Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Ki irányítja Tónit?

A koronavírus-járvány, a „maradj otthon” időszak alatt és következtében a legtöbb kisgyermekes háztartásban kissé elszabadult a tévénézés, illetve az okoseszközök használata. És itt nem az online oktatásra gondolunk. A szülők – bár a szemfülesek (és tehetősek) igazán értékes képernyőre költöző tartalmakkal is szórakoztathatták csemetéiket –, valljuk be, gyakran örültek, ha a munkaidő felére ráfoghatták, hogy dolgoztak. Ahogy az élet visszatért a rendes kerékvágásba, a tudatosabb szülők nyesegetni igyekeznek ezeket a vadhajtásokat is…

Szerző: Kinyik Anita
img_20230213_121801.jpg

A mi mozgóképes történetünkben a kommersz és egyedi tartalmak érdekes egyveleget alkotnak. Tévé-előfizetésünk nincs, a Netflixet csak hallomásból ismerjük, van viszont egy nagy képernyőnk, amelyet még naiv tervezős időszakunkban magunknak szántunk filmnézésre. Aztán jöttek a gyerekek, na meg a helyzetek… Rigorózus mozgókép-ellenességem már kisgyermekes létünk harmadik évében alábbhagyott, mostanra – aggodalom és bűntudat helyett – funkcionálisan tekintek az élményt készen kínáló, vibráló valóságra.

Még mindig bónusz és nem alapdarab idehaza, de kétségkívül sokszor a szükség hozzá hajt – kiváltképp a téli időszakban. Ennek eredője egyrészt nyilván a gyönge, a terhek alatt meggörnyedő, nagycsaládos mintával nem rendelkező szülői mivoltunk, másrészt a földtől eltávolodott kényelmes városi fajtánk, harmadrészt pedig, ugye, az új generáció, a már intézményesített korú, vagyis társadalmi interakciókban létező gyermekeink folyton szórakozni vágyó, túlingerelt valósága.

A mesenézés egyedi arculatát az adja, hogy férjem egy igen tarka meseválogatást készített gyermekkorunk (nem teljesen egy korszakra eső) emblematikus rajzfilmjeiből. Rég elfeledett csehszlovák figurák elevenednek meg, a kétbalkezesek, Pat és Mat szerelnek (rendre kisebb katasztrófákat előidézve), Moha és Páfrány, Lolka és Bolka, na meg a kis Krtek újabb kalandokba keverednek… Az eredetiség mellett hívószó a humor és a tanulás is. Az Egyszer volt a Föld/az ember/a világűr sorozat például gazdag ismeretterjesztő tartalma miatt védhető, a kétségkívül didaktikus mondanivalókban erős Barbapapa kevésbé, de pechemre az lett a legkisebb kedvence.

Lassan hároméves kisfiunk a Barba-mesét az amorf alak nevének skandálása mellett „Távijá Tóni”, vagyis a távirányító megnevezésével és (ha épp nem magaslati helyén trónol) felkutatásával jelzi. (A gyermeki nyelvfejlődés egy szakaszában gyakran előfordul a szótagcsere jelensége. Esetünkben a távirányító utolsó két szótagja – nyí-tó – cserélődik, az ny-ből pedig n lesz: tó-ni. Így fedeztük fel családunk legújabb tagját, a meséket képernyőre varázsoló Távijá Tónit.) Tónit bár csak szülői engedéllyel lehet használni, mégis könnyen illetéktelen kezekbe kerül. Ha már személy, hamar világossá vált számunkra: dolgunk van vele. Tónival – a családi béke és persze tekintélyünk fenntartása érdekében – érdemes jóban lennünk. Tóni alkalmazkodó, és bízunk benne, a mi emberünk.

Tóni karaktert kölcsönöz, arc(ulat)ot ad egy bizonyos mennyiség fölött korántsem az egészséges fejlődést szolgáló tevékenységnek, de – és itt a lényeg – nem riogat, szülői félelmeinket, esetleges önbizalomhiányunkat mélyítve, sokkal inkább segít az odafordulásban, a szembenézésben, a kompetens szülőség élésében és az ebből a pozícióból nagyobb eséllyel mindenki számára elfogadható szabályok megalkotásában. Tónival könnyebb, Tóni a fantáziánknak is teret enged.

A titok a viszonyulásban lehet. Ha már kimondod aggodalmad, megszólítod félelmed, emberarcúbbá válik. Ha már szembe mersz nézni azzal, hogy néhány év alatt (külső tényezők miatt is) hogyan alakult a mozgóképnéző tendencia otthonodban, nagyobb esélyed lesz ezt a tendenciát módosítani, finomhangolni.

Tóni segít tudatosítani hétköznapi instant megoldásainkat, segít elgondolkodni a mélyebb mozgatókon, a rendre elénk perdülő csúszós banánhéjakon, és segít még okosabban – reményeink szerint minél kevesebb okoseszköz használatával – berendezni életünket.

Aki a legszélesebb vásznon nézi hétköznapi vergődéseinket, az azzal, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a „házimozirendszereket” és okoseszközöket, azt is kifejezte, hogy a felelősségteljes használatukhoz is elég okosnak tart bennünket. Bár Tóni mindig kézre áll, és a virtuális után nem megy gombnyomásra a való világhoz való megtérés, dönthetünk a kikapcsolás mellett. De – megélve szabadságunkat – a bekapcsolás mellett is. Csak legyünk tudatában, mikor, mennyit, miért. Mert nem mi vagyunk Tóniért, hanem Tóni van értünk.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr7218049426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet_tr.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása