Kötőszó

„Nem a betlehemi műanyag fényfüzérektől vagy gagyi díszektől, esetleg olcsó tucatgyertyák tömegétől válik majd lelkünkben ünnepé az ünnep(...) Betlehemmel vagy Betlehem nélkül fel kell fognunk, hogy a karácsonyt nem mi, emberek tartjuk meg, hanem a karácsonyban érkező isteni szeretet tart meg minket.” – vallja Homoki Pál esperes karácsonyi írásában.

Még novemberben érkezett a hír, hogy a Jeruzsálemtől alig tíz kilométerre található Betlehem városának önkormányzata kijelentette, idén nem öltözik ünnepi fénybe a város, és egyéb külső jegyeiben sem fogják megjeleníteni a karácsonyt. Erre a település modern kori történetében még a koronavírus-járvány közepette sem volt példa. A világjárvány után pedig tavaly újra százhúszezer zarándok érkezett, hogy az eredeti helyszínén ünnepelje meg Jézus születését. Betlehem ebből él. Ciszjordánia szegény, a turizmus szinte az egyetlen bevétel, karácsony a főszezon, mégis lemondanak róla. Úgy hírlik, nem lesz karácsonyi vásár, nem lesznek fények, nem lesz ünnepi hangulat.

Gyász van. A Szentföldön zsidók és palesztinok újra egymás vérét ontják. A palesztin hátterű városvezetés pedig úgy döntött, „a mártírok tisztelete és a gázai népükkel való szolidaritás jegyében” nem hajlandó ünnepelni. Istentiszteletek lesznek, de városi ünneplés nem. Vannak, akik ezt tiszteletben tartják, és vannak, akik fanyalognak vagy felháborodnak. Mert Betlehem, a Szent Születés temploma, a néhai barlangistálló márványpadozatán található ezüstcsillag millió és millió ott járt zarándoknak és a világ kereszténységének egyet jelent a karácsonnyal. Ott, azon a helyen állt a jászol, és sírt fel a kis Jézus, mielőtt Mária mellkasára fektették, majd bebugyolálták, és elkezdtek a színe elé járulni a bölcsek és a pásztorok. Van-e valaki, aki ne hallotta, vagy ne énekelte volna valaha, hogy jászolban a szalmán, a betlehemi éjben született meg a világ megváltója? Betlehem a miénk is, sőt főleg a miénk, a világ milliárdnyi kereszténye közül nincs ember, aki ne érezné magáénak. 

Karácsonyt, Jézus születését, a világosságnak a sötétségbe érkezését azonban nem lehet birtokolni, és nem lehet kisajátítani. A karácsonyi csoda pontosan arról szól, hogy a világ megváltója Jézus, egyetemes módon megérkezik minden emberhez, szerte a világba. A választottak többé már nem választottak, mert az isteni szeretet ettől az éjszakától kezdve már mindenkié. 

Nem a betlehemi műanyag fényfüzérektől vagy gagyi díszektől, esetleg olcsó tucatgyertyák tömegétől válik majd lelkünkben ünnepé az ünnep. Az elmúlt kétezer évben karácsonyozott már az emberiség a lövészárkokban vagy pincék és óvóhelyek mélyén. Ültük az ünnepet ínségben, magányban, méltatlanul, elveszetten vagy éppen a klasszikus polgári enteriőr közepette; meleg szobában, szép karácsonyfa alatt, gyermekénekkel, teli hassal, nagy családdal, kacagva és muzsikálva. Volt, hogy rákészültünk, volt, hogy beleestünk, volt, hogy nagyon vártuk, volt, hogy rádöbbentünk, hogy már véget is ért.

Betlehemmel vagy Betlehem nélkül fel kell fognunk, hogy a karácsonyt nem mi, emberek tartjuk meg, hanem a karácsonyban érkező isteni szeretet tart meg minket. Ennek az isteni szeretetnek a kézzelfogható megnyilvánulását ünnepeljük Jézus érkezésével a szent éjben. Teljességgel érdektelen kérdés ezért, hogy Betlehem városa vajon ki lesz-e világítva, avagy sem. Az a kérdés, hogy tudunk-e örülni, időtől, tértől, körülményektől függetlenül, hogy szeret minket az Isten.

Karácsonykor kinyílik egy ablak, és a földön küzdő ember egy kis időre bepillantást nyer a mennybe. Kinyílik egy ablak menny és föld között, és megcsap minket a szeretet illata, amely ezen a napon a nyitott ablakon keresztül a mi emberi világunkban is érezhetővé válik. Jézus hozza el ezt a szeretetet. Az a Jézus, aki nem királyi palotába, nem bíborba és nem bársonyba született; az a Jézus, aki gyógyításai, csodái után számtalan alkalommal elmondta az őt követőknek, hogy ne híreszteljék, mi történt velük.

Sajnálkoznunk kellene, hogy nem lesz elég díszes, elég fényes idén a Szentföldön az ünnep? Aligha. Sokkal inkább lehetünk szomorúak, mert emberik ölik egymást, és a béke rendszeresen illékonnyá lesz. Az Isten kinyitja minden évben az ablakot menny és föld között, de az ember rendre teljes erejéből bevágja. Legyen az idei karácsony a békességért munkálkodás karácsonya. Kezdve magunkon, családjainkon, gyülekezeteinken, hazánkon, népek és nemzetek között. Teljes erőnkkel tartsuk nyitva az ablakot, hogy a mennyből alászálló krisztusi szeretet édes illata minél inkább betöltse a világot!

Áldott ünnepet mindenkinek!