Kötőszó

Gyereknap. Kinek mi jut róla eszébe? Majális, trambulin, ugrálóvár, vattacukor. Egy szép nyári nap, amikor jól érezzük magunkat együtt. Csupa olyan szórakozás, amelyet az én gyerekeim már ismernek. Valamiért mégis gombóc van a torkomban. Nem tudok a gyereknapra rózsaszín ködfelhős, gyerekkacagással teli pillanatként tekinteni. Arra gondolok, hogy míg az én gyerekeimnek ez a felhőtlen öröm természetes, addig más gyerekeknek mindez elérhetetlen álom marad. Milyen gyereknap az, amelyik nem minden gyereknek hozza el a várva várt gondtalan szórakozást, mert míg az egyiknek a legnagyobb problémája az, hogy kaphat-e vattacukrot, a másiknak a sorsa vérrel és könnyel van megírva?

Szerző: Kovács Barbara

Erik Ravelo kubai művésznek Az érinthetetlenek című – a gyermekek veszélyeztetettségét középpontba állító kampány részeként született – fotósorozatán olyan gyerekeket látunk, akiket a felnőttek „feszítettek keresztre”. A háború, a papok szexuális visszaélései, a gyerekprostitúció, az iskolai lövöldözések, a szervkereskedelem és a fogyasztói társadalom gyerekekre irányuló marketingstratégiáinak célpontjai között is mind gyerekek vannak. A látvány, bár elég hatásvadász, mégis kijózanító, mert figyelmeztet: mekkora felelősségünk van nekünk, felnőtteknek abban, hogy mit teszünk a következő generációval.

Jézus azt mondja: engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket! Szavai ebben a megvilágításban más értelmet nyernek: a felnőttek felelőssége, hogy a gyerekek a maguk ártatlanságában Isten oltalmában növekedjenek, és ne a felnőttek brutális világának poklában végezzék. Amíg nem tudunk élni ezzel a felelősségünkkel, addig a gyereknap is képmutatás a részünkről.

Mert az igazi gyereknap akkor fog eljönni, amikor felnőtt emberek nem bombáznak olyan épületeket, amelyek elé ki van írva, hogy gyerekek bujkálnak benne. Akkor, amikor nem fog többé felnőtt szájából elhangozni a mondat, hogy „neked úgysem fog senki hinni, te gyerek vagy”. Akkor, amikor felnőtt emberek a hatalmukat fitogtatva soha többé nem használnak gyerekeket eszközként a saját vágyaik betöltésére. Addig nincs igazi gyereknap, amíg politikusok és reklámszakemberek gyerekeket használnak a kampánycéljaik eléréséhez, hogy még jobban meggazdagodjanak. Amíg egyetlen gyereket is szavakkal vagy tettel bántalmaznak a szüleik, akikben a legjobban bíznak a világon, addig gyereknapon velük együtt kellene sírnunk, hátha a könnyeink az ő fájdalmukat is elmossák.

Jézus azt is mondja, hogy ha nem leszünk olyanok, mint a kisgyermekek, nem megyünk be Isten országába. Ő ezt maradéktalanul megvalósította. Nemcsak annyiban, hogy ártatlan volt, és feltétlenül bízott az Atyában, hanem abban is, hogy ugyanolyan kiszolgáltatott volt, mint egy gyerek. Amikor elfogták, bántalmazták, gúnyolták, lenézték, akkor nem tett semmit, amit egy felnőtt tett volna: nem ütött vissza, nem fenyegetőzött, nem használt „protekciót”, hogy megmeneküljön. Ehelyett úgy viselkedett, ahogyan egy gyerek: tűrte, amit tesznek vele, és minden rossz ellenére továbbra is hitt abban, hogy bántalmazói a szívük mélyén jók, és nem tudják, hogy mit tesznek. Mindig adott második esélyt azoknak is, akik elhagyták őt. Tudta, hogy jó kezekben van, Isten tenyerén, akkor is, amikor a legmélyebb sötétség vette körül. Kiszolgáltatottsága arra int bennünket, hogy mi se vegyük készpénznek a „felnőttes” hatalmunkat, erőnket, képességeinket. Mindezzel semmire sem megyünk Isten előtt. Az ő színe előtt ugyanis csak az számít, hogy életünk során mennyire tudtunk gyerekek lenni: bíztunk-e eléggé benne, megosztottuk-e, amink volt, hálával fogadtuk-e az élet örömeit és ajándékait.

A Jézussal való találkozás egy igazi gyereknap lesz, ahol minden felnőtt és gyerek együtt örül majd. Addig azonban május utolsó vasárnapja figyelmeztetés minden felnőtt számára: mit kezdünk a ránk bízott felelősséggel, hogyan bánunk a gyerekekkel.

Borítókép: Unsplash.com/Bermix Studio