Kötőszó

Mennyire a köznyelv részévé vált az öngyilkossággal való poénkodás, amely szokás a saját (valljuk be, olykor nem is annyira fájó) szenvedéseink érzékeltetésére szolgál. Egyszerűbben: másoknak nyavalygunk és versengünk az önsajnálatban. Pedig ha azt mondjuk, hogy valószínűleg közel háromszor annyi ember szokott öngyilkosságban meghalni Magyarországon évente, mint amennyi koronavírusban elhunyt van mostanáig az országban, akkor talán picit az arcunkra fagy a mosoly.

Szerző: KötőSzó

„Látom a mosolyát, hallom a nevetését. Milyen jól néz ki ma is, nem? Biztosan nincsen semmi problémája. Amúgy is, csak az depressziós, aki ráér, és nincsen más dolga. Annyira csak nem lehet nagy a baj, hogy idáig fajuljon a dolog..." - hasonló gondolatok hagyják el a fejünket nap mint nap, valahányszor meglátunk egy látszólag boldogan mosolygó lányt a vonaton, vagy vidámnak tűnő fiatalembert a buszmegállóban, miközben a telefonunkat böngészve olvasunk öngyilkossági kísérletekről és olyan halálesetekről, ahol az áldozat saját maga vetett véget az életének. 

És akkor le is tudtuk ennyivel. Boldognak látszódott és vidámnak tűnt, miközben el sem tudjuk képzelni, hogy odabent milyen fájdalmat, milyen mély depressziót érezhet, és milyen végzetesnek tűnő gondolatok kavaroghatnak a fejében. 

Nem figyelünk oda, elfogadjuk azt, hogy mindenkinek pontosan olyan az élete, amilyennek az a külvilág számára tűnik. Amikor pedig meghalljuk a sokkoló hírt, sokszor el sem gondolkodunk rajta, hogy mi vezethetett idáig. „Tényleg problémája volt? De ha igen, miért nem szólt valakinek? Nekem mondjuk nem volt időm mostanában beszélni vele, hiszen nekem is van életem. Gondolom, már nem bírta tovább... de akkor is, miért tette ezt?" - miért lesz valaki öngyilkos? Ha depressziós, miért nem szól, hogy baj van? 

Olyan kérdéseket teszünk fel, amelyekre már nem kaphatunk választ, nem fogjuk tudni megérteni azt az embert, aki annyira el volt keseredve, annyira egyedül volt, hogy végül meghozzon egy ilyen döntést. 

Csak elolvassuk a róla szóló híreket, szomorkodunk egy sort és görgetünk is tovább. Pedig itt lenne az idő megkérdezni saját magunktól is: miért van még mindig az öngyilkosság a vezető halálokok között? 

Tények az öngyilkosságról 

- A világon évente átlagosan 1 millió ember lesz öngyilkos. Minden 40. másodpercben meghal valaki öngyilkosságban.
- Magyarországon évente kb. 25-30 ezer öngyilkossági kísérlet van.
- Az utóbbi öt évben (2015-2020) 25%-kal csökkent az öngyilkosságok száma Magyarországon.
- Világviszonylatban 2010-ben többen haltak meg öngyilkosságban, mint ahányan gyilkosság, háború és természeti katasztrófa áldozatai lettek.
- Az öngyilkosságban meghaltak kb. egyharmadának korábban már volt legalább egy öngyilkossági kísérlete.
- Tíz emberből, akik öngyilkosságot követnek el, nyolc beszél a szándékáról.
- Az első öngyilkossági kísérlet közel 50-szeresére növeli a befejezett öngyilkosság esélyét.
- A megelőző öngyilkossági kísérlet a legerősebb prediktora a befejezett öngyilkosságnak.
- Az öngyilkosságban elhunytak 50-57%-a élete utolsó hónapjaiban felkeres valamilyen egészségügyi ellátást (háziorvost, pszichiátriai gondozót, stb.).
- A világon mindenhol tavasszal és kora nyáron gyakoribb az öngyilkosság.
- A nap első felében gyakrabban követnek el öngyilkosságot.
- Az öngyilkossági kísérleten átesettek 90%-a nem fogja megismételni kísérletét.
- Az öngyilkosok kb. kétharmada az első öngyilkossági kísérletébe hal bele.
- Az öngyilkosságot pszichológiai, szociális, biológiai, kulturális és környezeti tényezők is befolyásolják
- Ezekben az országokban nincs öngyilkosság: Haiti, Honduras, Granada, São Tomé és Príncipe, Saint Kitts és Nevis

Miért lesz valaki öngyilkos?

Azon emberek számára, akik mind szakmájukban, mind magánéletükben sikeresek, eredményesek és boldogok, nehéz lehet meglátni azokat az okokat, amiért egy másik embertársuk véget akar vetni az életének. „Sokan azért követnek el öngyilkosságot, mert az élet mérlegét negatív módon látják. Sajnálják magukat, hogy nem kaptak semmit az élettől, azt gondolják, hogy az Élet adós maradt számukra. Ez egy hamis mérleg, mert csak a negatív élethelyzetet látja, és a veszteségeket felnagyítja. Nem látja meg mindazt, amit az ember eddig megvalósított: a megalkotott tetteket, a megélt szeretetet, elviselt szenvedéseket, vagyis mindazt, ami érték az életében." - osztja meg gondolatait a témában Honti Irén, az Evangélikus Missziói Központ adásában. Az okokkal kapcsolatban  hozzáteszi: „A Szeretet Istene életre hívott, célja, terve, jó elgondolása van velem. Ezért az életemnek minden körülmények között értelme van, és ezt az értelmet soha senki és semmi nem veheti el, sem kudarcok, sem betegség, sem semmi más elviselhetetlennek tűnő élethelyzet."

Hogyan ismerhetem fel, ha valaki öngyilkosságra készül? 

Egy hosszú nap után van, hogy halkan megjegyezzünk kollégánknak, hogy „ha még egyszer megszólal a telefon, én eret vágok!". Ezek a megnyilvánulások valóban veszélytelenek, azonban amikor egy barátunk arra vonatkozó kijelentéseket tesz, hogy magányos, egyedül van és véget akar vetni az életének, semmiképpen se hanyagoljuk el ezeknek a mondatoknak a jelentőségét! Elképzelhető, hogy ismerősünk egyáltalán nem beszél ilyen témáról, viszont ekkor is vannak olyan további jelek és viselkedésbeli változások, amelyek aggodalomra adhatnak okot: a zárkózott magatartás, a kedvenc tevékenységgel vagy hobbival való felhagyás, drasztikus változások a külsőt illetően, vagy az alvási és étkezési szokások változása is figyelmeztető jel lehet. Azok az emberek, akik öngyilkosság gondolatával foglalkoznak, gyakran ajándékozzák el holmijaikat, „lezárnak" dolgokat és sűrűn tesznek utalást arra is, hogy elbúcsúznak. 

Nem vagy egyedül - te is tudsz segíteni!

Az embereknek emberekre van szüksége és Istenre, aki az emberek által cselekszik. Önmagunkban talán nem vagyunk annyira erősek, hogy lebeszéljünk valakit egy ilyen tett végrehajtásáról, azoban Isten kegyelmével segíthetünk embertársainkon és imádkozhatunk egymásért. 

Ne felejtsük el, hogy nem vagyunk egyedül. Isten velünk van jóban és rosszban, a legnehezebb időszakban is. Ismer bennünket és tudja azt, hogy mire vagyunk képesek - éppen ezért gördít elénk nagyobbnál nagyobb sziklákat, mert tudja azt, hogy bármennyire is elveszettnek érezzük magukat, a hitünk erősebb és megküzdünk a problémával. Szükségünk van rá, szükségünk van az imára, szükségünk van a hitünkre. 

Szükségünk van a megértésre, beszélgetésre, ölelésre, sírásra és nevetésre. A „minden rendben?" vagy a „tudok valamiben segíteni?" kérdések talán jelentéktelenül hangozhatnak, azoban másnak akár egy életmentő segítség is lehet. Problémái és nehéz időszaka mindenkinek volt, van és lesz - a kérdés az, hogy vajon továbbra is elfordított fejjel görgetjük a telefonunkat tudomást sem véve a másikról, vagy inkább odamegyünk, és csak annyit mondunk: „Gyere, beszélgessünk!"

A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki (Ézs 42,3)

FORRÁSOK:

Honti Irén - Evangélikus Missziói Központ (rádiós adás)

Honti Irén - Evangélikus Missziói Központ (szórólap)

Alapítvány az Öngyilkosság Ellen