„Üljön fel, és mondja meg, hányat mutat az óra!” – szólt a zöld ruhás, zöld sapkás, maszkos orvos, a műtő egy távolabbi falára mutatva. Előre mosolygott, mert tudta, hogy mi következik. Néhány perccel korábban ugyanis szintén meregettem a szemem arrafelé, mert akkor is erre kért, de egy homályos pacnin kívül nem láttam mást. Most pedig élesen, tisztán mindent. A másodpercmutató ugrásait is. A műtőberendezés összes apró részletét. A szekrényben ...