Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Az indulatlavina sodrásában: emberi végzet, isteni kiút

Indulatlavina temeti maga alá az embereket. Azokat az embereket, akiknek egy jelentős részében nem is tudatosul, hogy nemcsak elszenvedői, hanem táplálói is ennek a pusztító társadalmi katasztrófának. Merthogy meggyőződésem szerint ebbe az irányba tartunk, ha ugyan már nem vagyunk benne nyakig.

Szerző: Balczó Mátyás
klara-kulikova-zwepq7bmmzo-unsplash.jpg

Persze jó lenne mindig valami magasztosról, valami fennköltről írni, megfogalmazni valami szépen, kedvesen, örök érvényűen keresztyénit. És igen, van is ennek létjogosultsága, mert látunk annyi bajt az ember világában, hogy néha megengedhetjük, sőt meg kell engednünk magunknak a lélek erősítésére fókuszáló, szinte csak csupa szépről szóló tartalmakat, de ezeknek kizárólag akkor marad súlyuk, reménység szerint pozitív hatással bíró erejük az olvasóra, ha idehozzuk a papírra azt is, amitől nem lesz jobb a kedvünk. Legalábbis a diagnózis felállításától biztosan nem.

Ha nincs a koronavírus-járvány, 2020 májusában öt napot töltöttem volna Észak-Macedóniában, a Balkán Jeruzsálemének is nevezett Ohridban. Amikor hónapokkal azelőtt megvettem a repülőjegyet, lefoglaltam a szállást, az motivált, hogy néhány napra elvonuljak egy olyan helyre, amely a természeti adottságaiban vonzó, spiritualitásában erős. Ohrid és a városról elnevezett tó környéke ilyen; térítőútjai során Pál apostol is megfordult itt, és ennek hagyománya olyan erősen él a környéken, hogy a város repülőtere is az ő nevét viseli.

Ez az utazós elvonulás akkor nem jött össze, de megkaptam helyette a belső elvonulás lehetőségét, ami abban nyilvánult meg, hogy két hónapig nem kapcsoltam be a tévét, nem kerestem rá hírekre az interneten. Szándékos tájékozatlanságnak ezt akkor lehetne nevezni, ha a tájékoztatás a tájékoztatásról szólna, nem pedig nemes eszmék mázával leöntött ócska gyűlöletkeltésről, illetve az erre adott reakciókról, ami persze nem csak hazai specialitás. Az egész világot sújtja a szándékos dezinformáció, a nyakló nélküli álhírgyártás okozta tébolyító médiazaj, amely megbetegíti a társadalmat. Emberek a saját igazságukat automatikusan a megkérdőjelezhetetlen igazsággal azonosítva, nem véleményt nyilvánítva, hanem kinyilatkoztatva, a másikat szóhoz jutni sem engedve, a mondandóját teljesen figyelmen kívül hagyva engednek utat indulataiknak az interneten és a fizikai valóságban egyaránt.

Ahogy ezen gondolkodtam, eszembe jutott egy húsz évvel ezelőtti borzalmas élményem. Ismerőshöz mentünk vendégségbe. Rajtunk kívül voltak ott mások is, akik borzasztóan hitvány boroktól borzasztóan be voltak rúgva. Nem beszéltek, kizárólag üvöltöttek, egymást lehetőleg túlkiabálva, a másikra egyáltalán nem figyelve. Ez a szürreális lidércnyomás akkor a pokol hangulatából adott nekem ízelítőt.

A rossz, cukorral felütött bor olyan, mint a gyűlöletkeltésre használt hamis hírforrás, a zavaros italtól üvöltöző ember pedig hasonlatos azokhoz, akik kritika és gondolkodás nélkül kiabálják vissza másokra a hazugságokat, a gyalázkodásokat. Ez a téboly képes elvenni az emberek józan eszét, a legrosszabbat kihozni belőlük, a sajátjuk mellett megkeseríti a környezetük, még a szeretteik életét is.

Két évvel ezelőtt a józan ész megőrzése, a szellemem fejlődése, a lelki és fizikai egészségem érdekében döntöttem úgy, hogy a járványos, „maradj otthon!” időszakban az elmémet is karanténba zárom a téboly elől. A fizikai helyett belső utazáson vettem részt, amely életem egyik legkülönlegesebb időszakát adta. Könyveket olvastam, nagyokat sétáltam, zenét hallgattam, gondolkodtam, imádkoztam. A zavaró zajok elmaradtak mögöttem, így meghallhattam, megláthattam, hogy mi az, ami igazán fontos.

Akkor, ebben a tudatosan lelassított, lenyugtatott életvitelben kezdtem igazán érezni és érteni az életem. Azt, hogy a hitre jutás nem lehet „csupán” az Istennel való kapcsolat személyes öröme, hanem ez egy szerződés is, amely mindenkit a maga kegyelmi ajándéka szerint arra a szolgálatra hív, amelynek az alapja a pusztító indulat ellenszere: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből, és szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Lk 10,27) 

Borítókép: Unsplash.com

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr2517901389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet_t_9.png

 

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása