Kötőszó

Ha jobban belegondolunk, szomorú egy világ az, ahol az interneten kell tájékozódni a megfelelő kapcsolati mintákról. A magazinok életmódrovatai tele vannak a jó párkapcsolatot építő tanácsokkal, elemzésekkel, a nevelési tippek széles skálájáról válogathatunk. Sajnos egyre általánosabbnak mondható, hogy ezeket az ideális esetben családban megszerezhető mintákat már nem tudjuk az anyatejjel magunkba szívni. Ezért aztán marad az internet, s így olyan „módszereket” ismerhetünk meg, melyek közvetetten súlyos társadalmi problémákra világítanak rá.

Szerző: KötőSzó

Laura Markham, a Békés szülő, boldog gyermek című könyv szerzője saját weboldalán tíz pontban foglalta össze, hogy mit tehet az a szülő, aki jó kapcsolatot szeretne kialakítani a gyermekével. A pontokból egyértelműen világossá válik, hogy nem figyelünk eléggé egymásra. Rohanunk, nem töltünk együtt elég időt, nincs helye a játéknak és a szülő-gyermek kapcsolat kialakításának, holott ezek adják az élet sava-borsát.

Markham első pontja arról szól, hogy öleld meg naponta legalább tizenkétszer a gyermekedet. Vagy borzold össze a haját, cirógasd meg az arcát, amikor ébreszted, simogasd meg, amikor elalszik. A tizenkettes szám azért ilyen konkrét, mert Virginia Satir családterapeuta híres mondása szerint „Naponta négy ölelésre van szükségünk a túléléshez. Naponta nyolc ölelésre a szinten tartáshoz. Naponta tizenkét ölelésre a fejlődéshez.”

A szerző szerint nagyon fontos a közös játék, hiszen a mindennapos nevetés segítségével könnyen le tudjuk vezetni a feszültségeket. Egy-egy játék kitalálásával sokkal egyszerűbben rá lehet venni a gyermeket olyan tevékenységekre, melyek amúgy veszekedésbe torkollnának. Játékos rendrakás vagy egy mese kitalálása a vacsorához – engedjük szabadjára a bennünk élő kisgyermek fantáziáját!

A pontok olvasása alatt hamar szembetűnik, hogy a szerző nem győzi felhívni a figyelmet a szülő felelősségére. „Kapcsold ki vagy legalább némítsd le a telefonod és a laptopod, amíg a gyerekkel foglalkozol!” – hangzik az egyik tanács. Felnőttként is tiszteletlennek tartjuk azt, aki figyelés helyett a telefonjába mélyed. Akkor a gyermekeknek miért nem adjuk meg ugyanezt a tiszteletet? Ráadásul Markham azt is kiemeli, hogy ha nem tesszük el a telefonunkat, akkor később a gyermek csak arra fog emlékezni, hogy nem volt elég fontos a szülei számára. Annyira nem, hogy még a telefonjukat sem tették el miatta.

Ugyanilyen fontos a türelem, a jelenlét, a figyelem és az együttérzés. Elgondolkodtató az a kifejezés is, hogy a gyermekre sokszor ellenségként tekint a szülő. Az író szerint ez annak köszönhető, hogy nem vagyunk elég türelmesek, nem hagyunk időt a gyermek érzéseinek a meghallgatására, katasztrófaként éljük meg, ha sír, hisztizik. Holott Markham szerint az érzések jók, néha hagyni kell, hogy a gyermek ilyen módon kiadja magából azt, ami felgyülemlett benne.

„A kapcsolódás hallgatással kezdődik” – vallja az író, és ezzel egy olyan igazságot mond ki, mely az összes emberi kapcsolatra érvényes. Néha hallgatni kell, aztán kérdezni, és meg fogunk lepődni, milyen szívesen beszél a gyermek. Azonban, ha már kicsi korban nem kezdünk el egy ilyen jellegű kapcsolatot kialakítani, akkor a tinédzseréveiben – melyekre jellemző a bezárkózás és a hallgatás – már késő lesz.

Markham az esti összebújás fontosságát is kiemeli. Az esti mese, a napi események vagy akár a reggeli veszekedés megbeszélése kulcsfontosságú a jó kapcsolat kialakítása szempontjából. „Sokan csak félig vagyunk jelen az életünkben, a gyerekünk meg csak durván kilencszáz hetet tölt velünk, mielőtt kirepül a családi fészekből. Ez az idő hamarabb elröppen, mint gondolnánk. Ezért amikor vele vagy, légy száz százalékban vele, és engedj el minden mást. Nem fog mindig sikerülni, de minél többet gyakorlod, annál könnyebben megy majd.”

Néha a legegyszerűbbnek tűnő dolgok mennek a legnehezebben: türelmesnek lenni, időt szánni a másikra. Mintha minden és mindenki e kettő ellen dolgozna az életünkben. Azonban tudatos odafigyeléssel meg lehet törni ezt az ördögi kört. Csak fel kell ismernünk, hogy mi a fontosabb. Egy üzenet megírása vagy a saját családunkkal való harmonikus és jól működő kapcsolat ?