Kötőszó

Mozizni szinte mindenki szeret, ám időnként gondot okoz, hogy mit válasszunk a millió lehetőség közül. Az alábbiakban öt olyan filmet ajánlunk, amelyet egy keresztény embernek mindenképpen látnia kell. Persze lehet, hogy már láttad őket, de keresztény „szemüveggel” is érdemes újranézni őket. Biblikus szemszögből ezek az alkotások önreflexióra késztetnek, mérlegre tehetik hitünket, és megvilágíthatják Krisztus- és istenképünket.

Szerző: Kovács Viktor

Minden film esetében ajánlom a megjelölt bibliai szakaszokat elolvasni filmnézés előtt és után is.

Vigyázat! Erősen spoileres ajánló!

1. Mátrix (1999)

Kultikus darab abból az esztendőből, amikor olyan – mára már klasszikusnak számító – filmek készültek, mint a Harcosok klubja, a Halálsoron, a Hatodik érzék és A napfény íze.

A történet szerint a világ, amely körülvesz bennünket, embereket, csupán virtuális valóság. A bolygón átvette az uralmat egy mesterséges intelligencia által vezérelt géphadsereg, amely gépek energiaforrásaként használja az embereket, akik egy virtuális valóságra, a Mátrixra kapcsolva, mesterséges tárolókban vegetálnak.

A történet főhőse, Neo (Keanu Reeves) Thomas Anderson néven éli mindennapjait a virtuális világban. Egy napon felkeresi őt Morpheus (Laurence Fishburne), hogy felszabadítsa a virtuális valóság béklyójából, és megmutassa neki az igazit. Ekkor kezdődik Neo igazi élete, amelyben ő lehet a gépek fogságában szenvedő (és erről a tényről mit sem sejtő) emberiség megmentője.

A film telis-tele van bibliai utalásokkal, bár bizonyos vagyok benne, hogy egy jó részük nem tudatos forgatókönyvírói munka eredménye. Külön figyelmet érdemelnek Neo, a kiválasztott és Jézus, a Krisztus személyének párhuzamai, illetve különbségei.

Csak néhány példa a bibliai párhuzamokra:

• A Thomas Anderson beszédes név, Tamás apostolra utal, akit a Bibliából ismertek alapján „hitetlennek” szoktunk nevezni (Jn 20,24–29). Neo sem akarja mindvégig elhinni, elfogadni küldetését. Az Anderson (androsz görögül: 'ember'; son az indoeurópai nyelvekben: 'valakinek a fia') jelentése: Emberfia – ez Jézus egyik neve a Bibliában (pl. Mt 16,13–20).
• A virtuális világból felszabadult emberek városának Zion a neve, amely a Sion angol megfelelője, Jeruzsálem hegyének elnevezése.
• A légpárnás hajót (amelynek legénységéhez tartozott Neo is a való világban) Nabukodonozornak hívják, aki – Nebukadneccar alakban – egy a Bibliában is szereplő uralkodó. Egyebek mellett Dániel próféta könyvében olvasunk róla, ahol az ifjú Dániel megfejti az uralkodó álmait (Dán 2,1–3). Ezen a hajón teszi fel a film egyik legmélyebb (költői) kérdését Neo nem sokkal a felszabadulása után:

„Volt már olyan érzésed, hogy nem tudtad biztosan, álmodsz-e vagy ébren vagy?”

• Továbbá Neót is, ahogy Jézust, végül az egyik közeli társa, Cypher árulja el.

Mindamellett, hogy a film végig erős bibliai képekkel, nevekkel és szimbólumokkal dolgozik, Neo alakja nyilván nem azonosítható Jézus Krisztuséval. Azonban pont ennek a hasonlóságnak, de eltérésnek is a fényében tekinthetünk Jézus személyének olyan színeire és árnyalataira, amelyek igazán gazdagíthatják hitünket.

A bibliai szakasz, amelyet előtte-utána olvasásra ajánlok: Filippi 2,1–11.

2. Az őslakó (The Man from Earth – 2007)

A The Man from Earth (olyan katasztrofális a magyar címe, hogy inkább nem írnám le többször…) az egyik legelgondolkodtatóbb film, amit valaha láttam. A történet szerint egy történészprofesszor, John Oldman (David Lee Smith) tíz év után éppen le akar lépni az egyetemről, ahol tanított, mégpedig búcsúzás nélkül. Ez azonban nem jön össze neki, mert kollégái meglepik a házában, a pakolás utolsó fázisában.

Az egész film egy nagy beszélgetés, amely John lassan kiüresedő házában és udvarán játszódik. A rögtönzött búcsúparti központi témája, hogy vajon milyen lenne egy olyan ember, aki soha nem öregszik meg. A válogatott tudósokból álló csapat antropológiai, történelmi, biológiai, pszichológiai és egyéb tudományos szempontokból járják körül az először csak gondolatkísérletnek induló, szórakozásnak szánt elméletet. Szépen lassan kiürül a ház, megy le a nap, és a beköszönő sötétséggel együtt egyre mélyebben belemerülnek a beszélgetésbe. Egy idő után nyilvánvalóvá válik, hogy a John által felvetett téma nem csupán elmélet, hanem (állítása szerint) ő egy olyan ember, aki sosem öregszik, és már több tíz ezer éve él a földön, megszámlálhatatlan évvel és tapasztalattal a háta mögött. (John családneve: Oldman, azaz öregember.) És pontosan azért kell most elmennie tíz év után, hogy senkinek ne tűnjön fel, hogy nem öregszik. Hihető, de nem igazolható vagy cáfolható állításokkal támasztja alá hajmeresztő állítását, és a beszélgetés közben az is kiderül, hogy (állítása szerint) nem kevés köze van ahhoz a személyhez, akit ma Jézusként ismerünk…

Számomra a film kulcsmondata az, amelyet Dan, az antropológus (Tony Todd) mond Johnnak a film végén:

„Nem tudom, öregem… Van valami az egészben. Van valami benned, John. Minél többet gondolkodom… Érzek valami teret, valami tágas teret abban, amit valóságnak nevezünk. Amelyben, ahogy mindenki mondja: bármi lehetséges. Bármi…”

A bibliai szakasz, amelyet előtte-utána olvasásra ajánlok, a 90. zsoltár.

3. Baraka (1992)

A Baraka egy természetfilm és egy mozgóképes meditáció csodálatos keveréke. Bár nincsenek főszereplői, nincsenek benne beszélgetések, sem akció, de még csak a szó szoros értelmében vett információ se, mégis az egyik legmozgalmasabb, legőszintébb és legcselekménydúsabb film, amit valaha készítettek.

Természeti képekkel indul, bemutatva a világ különböző pontjainak szépségeit. Majd, ahogyan a csupán képekkel és hangokkal dolgozó „történet” közeledik az emberiséghez, kultúrák és vallások szertartásaiból és mindennapjaiból származó vágóképek sorjáznak. Utána felgyorsul, és az úgynevezett civilizáció kerül górcső alá rohanó képek és események folyamává duzzadva. Majd a végére újra lelassul, szusszanást engedve és visszatérve a kezdeti természeti képekhez, és meditatív szépségben ringatja a nézőt.

Ez a mozi gyönyörűen bemutatja a teremtés csodáit, amelyekben a szépség, a funkcionalitás és az önazonosság harmonikusan van jelen. Majd tükröt tart az ember elé, aki (főleg az utóbbi egy-két évszázadban) nem él, hanem inkább visszaél képességeivel és lehetőségeivel, ami nem kiteljesíti, hanem inkább eltávolítja a gyökereitől és így végső soron saját magától.

Azonban a film nem áll meg a puszta diagnózisnál, hanem megmutatja a visszautat is ahhoz a természetes állapothoz, amelyben az ember ember maradhat.

A bibliai szakasz, amelyet előtte-utána olvasásra ajánlok, a 8. zsoltár.

4. Kapcsolat (Contact – 1997)

A Kapcsolat az egyik abszolút kedvencem. A történet, a mondanivaló, a karakterfejlődés, a színészi játék mind-mind csillagos ötös.

A történet főszereplője, Ellie Arroway (Jodie Foster) briliáns csillagász, aki azonban egy nem túl népszerű és a legkevésbé profitábilis ágát műveli választott tudományterületének: értelmes idegen létformák után kutat. Pályázatok és alapítványok támogatására szorul, és időről időre mecénásokat kell keresnie, hogy tovább kutathasson a „kis zöld” élőlények után. Éppen, amikor már úgy tűnik, hogy be kell fejeznie a kutatást, mert senki sem akarja támogatni, fognak egy az űr távoli pontjáról érkező rádiójelet, amely egyértelműen mesterséges. A kutatás rögtön a figyelem középpontjába kerül, de hiába Ellie a „nagy felfedező”, hamarosan eltávolítják a kutatás éléről.

Idővel kiderül, hogy a fogott rádiójel összetett műszaki tervet tartalmaz egy ismeretlen funkciójú eszköz megépítésére. Végül sikerül nemzetközi összefogás keretében tető alá hozni a csillagászati összegbe kerülő projektet, azonban csupán egy férőhely van az űrhajónak látszó szerkezetben.

Ellie jelentkezik a feladatra, de végül nem őt választják. Elutasításának oka pedig az, hogy ő nem hisz semmilyen istenben. Az elutasításban főszerepet játszik a bíráló bizottság egyik tagja, Palmer Joss tiszteletes (Matthew McConaughey), aki bár szerelmes Ellie-be, de meggyőződése szerint nem támogathat olyan jelentkezőt, aki nem osztozik az emberiség kilencvenöt százalékának hitében, miszerint létezik valamilyen felsőbb, természetfeletti hatalom. Szerinte egy ilyen utas nem reprezentálhatja az egész emberiséget.

A film súlyosan kiélezi a hit és a tudomány látszólagos szembenállását, hogy a végén rámutasson: igazából csak a valóságot más nyelven kutató, de egymást kiegészítő utakról van szó.

Az egyik kulcsgondolat a Palmer és Ellie között zajló párbeszédben, mintegy közös nevezőként hangzik el:

„– Tudja, hogy négyszázmilliárd csillag van egyedül a mi galaxisunkban? Ha minden millióból csak egynek lennének bolygói, közülük minden egymillióból csak egyen létezne élet, és ezek közül minden egymillióból csak egyen volna értelmes élet, akkor is legalább milliónyi civilizáció létezne a világűrben.

– Ilyen kevés emberre vétek elpocsékolni.”

A bibliai szakasz, amelyet előtte-utána olvasásra ajánlok: Jób 9,1–11.