Kötőszó

Nyárbúcsúztató lapszámunkat tartja kezében a kedves olvasó, amelyben egyebek mellett visszatekintést közlünk néhány gyülekezeti táborról, de ki is tekintünk az ország egyik legkedveltebb fesztiválján való evangélikus jelenlétre. Aki még nem járt a Művészetek Völgyében, azon belül is a Tarisznya evangélikus udvarban, reméljük, hogy beszámolónk elolvasása után kedvet kap odalátogatni, és jövő nyárra betervezi ezt a programot is.

Kézdi Beáta

Küldetés rovatunkban B. Pintér Márta felhívja a figyelmet arra, hogy bár a járvány miatti lezárások után idén nyáron „mégiscsak adódott mód arra, hogy közösségi életet éljünk, testileg-lelkileg feltöltődjünk”, ne feledkezzünk meg arról, hogy az új tanévhez közeledve és a tanév alatt is óvjuk, őrizzük a nyári hittantáborok emlékeit, a hit elvetett „magjait” a ránk bízott gyermekekben.

Augusztus vége sokaknál már az iskolakezdésről is szól, ezért ösztönzésül készültünk némi lelki útravalóval a diákok számára. Bár vékony szállal, de kapcsolódik a tanévkezdéshez a címlapunkon szereplő evangé­likus Arndt családdal készült riportunk (két táskaboltjukban többek között iskolatáskákat is árulnak). Velük beszélgettünk fenntarthatóságról, etikus üzletvitelről, evangélikus közösséghez való kötődésről.

„Ma Magyarországon gyakorlatilag nincsen vitakultúra. Sárdobálás, mocskolódás és identitásharc van, de vita? A kulturált vitának ugyanis az az előfeltétele, hogy vitapartnernek tekintem a másikat, nem pedig ellenségnek. Megtisztelem azzal, hogy ő is gondolkodó lény, akinek véleménye, álláspontja van.” Ezt már Kovács Viktor ajkai lelkész írja, aki a Hodász András katolikus pap és Perintfalvi Rita katolikus teológus között nemrégiben zajlott vita kapcsán írt elgondolkodtató cikket a mai magyar vitakultúráról, a keresztény viták fontosságáról.