Kötőszó

Kicsit becsapós a cím, mert nem tavaszi diéta-, fitnesz-, wellness-, beautytémában fogalmazódott ez a bejegyzés. Azok az „életmódtanácsok”, amelyeket most szeretnék továbbadni, a 19. századból valók. Az is tény, hogy nem kötődnek évszakhoz, ezért akár most azonnal el lehet kezdeni, csak szellemileg kell cselekvő üzemmódba helyeznünk magunkat. Testünk a lelkünk lakóhelye; fontos, hogy gondozzuk, törődjünk vele, igyekezzünk megőrizni egészségünket, próbáljuk ellensúlyozni az idő múlását. Tavasszal ez a megújulási vágy nagyon erős, szóval érdemes megragadni a lendületet! 

Szöveg: Stifner-Kőháti Dorottya ǀ Fotó: Pexels.com

Talán az olvasó is találkozott már ezzel az idézettel: „Ha fiatalok akarunk maradni, mindennap olvassunk el egy költeményt, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt, és amennyiben lehetséges, tegyünk valami jót. Az ember legfőbb érdeme éppen az, hogy amennyiben teheti, felülkerekedik a külső körülményeken, és minél kisebb befolyást enged azoknak.” Szerzője Johann Wolfgang von Goethe.

A világirodalom egyik legnagyobb költőjének tanácsát érdemes megfogadnunk! Annál is inkább, mert az utóbbi években lelki békénk, lelki épségünk is nagy veszélybe került a világ történései – a külső körülmények váratlan, létünket fenyegető fordulatai – miatt. Ahogy minden korban volt hasonló: a 18. század Európája is szenvedett a himlővírus okozta járványtól, olvasom: évente átlagosan négyszázezer ember halt meg, de a francia forradalom és a napóleoni háborúk is Goethe életének idejére estek. A költő tehát átélhette, amit mi: hogy szinte lehetetlen elszigetelni magunkat mindattól, ami körülvesz, ami meghatározza mindennapjainkat, kihúzza a biztos talajt lábunk alól. Marad tehát az, hogy tudva, követve, ami zajlik kívül, a szokottnál is sokkal nagyobb figyelmet szentelünk annak, hogy mi történik belül. Így kell dolgoznunk azon, hogy fiatalok maradhassunk lélekben. Vegyük szépen sorba egy-egy példával mindegyiket.

A költemény

Menjetek, és hirdessétek!
Lackfi Jánost nem kell bemutatni. Műfajt teremtett immáron két kötetbe rendezett #jóéjtpuszis Facebook-posztjaival. Tartja bennünk a lelket, amikor nagyon nehéz az élet. És mostanában az. Őrlődünk, aggódunk, nem értjük, mi végre van mindez. Őt olvasva jobb az ember közérzete, segít eligazodni; elmondja, ő hol találja a válaszokat, és honnan, kiből meríti az erőt. Tudja, hogyan lehet a hitről, Istenről, Jézusról mai nyelven beszélni. Eredetin, tisztán, belesimulva Isten tenyerébe. Tavaly nyáron születtek ezek az alábbi sorai, és az a jó hír, hogy az idei tavasz, 2023 ragyogó tavasza is ingyen van! Benne a napfény, az illatok, a madárdal, az enyhülő reggelek és a későig tartó világosság meg a Tóth Árpád sétány rózsaszín cseresznyefavirág-sora, ez is mind ingyen van. 

Menjetek, és hirdessétek,
hogy közel van a mennyek országa.
Menjetek, és hirdessétek,
hogy a levendulaillat ingyen van,
a nyári hőségben verejtékezés
és a patakba mártott arc ingyen van,
hogy a fűbe heveredésért,
repdeső bogarak művészi koreográfiájáért,
repdeső madarak művészi koreográfiájáért
semmit nem kell fizetni,
hogy a sodródó felhők filmje
és a csillagok éjszakai mámora
ellentételezés nélkül letölthető
az égboltról, nem kell megadni
a kártyaszámunkat,
mert végtelen az egyenlegünk.
Sőt, maga a Végtelen az egyenlegünk.
Menjetek, és hirdessétek,
hogy létezni ingyenes,
a szívdobogás kezelési költségét
és a lélegzés kamatlábait eltörölték,
továbbá az egész utca,
a legdrágább autók, a legszebb házak,
a leggyönyörűbb nők és férfiak,
a legflancosabb koktélok is
díjmentesen bámulhatók,
persze lehetőleg a jóízlés határain belül.
Menjetek, és hirdessétek,
hogy a képzeletre kivetett adókat
folyó hó elsejei hatállyal visszavonták,
bárki szabadon elképzelhet luxusnyaralást,
járhat a legszebb ruhákban,
használhatja a legszebb sminket,
megnyerheti az X-faktort és a világbajnokságot,
no meg az Oscar-díjat és az összes Grammyt,
ha még felférnek a rakomány tetejébe.
És zöldmezős beruházás keretében
előadhatjuk a szénaboglyának és a katicabogaraknak,
a teheneknek és kóbor kutyáknak
összes műveinket és dalainkat,
a naplemente pedig olyan vizuált rittyent
a soha nem rögzített videókliphez,
hogy tapasztalt filmeseknek is leesne az álla.
Menjetek, és hirdessétek,
hogy ha a nyakatokban lógó
kicsi kulccsal megnyitjátok belsőtök ajtaját,
akkor bejön a Teremtő Isten,
akiről sokan azt gondolják, nem ver bottal,
csak vascsővel még jégcsákánnyal,
pedig szelíd, mint a gerle,
a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.
Kockázatok és mellékhatások nélkül
nagyon bejön nekem Isten,
elönt, békét ad és teljességet,
ahogy csak ő tudja adni, a világ sosem.
Mert ha a világ békét vagy valami nagy tutit ad,
azután mindig jön valami más,
amiről lehet jó is meg rossz is.
Viszont, ha Isten teljessége bejön,
utána nem jön semmi bizonytalan,
mert ott is, abban is ő van.  (#joejtpuszi 2022. július 6.)

A zene

„Lelkek sebére hófehér tépést...”
„...tenni az Isten felé pár lépést” – böjti lépegetéseinkhez a több mint negyedszázada pályán lévő Misztrált ajánlom. Friss hír: március 15-én kiemelkedő zenei előadóművészi tevékenységük elismeréseként Liszt Ferenc-díjban részesültek az együttes tagjai: Heigl László, Heinczinger Miklós, Tóbisz Tinelli Tamás, Török Máté és Pusztai Gábor.

A misztrál erős, hideg északnyugati szél. A böjti szelek is gyakran ilyenek: erősek és hidegek. De már hozzák a reményt, a változást, a jó ígéretét. Addig is kitisztítanak, felráznak. Összébb húzzuk ugyan tőle a kabátunkat, meggyorsítjuk a lépteinket, de már nem rontja el a kedvünket, hogy csíp. Lelket életre keltő fuvallatként egy régi kedvencet, Kárpáti Tibor megzenésített versét hoztam, a dalt író Heinczinger Miklós szólóénekével nem lehet elégszer meghallgatni. Így lehet vele az a több mint 497 ezer ember is, aki csak az elmúlt tíz évben az alábbi felvételt nézte-hallgatta. 2023-ban új értelmet nyernek egyes mondatai. „Játékot, harcot / S a végén békét.” Igen, kérjük, adja meg az Isten: a végén békét.

A festmény

Aranyfüstpor a rajzasztalon
„Művészet nélkül nem érdemes élni” – ezt a palóc táj megörökítője (sajnos már hazatért kortársunk), Lengyel Péter festőművész, grafikus, művésztanár mondta. Kétszáz méterre lakott az Ipolytól, a folyópart volt számára a béke, a megnyugvás, a Teremtő tenyerébe belesimulás, a harmónia egyik helye. Az evangélikus művész, akinek az Isten csodálatra méltó talentumot és szelíd, alázatos szívet adott, hitéről tett tanúságot, amikor alkotott. Akár tájat, embert, akár bibliai történetet festett, rajzolt, az élet szent és nagy titkaihoz vitt közelebb. Kétszáz méterre vagy még közelebb talán nekünk is van egy „Ipolyunk”. Húsvétra készülve ezt a füstarany festékkel készített feszületet választottam. Mit mondanánk Jézusnak, ha ott állhatnánk a keresztje alatt, s felnéznénk rá?

***

+1

Valami jó

Törekedjünk mindig jót tenni egymással és mindenkivel, írja Pál apostol a thesszalonikaiaknak. Aki jót cselekszik valakivel, jobban fogja érezni magát. Boldogsággal tölti el, ha ad, mert magát is gazdagabbnak fogja érezni. Ezt az érzést mindannyian ismerhetjük. Amennyiben lehetséges – tanácsolja Goethe, és ebben el van rejtve egy feladvány: a „lehetséges-e?” kérdésre adandó válaszunk. Lehetséges ma valakivel valami jót tennünk? Bontson szárnyat kreativitásunk!