Kötőszó

A koronavírus nemcsak számos munkahelyet vagy az egészségügyet állítja komoly kihívások elé, de az egyházak számára is tartogatott jó pár megoldandó feladatot. A home office lehetőségével végül nemcsak a cégek, de különböző felekezetek is elkezdtek aktívan tevékenykedni az istentiszteletek megtartása érdekében. Egy példán keresztül mutatjuk meg, hogyan élhet egy gyülekezet a kényszerű karantén adta lehetőségekkel, de fontos a jövőre is koncentrálni. A most elért emberek később is velünk jönnek majd a templomba?

Szerző: Torda Eszter

A személyes kontaktus kerülése miatt, március 14-én püspöki körlevélben értesültek a gyülekezetek arról, hogy az istentiszteleteket határozatlan ideig elhalasztják. A lelkészek hamar reagáltak a kialakult helyzetre és elkezdték az istentiszteleteket, bibliaórákat és a gyülekezet életét érintő tevékenységeket online intézni. 

Lindákné János Zsuzsanna, a Hévízgyörki Evangélikus Gyülekezet lelkésze telefonon számolt be arról, milyen megoldásokat találtak ki, hogy a gyülekezet tagjait az otthonmaradás ne elszigetelje, hanem még jobban összehozza egymással. 

„A püspöki körlevél után összeültünk a presbitériummal megbeszélni, hogyan folytassuk tovább. Úgy döntöttünk, a Facebook-oldalunkon tesszük közzé az istentiszteleteket.” – meséli a lelkésznő – „A bibliaórák képanyagait és videóit is feltöltöttük. A községben egyeztettünk a katolikus és református testvérekkel. Végül arra jutottunk, hogy mindannyian összeállítunk heti rendszerességgel egy félórás istentiszteletet, melyet a helyi tévé lead. Ebben nagy segítségünkre van a polgármesteri hivatal is, aki támogat minket.”

Hévízgyörk kis falu, ahol az időseknek a vasárnapi istentisztelet a közösségi élet fontos része. Arra a kérdésre, hogy a javarészt nyugdíjasokból álló gyülekezeti tagok hogyan fogják elérni az interneten az istentiszteleteket, a lelkésznő a következőképp felelt: „Meglepődtem, hogy nálunk az idősek körében mennyien használják a közösségi oldalakat. Többször is kaptam visszajelzést, hogy a gyülekezet Facebook-oldala nem aktív, információkra van szüksége a tagoknak. Ahogyan elkezdtem feltölteni a videókat a bibliaóráról, rögtön követni kezdték az eseményeket, jeleztek, hogy látták a videókat. Rájöttem, hogy itt én vagyok az, akinek még tanulnia kell ezt a technikát, kommunikációt.” – tette hozzá. 

A vasárnapi istentiszteleti alkalmakon túl, számos olyan feladat van, amit szintén online kell megoldania az evangélikus gyülekezetnek. A konfirmáció minden évben jeles alkalom a testvérek körében: „A konfirmandusokkal egy általuk létrehozott csoportban tartjuk meg az órákat, de a konfirmáció nem fog elmaradni. Azt hiszem, a fiatalok is egyetértenek velem abban, hogy Isten kegyelméből kaptunk még időt arra, hogy felkészülhessünk. Igyekszünk igazodni az eseményekhez.”

A hittanórákat a KRÉTA rendszer segítségével tartják meg, a feladatokról a lelkésznő folyamatosan tájékoztatja a diákokat, akiktől a kitöltött feladatlapokat lefotózva, fénykép formájában várja vissza. A kisebbek színezőkkel és példázatokhoz tartozó rajzfilmekkel pótolják az elmaradt órákat. 

Összességében Isten nagy kitartással áldotta meg a hévízgyörki gyülekezetet, ahol a lelkésznő is hangsúlyozta, a lényeg az, milyen szempontból tekintünk a kialakult helyzetre: „Kaptunk egy utat, hogy családokká formálódjunk, hogy mindig ott legyünk egymásnak, bármikor megszólíthassuk egymást, ez pedig egy olyan dolog, ami nagyon sok erőt tud adni.” – mesélt tapasztalatairól, majd így folytatta – „Most keressük azokat a csatornákat, ahol mi lelkészek is tudunk kommunikálni. Szeretnénk a gyülekezeti tagokat is elérni, hogy érezzék, együtt vagyunk és nem vonultunk ki az életükből.”

A jövőre nézve, a digitális istentiszteleti alkalmak még megoldatlan kérdéseket, ugyanakkor lehetőségeket is rejtenek magukban.

A legnagyobb kérdés az, hogy a vírus elmúltával vajon képesek vagyunk-e visszatérni az online világból a templomban lévő padokhoz.

A lelkésznő így fogalmaz: „Eddig is volt olyan, aki úgy érezte, neki elég, hogy bizonyos csatornákon keresztül hozzájusson a prédikációkhoz, de úgy gondolom, szükségünk van Krisztus közösségében a személyes találkozásokra. Ezt az időt arra is kihasználhatjuk, hogy átgondoljuk, mit jelentenek számunkra a személyes kapcsolataink. Nekem mindenféleképpen jó érzés, amikor átköszönünk egymásnak, akár csak a kapun keresztül. Hiszem, hogy a személyes kontaktus mindent felülír.”