbe teszik (ez hímnemben, férfineveknél az -s rag hozzátételét jelenti, nőnemben a ragozás változatosabb), és ehhez az alakhoz hozzáteszik a dóttir (lány), vagy a son (fiú) toldalékot. Ha tehát egy képzeletbeli Ólafur Grímssonnak, ill. Magda Alfreðsdóttirnak Jón nevű fia születik, akkor vagy Jón Ólafsson, vagy Jón Mögduson lesz a neve, míg ugyanezen pár Helga nevű lánya a Helga Ólafsdóttir, ill. Helga Mögdudóttir nevet fogja kapni – írja a wikipédia.  (Ajánlom mindenkinek ez alapján a saját nevének izlandi verzióját is leírni, igazán jó szórakozás.) Ma már, ha egy külföldi megkapja az állampolgárságot, megtarthatja a nevét, de az is érdekes, hogy az izlandi nők soha nem vették és ma sem veszik fel férjük nevét a házasságkötés után.

Tanulságként talán annyit írnék, hogy aki nem szereti a csendet és a természetet, ne menjen Izlandra, mert itt a csodálatos gleccsereken, gejzíreken, hegyeken és vízeséseken kívül nem sok minden mást talál az ember. Akinek ez nem elég, annak nem való ez az ország. Izlandhoz kíváncsiság, természetszeretet, kalandvágy és a természettel, a csodával való találkozás vágya kell, és – nem lehetek álszent – pénz is, mert Izland gyönyörű, de nem olcsó. Fapados-repülős, szendvicspakolós, youth hosteles megoldással is nagyon nehéz olcsó utat összehozni, de megéri, mert nagyon szerethető, tiszta ország.

És aki még nem kapott eddig kedvet egy izlandi utazáshoz, annak csak annyit ajánlok, hogy nézze meg ezt a döbbenetes videót, ahol több ezer izlandi, viking szokás szerint köszönti a futball Eb-ről megérkező nemzeti tizenegyet.